Fiatalon haltak a forradalomba

A táblák közül három igen fiatalon elhunytat jelöl. Az 1956. október 24-én eldördült sortűz áldozatai ők.

A fehérvári fiatalság a helyi forradalmi eseményeknek erős, tevőleges szereplője volt. Sőt, a helyi események kezdőpontjának éppen a középiskolások október 23-i, a Hunyadi Mátyás Közgazdasági Technikumban megtartott diákgyűlését tekinthetjük. Ezen a keddi délutánon az összejött 25-30 diák csatlakozását fejezte ki a szegedi egyetem október 16-án újjáalakult Magyar Egyetemi és Főiskolai Egyesületek Szövetségéhez. Kritizálták a Demokratikus Ifjúsági Szövetség helyi szervezetének munkáját is. A diákok leírták követeléseiket, elhatározták egy új diákszövetség megalapítását. Az önkéntes alapon működő új szervezet felhívásában a nemzet elleni hibák elkövetőinek felelősségre vonását is követelte.

Október 24-én a város legtöbb üzemében még dolgoztak, bár a fővárosi események hatása már igencsak felfokozott légkört teremtett ezekben is. Reggel fél 8-kor elsőként a Vadásztölténygyár szerszámkészítői tették le a munkát, a dolgozók a központi iroda előtti térre gyűltek. A gyűléshez csatlakoztak a Ságvári üzem dolgozói is, ekkor a gyár előtti úton már szovjet harckocsik cirkáltak. A munkások bejelentették, nem dolgoznak addig, míg Budapesten magyar vér folyik, s míg az orosz csapatok ki nem vonulnak az országból.

E napon folyt mind az üzemek, mind a város katonai-rendészeti megerősítése, az alakulatokat a népmozgalom kitörésének megakadályozására rendelték Fehérvárra. Egyes egységek az utakat és a középületeket őrizték, mások a városból kivezető utak csomópontjait ellenőrizték. A Belügyminisztérium Fejér Megyei Főosztálya és a városi tanács este 8 órától kijárási tilalmat rendelt el.

A Vadásztölténygyár fiatal munkásnője volt az akkor 21 éves Csányi Éva is, aki az egyre dagadó tömeggel a Március 15-e utca felé tartott a késő délutáni órán. A tüntetés résztvevői - zömében dolgozó fiatalok és számos vidékről bejáró középiskolás - a stratárium és a kijárási tilalom ellen tiltakoztak. A tüntetők a nap folyamán még több középület (megyei tanács, BM F. megyei Főosztály) előtt demonstráltak. Az Államvédelmi Hatóságként is ismeretes Szabó-palota (ma megyei rendőr-főkapitányság) előtt este 7 óra körül történt a tragikus esemény. A hivatalos állásfoglalás szerint a békés tömegen belül provokátorok kezdtek lövöldözni, s erre reagáltak az épületből, illetve az érkező szovjet járműből lövésekkel. Ám szemtanúk szerint a székházba a hatóság emberei két tüntetőt hurcoltak be, értük fordult vissza a tömeg a térre. Az épületből leadott riasztólövéseket valószínűleg félreértve a Pirosalma utcai szovjet tiszti lakások védelmére kirendelt páncélozott járműből lőttek.

Hatan vesztették életüket. A 21 éves Csányi Éván kívül - akit a homloka közepén ért a pontosan becélzott lövés - a 19 éves könnyűipari szerszámgépgyári öntő, Gumpl József, a 22 éves, a járási tanács könyvelőjeként dolgozó Bernáth Katalin és a Vadásztölténygyár lakatosa, Versegi Jenő Béla maradt holtan a lövések eldördülését követően. A számos polgári sebesületet a megyei kórházba, a karhatalmisták sérültjeit a szovjet katonai kórházba vitték. Egy szerszámgyépgyári dolgozó később halt bele sérülésébe.

Az 56-osok terén elhelyezett szerény kőlapok mellett a legtöbben elsétálnak, sokan észre sem veszik. Bernáth Katalin táblájára e héten kis szalaggal átkötve egy szál virágot helyeztek.

