Bortúra a Szent Orbán borrenddel

A szakmai tapasztalatszerzést elősegítő kirándulás első állomásán, a vecsei Dunai Hajós pálinkafőzdében lehűtötték ugyan a reményeket a házi pálinkafőzés liberalizációjával kapcsolatosan, mert mint azt hallhattuk, a pontos szabályozás még nem született meg.

Ami viszont biztos; pálinkafőző eszközt csak hivatalos kereskedelmi forgalomban lehet beszerezni (mintegy 400-500 ezer forint értékben), aminek üzemeltetését tanfolyamon elsajátítható végzettséghez kötik (további 100-200 ezer forint).

A berendezés vásárlását be kell jelenteni a VPOP-nál, csakúgy, mint a pálinkafőzés pontos időpontját, aminek körülményeit helyszíni ellenőrzés során a hatóság le is kontrollálhatja.

Szóval egyelőre továbbra is a bérfőzést ajánlják a szakemberek, amivel kapcsolatosan elhangzott egy jó hír is; a megszabott mennyiségű pálinka bérfőzése mintegy 50 százalékkal is olcsóbb lehet, az átalakított adóztatás miatt.

Az út második, tulajdonképpeni fő célállomása a hajósi Kovács pincészet meglátogatása volt. A családi vállalkozásban üzemeltetett pincészet és borház 35 hektáros területen gazdálkodik, a hajósi pincesor egyik legmeghatározóbb egysége.

Az itt készített borokról, a szőlészetről, borkezelésről átfogó ismereteket szerezhettek az adonyi borászok, majd egy finom ebéd elfogyasztása után szabadon választhattak a húsz főt szállító, hajósi pincesort, és magát Hajóst is bejáró lovaskocsikázás vagy a borház alatti pincelabirintus megtekintése között. Mindkét programnak volt közönsége.

A házigazdáktól Paulusz Imre, a program szervezője úgy köszönt el, hogy aki ma itt nem evett eleget, az magára vessen, aki nem ivott eleget, az magára vessen. (Mi ezt csak azzal egészítenénk ki, hogy aki az út során éhes és szomjas is maradt, az ne-vessen.)

A kirándulás harmadik, rövidebb állomásán egy dunaföldvári pincét, illetve kápolnát tekintett meg a csoport, majd a nap során leszűrt több liternyi tapasztalattal gazdagodva indultak haza.