Pravoszláv kereszt a vörös csillag helyett

A tabajdi református temetőben nyugszanak szovjet katonák, a magas síremlék tetején 1990-ig vörös csillag hirdette a győztes Vörös Hadsereg diadalát. Somogyi Dezső alpolgármester jól emlékszik rá gyermekkorából, hogy kisebb sírkőfejek sorakoztak a központi obeliszk körül, s rémlik, hogy akkor még cirill betűkkel nevek voltak olvashatóak rajtuk. 1990-ben egyhangú döntéssel határozott a falu vezetése a vörös csillag eltávolításáról, több okból is. Részint tiltott önkényuralmi jelkép lett a hódítás és a kommunista diktatúra szimbóluma, részint e vidéken szörnyű harcok folytak a második világháború végén, s éltek még, akik mély sebeket hordoztak azokból az időkből. A katonasírokat azonban több-kevesebb gondossággal ápolták, mert a holtaknak tisztelet jár, a katonák pedig parancsra cselekszenek. Az oroszok sem jószántukból érkeztek hazánkba, halálukkal adóztak egy kegyetlen és a magyaroknak végképp megnyerhetetlen háborúban.

Temesszentandrási György polgármester javasolta, hogy állítsanak pravoszláv keresztet az eltávolított ötágú csillag helyébe, s készítsenek új feliratot – magyarul és oroszul – a síremlékre, ami természetesen nem emlékmű, hanem a halott katonák tiszteletét tanúsítja. A vörösréz keresztet elkészítette Pomsár János kétszeres Ybl-díjas építész, a kettős kereszt, szárán a ferde áthúzással a polgármesteri hivatalban várja, hogy helyére kerülhessen. A polgármester a levelet írt az ELTE orosz nyelvi és irodalmi tanszékére, hogy fordítsák le oroszra a magyar szöveget, mert mindkettőt felvésetik a síremlékre. A szöveg sem ugyanaz persze, mint amiket a rendszerváltás előtt olvashattunk e helyeken, „A II. Világháborúban elesett valamennyi becsületesen harcoló szovjet-orosz katona emlékére állította Tabajd lakossága az emlékmű felújításakor, 2010-ben.” A becsületes szó hangsúlyozását különösen azok az idősek értik, akik átélték az akkori eseményeket!

A fordítást el is készítette Oszipova Irina egyetemi tanár, a síremléket és környékét pedig rendbe tetette az önkormányzat. Már csak a vésés lenne hátra, de egyetlen betű 600 forintba kerül, s a magyar szöveg latin és az orosz szöveg cirill betűi – mintegy száz darab – úgy hatvanezer forintot tennének ki. Az önkormányzat költségvetéséből nemigen futja rá, esetleg adakozásból készülhetne el a vésés. Temesszentandrási polgármester nem szívesen mondja ki a szót, hogy „eladnák” a betűket, pontosabban megvehetnék azok, akik egyetértenek e gondolattal. Egyetlen betű nem nagy költség. A halott katonáknak tisztes emlék jár, a magyarok fájdalma akkor is jogos, s a vörös csillagnak itt nincs helye. A pravoszláv kereszt és a méltó felirat mindkét nemzet fiainak megnyugtató módon zárhatná le a félévszázadnál régebbi kérdést.