(Az íráshoz Csurgai Horváth József, Farkas Gábor és Komlósi József Egy nép kiáltott. Aztán csend lett. című kötete szolgáltatta az információkat.)

A fehérvári fiatalság a helyi forradalmi eseményeknek erős, tevőleges szereplője volt. Sőt, a helyi események kezdőpontjának éppen a középiskolások október 23-i, a Hunyadi Mátyás Közgazdasági Technikumban megtartott diákgyűlését tekinthetjük. Ezen a keddi délutánon az összejött 25-30 diák csatlakozását fejezte ki a szegedi egyetem október 16-án újjáalakult Magyar Egyetemi és Főiskolai Egyesületek Szövetségéhez. Kritizálták a Demokratikus Ifjúsági Szövetség helyi szervezetének munkáját is. A diákok leírták követeléseiket, elhatározták egy új diákszövetség megalapítását. Az önkéntes alapon működő új szervezet felhívásában a nemzet elleni hibák elkövetőinek felelősségre vonását is követelte.

Október 24-én a város legtöbb üzemében még dolgoztak, bár a fővárosi események hatása már igencsak felfokozott légkört teremtett ezekben is. Reggel fél 8-kor elsőként a Vadásztölténygyár szerszámkészítői tették le a munkát, a dolgozók a központi iroda előtti térre gyűltek. A gyűléshez csatlakoztak a Ságvári üzem dolgozói is, ekkor a gyár előtti úton már szovjet harckocsik cirkáltak. A munkások bejelentették, nem dolgoznak addig, míg Budapesten magyar vér folyik, s míg az orosz csapatok ki nem vonulnak az országból.

E napon folyt mind az üzemek, mind a város katonai-rendészeti megerősítése, az alakulatokat a népmozgalom kitörésének megakadályozására rendelték Fehérvárra. Egyes egységek az utakat és a középületeket őrizték, mások a városból kivezető utak csomópontjait ellenőrizték. A Belügyminisztérium Fejér Megyei Főosztálya és a városi tanács este 8 órától kijárási tilalmat rendelt el.

A Vadásztölténygyár fiatal munkásnője volt az akkor 21 éves Csányi Éva is, aki az egyre dagadó tömeggel a Március 15-e utca felé tartott a késő délutáni órán. A tüntetés résztvevői - zömében dolgozó fiatalok és számos vidékről bejáró középiskolás - a stratárium és a kijárási tilalom ellen tiltakoztak. A tüntetők a nap folyamán még több középület (megyei tanács, BM F. megyei Főosztály) előtt demonstráltak. Az Államvédelmi Hatóságként is ismeretes Szabó-palota (ma megyei rendőr-főkapitányság) előtt este 7 óra körül történt a tragikus esemény. A hivatalos állásfoglalás szerint a békés tömegen belül provokátorok kezdtek lövöldözni, s erre reagáltak az épületből, illetve az érkező szovjet járműből lövésekkel. Ám szemtanúk szerint a székházba a hatóság emberei két tüntetőt hurcoltak be, értük fordult vissza a tömeg a térre. Az épületből leadott riasztólövéseket valószínűleg félreértve a Pirosalma utcai szovjet tiszti lakások védelmére kirendelt páncélozott járműből lőttek.

Hatan vesztették életüket. A 21 éves Csányi Éván kívül - akit a homloka közepén ért a pontosan becélzott lövés - a 19 éves könnyűipari szerszámgépgyári öntő, Gumpl József, a 22 éves, a járási tanács könyvelőjeként dolgozó Bernáth Katalin és a Vadásztölténygyár lakatosa, Versegi Jenő Béla maradt holtan a lövések eldördülését követően. A számos polgári sebesületet a megyei kórházba, a karhatalmisták sérültjeit a szovjet katonai kórházba vitték. Egy szerszámgyépgyári dolgozó később halt bele sérülésébe.

