Csak egy vagyok

Az igazi az lenne, ha egyszerűen idemásolnék néhány fejezetet a Községtörténeti Füzetek tizenötödik példányából, amelyet Gubicza Tibor neve fémjelez. A településen, bizonyára annak tágabb környezetében - az egykori járásban, ma kistérségben -, talán a megyében is sokan ismerik a volt úttörővezetőt, aki a hetvenes évek egyik május 1-jei felvonulásán a díszszázaddal vonul Dunaújváros utcáin. Dolgoztak együtt többen a tanácselnökkel, megemlegették néhányan a nevét, amikor szóba kerültek az ivóvízvezetés, a csatornaépítés, a szilárd hulladék elhelyezésének gondjai. Parolázott Orbán Viktorral, osztott vigaszt ravatalok mellett, volt parlamenti képviselő. A negyvenhét oldalas füzetben, néhány fotóval és rajzzal illusztrálva megjelenik egy élet és egy közösség nem mindennapi története. Hogy visszakanyarodjak eredeti elképzelésemhez, néhány mondat az írótól, maradjunk a képen már látott Zsíroskánál .

Az első autómmal, a Zsíroskával történt az eset. Mindenki így hívta, mert arra kereszteltük, amikor megvettem, úgy, hogy zsíros kenyérrel megkentük a szemeit, azaz a lámpáit, és tartottunk egy névadó ünnepséget. Azt is tudta mindenki az iskolában, hogy Baba nénivel (feleségem) három év alatt három mázsa zsíros kenyeret ettünk meg érte.

A történethez hozzátartozik, hogy még a keresztelő napján egy diák, Gyuri száguldott biciklijével a társaság felé, és elütötte Zsíroskát . A füzetben természetesen Gubicza Tibor munkahelyei is helyet kaptak, sajátos megvilágításban. Olvasható anekdota Kisbudmérról, csak felnőtteknek, Mohácsról, korhatár nélkül. Élmény böngészni a családjáról, a szüleiről, a feleségéről, az unokáiról szóló sorokat, valamint a falubeli munkatársairól, akikkel együtt dolgozott a Szabolcs Híradó megjelenéséért. Az első lapszám 1991-ben jelent meg, a beköszöntő írást volt tanácselnökként és a falu első polgármestereként jelentette meg. A füzet zárszavában a szerző olvasóira bíz egy idézetet, remélve, hogy valaki újabb ötven évre átmenti, hisz ő is ennyi ideig hordozta munkanaplójában.