Titkos helyszínek, szimbolikus terek

Rendhagyó városkalauzunk következő helyszíne a 20. század megrázó történelmét idézi. Nagy Lajos, a megyei polgári védelem főfelügyelője mutatja meg nekünk azt a 240 négyzetméteres bunkert, ami a város vezetői számára készült, háborús támadás esetén innen szervezték volna a város stratégiai irányítását: – Ez ma már nem szupertitkos objektum – mondja arról a vasbeton építményről, amit most házak vesznek körül, de amikor épült, akkor még csak egy temető volt itt a környéken.

Lassan a félmúlt homályába vész ez a városvezetőknek épített bunker. Fotó: Molnár Artúr

Mielőtt belépünk, Nagy Lajos még néhány általános tudnivalót átad nekünk: hazánkban a második világháború után jelentős óvóhely építési program kezdődött. A településeket gazdasági, társadalmi és közlekedési szempontok szerint különböző besorolásba osztották, Székesfehérvár a legmagasabb besorolást kapta. Ezt a bunkert sosem használták, de a 80-as évekig az érintettek kötelezően évente kétszer „elzárkózásos" gyakorlaton vettek részt.

A betonmonstrum alapterülete nem nagyobb, mint egy méretesebb családi ház. Pontos mérnöki észjárás kellett a beosztás kialakításához: maximum 20 fő hosszú távú ellátására és irányító munkájának kiszolgálására, az életőrző funkciók fenntartására.

A bejáratnál sűrűn egymás mellett hermetikusan záródó vasajtók: ellenőrzési pontok a külső világból érkezők szennyezettségét mérik. Aki „tiszta", mehet tovább, akinél jelez a műszer, balra megy – fürdés, ruhacsere – majd újabb vizsgálat.

Az áramot termelő aggregátort mutatja vezetőnk Detki Sándornak

A háború lecsupaszítja az életet. Itt minden a helyén van. Praktikus a térbeosztás, az életvitel, minden szabály. Először megmosolyogtuk a falon maradt táblát: A villanyárammal takarékoskodj! A sötétség századaiban azonban ez a felhívás mást jelentett, mint most. Akkor nem egy gomb elcsavarása volt a jelentése. Akkor azt jelentette: Küzdj az életedért!

A folyosó jobb oldalán emberi testméretre zsugorodó vasajtó: – Három vészkijáratot építettek a bunkerre – mutatja Nagy Lajos. Megyünk tovább. Próbáljuk meghatározni helyzetünket, milyen mélyen lehetünk, de tévedünk, másfél méterrel vagyunk a föld felett. Csodálkozunk, hogy nem a föld alatt, de kísérőnk csak mosolyog:

– Így is biztonságos a hely, a megfelelő mennyiségű beton és acél benne van.

A földalatti világ nem kecsegtet különösebb kényelemmel, de nem is ez a rendeltetése, hanem az életben maradás. A hidegháború idején épült óvóhelyek némileg komfortosabbak, mint a korábbiak: itt a vécék vízöblítésesek, láttunk zuhanyzót is. Konyha nem volt, a raktárakban egykor az élelmiszert tartották, leginkább konzervet. Közeledtünk a háborús díszletek felé: a felderítők szobájában gázálarcok fekete tartóban, szigorú sorban. És mellette a múzeumi jellegű kézi kapcsolású telefonközpont, ahol most süket a kagyló.

A háborúban a figyelem és a gyanakvás alapkövetelmény. A katonaviselt Sándor mint kincset emeli fel azt a fa darabkát, amiről én nem ismertem fel különleges funkcióját. - Fa lakat – mondja. A honvédségben ő maga is készített ilyet, csak egy tenyérnyi fadarab, egy rövid spárga és ujjbegynyi gyurma. A fa közepének kis mélyedésébe kerül a gyurma, amibe mindenkinek a saját pecsétnyomóját nyomja, amikor lezárja vele egy helyiség ajtaját. Ebből a pecsétből látható, ki zárta az ajtót, de sértetlenségéből az is, hogy nem járt-e ott illetéktelen személy. Lajos tárcájából előhúzza a saját pecsétnyomóját, és konkréten mutatja meg a működését – vagyis használják mind a mai napig. Időt álló találmány.

Nagy Lajos: a kézi dugdosós telefonközpont ma már ipari műemlék

Néhány lépcső lefelé – ez vezet abba a terembe, ahol az irányító törzs működött. Körasztal, a falon a 60-as évek Székesfehérvárjáról készült térkép, szürkén penészes. A terem túlsó sarkából nyílik a parancsnoki szoba. Az íróasztalon jegyzőkönyvek, nyílt parancsminta a harckészültség ellenőrzésére. Tárcsázós telefonok, közvetlen vonallal a Honvédelmi és a Belügyminisztériumba. Fölötte a falon részletes útmutatás, hogyan kell eljárni a Kossuth Rádióból kapott riasztás esetén.

Nem tudom, hogy az itt gyakorlatozó emberek komolyan gondolták-e valaha, hogy innen, a beton bunkermonstrumból megmentik Székesfehérvárt? Vagy csak egy nyűgös, kötelező gyakorlat volt számukra az itt töltött idő? Az ablakban felfedezünk egy MOM gyártmányú órát – 9 óra 50 perc. Délelőtt? Délután? Melyik év lehetett? Talán mindegy is. Itt az óvóhelyen megállt az idő.