Az 56-osok terén elhelyezett szerény kőlapok mellett a legtöbben elsétálnak, sokan észre sem veszik. Bernáth Katalin táblájára e héten kis szalaggal átkötve egy szál virágot helyeztek.

(Az íráshoz Csurgai Horváth József, Farkas Gábor és Komlósi József Egy nép kiáltott. Aztán csend lett. című kötete szolgáltatta az információkat.)

A fehérvári fiatalság a helyi forradalmi eseményeknek erős, tevőleges szereplője volt. Sőt, a helyi események kezdőpontjának éppen a középiskolások október 23-i, a Hunyadi Mátyás Közgazdasági Technikumban megtartott diákgyűlését tekinthetjük. Ezen a keddi délutánon az összejött 25-30 diák csatlakozását fejezte ki a szegedi egyetem október 16-án újjáalakult Magyar Egyetemi és Főiskolai Egyesületek Szövetségéhez. Kritizálták a Demokratikus Ifjúsági Szövetség helyi szervezetének munkáját is. A diákok leírták követeléseiket, elhatározták egy új diákszövetség megalapítását. Az önkéntes alapon működő új szervezet felhívásában a nemzet elleni hibák elkövetőinek felelősségre vonását is követelte.

Október 24-én a város legtöbb üzemében még dolgoztak, bár a fővárosi események hatása már igencsak felfokozott légkört teremtett ezekben is. Reggel fél 8-kor elsőként a Vadásztölténygyár szerszámkészítői tették le a munkát, a dolgozók a központi iroda előtti térre gyűltek. A gyűléshez csatlakoztak a Ságvári üzem dolgozói is, ekkor a gyár előtti úton már szovjet harckocsik cirkáltak. A munkások bejelentették, nem dolgoznak addig, míg Budapesten magyar vér folyik, s míg az orosz csapatok ki nem vonulnak az országból.

E napon folyt mind az üzemek, mind a város katonai-rendészeti megerősítése, az alakulatokat a népmozgalom kitörésének megakadályozására rendelték Fehérvárra. Egyes egységek az utakat és a középületeket őrizték, mások a városból kivezető utak csomópontjait ellenőrizték. A Belügyminisztérium Fejér Megyei Főosztálya és a városi tanács este 8 órától kijárási tilalmat rendelt el.

A Vadásztölténygyár fiatal munkásnője volt az akkor 21 éves Csányi Éva is, aki az egyre dagadó tömeggel a Március 15-e utca felé tartott a késő délutáni órán. A tüntetés résztvevői - zömében dolgozó fiatalok és számos vidékről bejáró középiskolás - a stratárium és a kijárási tilalom ellen tiltakoztak. A tüntetők a nap folyamán még több középület (megyei tanács, BM F. megyei Főosztály) előtt demonstráltak. Az Államvédelmi Hatóságként is ismeretes Szabó-palota (ma megyei rendőr-főkapitányság) előtt este 7 óra körül történt a tragikus esemény. A hivatalos állásfoglalás szerint a békés tömegen belül provokátorok kezdtek lövöldözni, s erre reagáltak az épületből, illetve az érkező szovjet járműből lövésekkel. Ám szemtanúk szerint a székházba a hatóság emberei két tüntetőt hurcoltak be, értük fordult vissza a tömeg a térre. Az épületből leadott riasztólövéseket valószínűleg félreértve a Pirosalma utcai szovjet tiszti lakások védelmére kirendelt páncélozott járműből lőttek.

Hatan vesztették életüket. A 21 éves Csányi Éván kívül - akit a homloka közepén ért a pontosan becélzott lövés - a 19 éves könnyűipari szerszámgépgyári öntő, Gumpl József, a 22 éves, a járási tanács könyvelőjeként dolgozó Bernáth Katalin és a Vadásztölténygyár lakatosa, Versegi Jenő Béla maradt holtan a lövések eldördülését követően. A számos polgári sebesületet a megyei kórházba, a karhatalmisták sérültjeit a szovjet katonai kórházba vitték. Egy szerszámgyépgyári dolgozó később halt bele sérülésébe.

Az 56-osok terén elhelyezett szerény kőlapok mellett a legtöbben elsétálnak, sokan észre sem veszik. Bernáth Katalin táblájára e héten kis szalaggal átkötve egy szál virágot helyeztek.

(Az íráshoz Csurgai Horváth József, Farkas Gábor és Komlósi József Egy nép kiáltott. Aztán csend lett. című kötete szolgáltatta az információkat.)

Október 24-én a város legtöbb üzemében még dolgoztak, bár a fővárosi események hatása már igencsak felfokozott légkört teremtett ezekben is. Reggel fél 8-kor elsőként a Vadásztölténygyár szerszámkészítői tették le a munkát, a dolgozók a központi iroda előtti térre gyűltek. A gyűléshez csatlakoztak a Ságvári üzem dolgozói is, ekkor a gyár előtti úton már szovjet harckocsik cirkáltak. A munkások bejelentették, nem dolgoznak addig, míg Budapesten magyar vér folyik, s míg az orosz csapatok ki nem vonulnak az országból.

E napon folyt mind az üzemek, mind a város katonai-rendészeti megerősítése, az alakulatokat a népmozgalom kitörésének megakadályozására rendelték Fehérvárra. Egyes egységek az utakat és a középületeket őrizték, mások a városból kivezető utak csomópontjait ellenőrizték. A Belügyminisztérium Fejér Megyei Főosztálya és a városi tanács este 8 órától kijárási tilalmat rendelt el.

A Vadásztölténygyár fiatal munkásnője volt az akkor 21 éves Csányi Éva is, aki az egyre dagadó tömeggel a Március 15-e utca felé tartott a késő délutáni órán. A tüntetés résztvevői - zömében dolgozó fiatalok és számos vidékről bejáró középiskolás - a stratárium és a kijárási tilalom ellen tiltakoztak. A tüntetők a nap folyamán még több középület (megyei tanács, BM F. megyei Főosztály) előtt demonstráltak. Az Államvédelmi Hatóságként is ismeretes Szabó-palota (ma megyei rendőr-főkapitányság) előtt este 7 óra körül történt a tragikus esemény. A hivatalos állásfoglalás szerint a békés tömegen belül provokátorok kezdtek lövöldözni, s erre reagáltak az épületből, illetve az érkező szovjet járműből lövésekkel. Ám szemtanúk szerint a székházba a hatóság emberei két tüntetőt hurcoltak be, értük fordult vissza a tömeg a térre. Az épületből leadott riasztólövéseket valószínűleg félreértve a Pirosalma utcai szovjet tiszti lakások védelmére kirendelt páncélozott járműből lőttek.

Hatan vesztették életüket. A 21 éves Csányi Éván kívül - akit a homloka közepén ért a pontosan becélzott lövés - a 19 éves könnyűipari szerszámgépgyári öntő, Gumpl József, a 22 éves, a járási tanács könyvelőjeként dolgozó Bernáth Katalin és a Vadásztölténygyár lakatosa, Versegi Jenő Béla maradt holtan a lövések eldördülését követően. A számos polgári sebesületet a megyei kórházba, a karhatalmisták sérültjeit a szovjet katonai kórházba vitték. Egy szerszámgyépgyári dolgozó később halt bele sérülésébe.

Az 56-osok terén elhelyezett szerény kőlapok mellett a legtöbben elsétálnak, sokan észre sem veszik. Bernáth Katalin táblájára e héten kis szalaggal átkötve egy szál virágot helyeztek.

(Az íráshoz Csurgai Horváth József, Farkas Gábor és Komlósi József Egy nép kiáltott. Aztán csend lett. című kötete szolgáltatta az információkat.)

Október 24-én a város legtöbb üzemében még dolgoztak, bár a fővárosi események hatása már igencsak felfokozott légkört teremtett ezekben is. Reggel fél 8-kor elsőként a Vadásztölténygyár szerszámkészítői tették le a munkát, a dolgozók a központi iroda előtti térre gyűltek. A gyűléshez csatlakoztak a Ságvári üzem dolgozói is, ekkor a gyár előtti úton már szovjet harckocsik cirkáltak. A munkások bejelentették, nem dolgoznak addig, míg Budapesten magyar vér folyik, s míg az orosz csapatok ki nem vonulnak az országból.

E napon folyt mind az üzemek, mind a város katonai-rendészeti megerősítése, az alakulatokat a népmozgalom kitörésének megakadályozására rendelték Fehérvárra. Egyes egységek az utakat és a középületeket őrizték, mások a városból kivezető utak csomópontjait ellenőrizték. A Belügyminisztérium Fejér Megyei Főosztálya és a városi tanács este 8 órától kijárási tilalmat rendelt el.

A Vadásztölténygyár fiatal munkásnője volt az akkor 21 éves Csányi Éva is, aki az egyre dagadó tömeggel a Március 15-e utca felé tartott a késő délutáni órán. A tüntetés résztvevői - zömében dolgozó fiatalok és számos vidékről bejáró középiskolás - a stratárium és a kijárási tilalom ellen tiltakoztak. A tüntetők a nap folyamán még több középület (megyei tanács, BM F. megyei Főosztály) előtt demonstráltak. Az Államvédelmi Hatóságként is ismeretes Szabó-palota (ma megyei rendőr-főkapitányság) előtt este 7 óra körül történt a tragikus esemény. A hivatalos állásfoglalás szerint a békés tömegen belül provokátorok kezdtek lövöldözni, s erre reagáltak az épületből, illetve az érkező szovjet járműből lövésekkel. Ám szemtanúk szerint a székházba a hatóság emberei két tüntetőt hurcoltak be, értük fordult vissza a tömeg a térre. Az épületből leadott riasztólövéseket valószínűleg félreértve a Pirosalma utcai szovjet tiszti lakások védelmére kirendelt páncélozott járműből lőttek.

Hatan vesztették életüket. A 21 éves Csányi Éván kívül - akit a homloka közepén ért a pontosan becélzott lövés - a 19 éves könnyűipari szerszámgépgyári öntő, Gumpl József, a 22 éves, a járási tanács könyvelőjeként dolgozó Bernáth Katalin és a Vadásztölténygyár lakatosa, Versegi Jenő Béla maradt holtan a lövések eldördülését követően. A számos polgári sebesületet a megyei kórházba, a karhatalmisták sérültjeit a szovjet katonai kórházba vitték. Egy szerszámgyépgyári dolgozó később halt bele sérülésébe.

Az 56-osok terén elhelyezett szerény kőlapok mellett a legtöbben elsétálnak, sokan észre sem veszik. Bernáth Katalin táblájára e héten kis szalaggal átkötve egy szál virágot helyeztek.

(Az íráshoz Csurgai Horváth József, Farkas Gábor és Komlósi József Egy nép kiáltott. Aztán csend lett. című kötete szolgáltatta az információkat.)

E napon folyt mind az üzemek, mind a város katonai-rendészeti megerősítése, az alakulatokat a népmozgalom kitörésének megakadályozására rendelték Fehérvárra. Egyes egységek az utakat és a középületeket őrizték, mások a városból kivezető utak csomópontjait ellenőrizték. A Belügyminisztérium Fejér Megyei Főosztálya és a városi tanács este 8 órától kijárási tilalmat rendelt el.

A Vadásztölténygyár fiatal munkásnője volt az akkor 21 éves Csányi Éva is, aki az egyre dagadó tömeggel a Március 15-e utca felé tartott a késő délutáni órán. A tüntetés résztvevői - zömében dolgozó fiatalok és számos vidékről bejáró középiskolás - a stratárium és a kijárási tilalom ellen tiltakoztak. A tüntetők a nap folyamán még több középület (megyei tanács, BM F. megyei Főosztály) előtt demonstráltak. Az Államvédelmi Hatóságként is ismeretes Szabó-palota (ma megyei rendőr-főkapitányság) előtt este 7 óra körül történt a tragikus esemény. A hivatalos állásfoglalás szerint a békés tömegen belül provokátorok kezdtek lövöldözni, s erre reagáltak az épületből, illetve az érkező szovjet járműből lövésekkel. Ám szemtanúk szerint a székházba a hatóság emberei két tüntetőt hurcoltak be, értük fordult vissza a tömeg a térre. Az épületből leadott riasztólövéseket valószínűleg félreértve a Pirosalma utcai szovjet tiszti lakások védelmére kirendelt páncélozott járműből lőttek.

Hatan vesztették életüket. A 21 éves Csányi Éván kívül - akit a homloka közepén ért a pontosan becélzott lövés - a 19 éves könnyűipari szerszámgépgyári öntő, Gumpl József, a 22 éves, a járási tanács könyvelőjeként dolgozó Bernáth Katalin és a Vadásztölténygyár lakatosa, Versegi Jenő Béla maradt holtan a lövések eldördülését követően. A számos polgári sebesületet a megyei kórházba, a karhatalmisták sérültjeit a szovjet katonai kórházba vitték. Egy szerszámgyépgyári dolgozó később halt bele sérülésébe.

Az 56-osok terén elhelyezett szerény kőlapok mellett a legtöbben elsétálnak, sokan észre sem veszik. Bernáth Katalin táblájára e héten kis szalaggal átkötve egy szál virágot helyeztek.

(Az íráshoz Csurgai Horváth József, Farkas Gábor és Komlósi József Egy nép kiáltott. Aztán csend lett. című kötete szolgáltatta az információkat.)

E napon folyt mind az üzemek, mind a város katonai-rendészeti megerősítése, az alakulatokat a népmozgalom kitörésének megakadályozására rendelték Fehérvárra. Egyes egységek az utakat és a középületeket őrizték, mások a városból kivezető utak csomópontjait ellenőrizték. A Belügyminisztérium Fejér Megyei Főosztálya és a városi tanács este 8 órától kijárási tilalmat rendelt el.

A Vadásztölténygyár fiatal munkásnője volt az akkor 21 éves Csányi Éva is, aki az egyre dagadó tömeggel a Március 15-e utca felé tartott a késő délutáni órán. A tüntetés résztvevői - zömében dolgozó fiatalok és számos vidékről bejáró középiskolás - a stratárium és a kijárási tilalom ellen tiltakoztak. A tüntetők a nap folyamán még több középület (megyei tanács, BM F. megyei Főosztály) előtt demonstráltak. Az Államvédelmi Hatóságként is ismeretes Szabó-palota (ma megyei rendőr-főkapitányság) előtt este 7 óra körül történt a tragikus esemény. A hivatalos állásfoglalás szerint a békés tömegen belül provokátorok kezdtek lövöldözni, s erre reagáltak az épületből, illetve az érkező szovjet járműből lövésekkel. Ám szemtanúk szerint a székházba a hatóság emberei két tüntetőt hurcoltak be, értük fordult vissza a tömeg a térre. Az épületből leadott riasztólövéseket valószínűleg félreértve a Pirosalma utcai szovjet tiszti lakások védelmére kirendelt páncélozott járműből lőttek.

Hatan vesztették életüket. A 21 éves Csányi Éván kívül - akit a homloka közepén ért a pontosan becélzott lövés - a 19 éves könnyűipari szerszámgépgyári öntő, Gumpl József, a 22 éves, a járási tanács könyvelőjeként dolgozó Bernáth Katalin és a Vadásztölténygyár lakatosa, Versegi Jenő Béla maradt holtan a lövések eldördülését követően. A számos polgári sebesületet a megyei kórházba, a karhatalmisták sérültjeit a szovjet katonai kórházba vitték. Egy szerszámgyépgyári dolgozó később halt bele sérülésébe.

Az 56-osok terén elhelyezett szerény kőlapok mellett a legtöbben elsétálnak, sokan észre sem veszik. Bernáth Katalin táblájára e héten kis szalaggal átkötve egy szál virágot helyeztek.

(Az íráshoz Csurgai Horváth József, Farkas Gábor és Komlósi József Egy nép kiáltott. Aztán csend lett. című kötete szolgáltatta az információkat.)

A Vadásztölténygyár fiatal munkásnője volt az akkor 21 éves Csányi Éva is, aki az egyre dagadó tömeggel a Március 15-e utca felé tartott a késő délutáni órán. A tüntetés résztvevői - zömében dolgozó fiatalok és számos vidékről bejáró középiskolás - a stratárium és a kijárási tilalom ellen tiltakoztak. A tüntetők a nap folyamán még több középület (megyei tanács, BM F. megyei Főosztály) előtt demonstráltak. Az Államvédelmi Hatóságként is ismeretes Szabó-palota (ma megyei rendőr-főkapitányság) előtt este 7 óra körül történt a tragikus esemény. A hivatalos állásfoglalás szerint a békés tömegen belül provokátorok kezdtek lövöldözni, s erre reagáltak az épületből, illetve az érkező szovjet járműből lövésekkel. Ám szemtanúk szerint a székházba a hatóság emberei két tüntetőt hurcoltak be, értük fordult vissza a tömeg a térre. Az épületből leadott riasztólövéseket valószínűleg félreértve a Pirosalma utcai szovjet tiszti lakások védelmére kirendelt páncélozott járműből lőttek.

Hatan vesztették életüket. A 21 éves Csányi Éván kívül - akit a homloka közepén ért a pontosan becélzott lövés - a 19 éves könnyűipari szerszámgépgyári öntő, Gumpl József, a 22 éves, a járási tanács könyvelőjeként dolgozó Bernáth Katalin és a Vadásztölténygyár lakatosa, Versegi Jenő Béla maradt holtan a lövések eldördülését követően. A számos polgári sebesületet a megyei kórházba, a karhatalmisták sérültjeit a szovjet katonai kórházba vitték. Egy szerszámgyépgyári dolgozó később halt bele sérülésébe.

Az 56-osok terén elhelyezett szerény kőlapok mellett a legtöbben elsétálnak, sokan észre sem veszik. Bernáth Katalin táblájára e héten kis szalaggal átkötve egy szál virágot helyeztek.

(Az íráshoz Csurgai Horváth József, Farkas Gábor és Komlósi József Egy nép kiáltott. Aztán csend lett. című kötete szolgáltatta az információkat.)

A Vadásztölténygyár fiatal munkásnője volt az akkor 21 éves Csányi Éva is, aki az egyre dagadó tömeggel a Március 15-e utca felé tartott a késő délutáni órán. A tüntetés résztvevői - zömében dolgozó fiatalok és számos vidékről bejáró középiskolás - a stratárium és a kijárási tilalom ellen tiltakoztak. A tüntetők a nap folyamán még több középület (megyei tanács, BM F. megyei Főosztály) előtt demonstráltak. Az Államvédelmi Hatóságként is ismeretes Szabó-palota (ma megyei rendőr-főkapitányság) előtt este 7 óra körül történt a tragikus esemény. A hivatalos állásfoglalás szerint a békés tömegen belül provokátorok kezdtek lövöldözni, s erre reagáltak az épületből, illetve az érkező szovjet járműből lövésekkel. Ám szemtanúk szerint a székházba a hatóság emberei két tüntetőt hurcoltak be, értük fordult vissza a tömeg a térre. Az épületből leadott riasztólövéseket valószínűleg félreértve a Pirosalma utcai szovjet tiszti lakások védelmére kirendelt páncélozott járműből lőttek.

Hatan vesztették életüket. A 21 éves Csányi Éván kívül - akit a homloka közepén ért a pontosan becélzott lövés - a 19 éves könnyűipari szerszámgépgyári öntő, Gumpl József, a 22 éves, a járási tanács könyvelőjeként dolgozó Bernáth Katalin és a Vadásztölténygyár lakatosa, Versegi Jenő Béla maradt holtan a lövések eldördülését követően. A számos polgári sebesületet a megyei kórházba, a karhatalmisták sérültjeit a szovjet katonai kórházba vitték. Egy szerszámgyépgyári dolgozó később halt bele sérülésébe.

Az 56-osok terén elhelyezett szerény kőlapok mellett a legtöbben elsétálnak, sokan észre sem veszik. Bernáth Katalin táblájára e héten kis szalaggal átkötve egy szál virágot helyeztek.

(Az íráshoz Csurgai Horváth József, Farkas Gábor és Komlósi József Egy nép kiáltott. Aztán csend lett. című kötete szolgáltatta az információkat.)

Hatan vesztették életüket. A 21 éves Csányi Éván kívül - akit a homloka közepén ért a pontosan becélzott lövés - a 19 éves könnyűipari szerszámgépgyári öntő, Gumpl József, a 22 éves, a járási tanács könyvelőjeként dolgozó Bernáth Katalin és a Vadásztölténygyár lakatosa, Versegi Jenő Béla maradt holtan a lövések eldördülését követően. A számos polgári sebesületet a megyei kórházba, a karhatalmisták sérültjeit a szovjet katonai kórházba vitték. Egy szerszámgyépgyári dolgozó később halt bele sérülésébe.

Az 56-osok terén elhelyezett szerény kőlapok mellett a legtöbben elsétálnak, sokan észre sem veszik. Bernáth Katalin táblájára e héten kis szalaggal átkötve egy szál virágot helyeztek.

(Az íráshoz Csurgai Horváth József, Farkas Gábor és Komlósi József Egy nép kiáltott. Aztán csend lett. című kötete szolgáltatta az információkat.)

Hatan vesztették életüket. A 21 éves Csányi Éván kívül - akit a homloka közepén ért a pontosan becélzott lövés - a 19 éves könnyűipari szerszámgépgyári öntő, Gumpl József, a 22 éves, a járási tanács könyvelőjeként dolgozó Bernáth Katalin és a Vadásztölténygyár lakatosa, Versegi Jenő Béla maradt holtan a lövések eldördülését követően. A számos polgári sebesületet a megyei kórházba, a karhatalmisták sérültjeit a szovjet katonai kórházba vitték. Egy szerszámgyépgyári dolgozó később halt bele sérülésébe.

Az 56-osok terén elhelyezett szerény kőlapok mellett a legtöbben elsétálnak, sokan észre sem veszik. Bernáth Katalin táblájára e héten kis szalaggal átkötve egy szál virágot helyeztek.

(Az íráshoz Csurgai Horváth József, Farkas Gábor és Komlósi József Egy nép kiáltott. Aztán csend lett. című kötete szolgáltatta az információkat.)

Az 56-osok terén elhelyezett szerény kőlapok mellett a legtöbben elsétálnak, sokan észre sem veszik. Bernáth Katalin táblájára e héten kis szalaggal átkötve egy szál virágot helyeztek.

(Az íráshoz Csurgai Horváth József, Farkas Gábor és Komlósi József Egy nép kiáltott. Aztán csend lett. című kötete szolgáltatta az információkat.)

Az 56-osok terén elhelyezett szerény kőlapok mellett a legtöbben elsétálnak, sokan észre sem veszik. Bernáth Katalin táblájára e héten kis szalaggal átkötve egy szál virágot helyeztek.

(Az íráshoz Csurgai Horváth József, Farkas Gábor és Komlósi József Egy nép kiáltott. Aztán csend lett. című kötete szolgáltatta az információkat.)

(Az íráshoz Csurgai Horváth József, Farkas Gábor és Komlósi József Egy nép kiáltott. Aztán csend lett. című kötete szolgáltatta az információkat.)

(Az íráshoz Csurgai Horváth József, Farkas Gábor és Komlósi József Egy nép kiáltott. Aztán csend lett. című kötete szolgáltatta az információkat.)