Fersch Renáta és Berta Gábor a spanyolországi zarándokútjukról mesélt

Fersch Renáta először 2006-ban járta végig a spanyolországi Szent Jakab zarándokutat, egyedül vágva neki a jól kiépített, népszerű francia, majd 2008-ban a lényegesen több nehézséget tartogató északi útnak. Berta Gábor 2018 nyarán baráti társasággal tette meg a klasszikus francia zarándokutat, amelyet szenvedélyes és profi fotósként végig dokumentált. A nézőpontok 10 évnyi különbsége, a két – sőt három – zarándoklat többféle tapasztalata tette igazán informatívvá a beszélgetést.

– Csak addig nehéz eljutni, amíg az ember meghozza a döntést, rákattint a kiválasztott járatra, és lefoglalja a repülőjegyet – mondta el Fersch Renáta az előkészületekről szólva, amit Berta Gábor is megerősített, bár beszámolójukból kiderült: más-más megfontolásból jutottak el az utazás gondolatáig. Renáta inkább éveken át bontakozó spirituális ösztönzésre, míg Gábor, a rutinos kéktúrázó egy napon egyszer csak meghallotta az út hívó szavát.

Esténként be kell varrni a kifakadt hólyag bőrét

– Az út tehát hív, bár lehet úgy is dönteni, hogy nem indulunk el – terelte át a szót az előkészületek megfontolandó, gyakorlati vonatkozásaira a moderátor, elősorolva, mi mindent kell elrendezni családdal és munkahellyel ahhoz, hogy a szükséges egy hónapot – na és összeget – ki-ki szabaddá tehesse a maga számára. Fersch Renátától megtudtuk: ő az akkori négyórás állásával járó teendőit csoportosította át a mintegy negyvennapnyi szabadság igényléséhez szükséges módon, ám odakint, út közben már nem kellett többet költenie naponta, mint amennyit az embernek itthon is ki kell adnia a megélhetéshez.

– Minden ilyen teljesítmény mögött van egy komoly csapat – utalt Berta Gábor a pluszterheket vállaló családra és munkatársakra, de elővételezetten már az út összegző tapasztalataira is, kijelentve: sokkal többre vagyunk képesek, mint amit magunkról gondolnánk. Tőle megtudtuk azt is, hogy ők még 2018-ban is naponta egy szolid összegből kényelmesen ki tudták hozni a zarándokutat. Itt érdemes közbevetni, hogy a klasszikus El Camino mintegy 800 kilométere során a zarándokszállások átlagban már 5-10 euró/fő/éj áron elérhetők, főzésre és mosásra pedig a legtöbb helyen lehetőség nyílik.

– Az első nap az brutál – hangzott el más-más szavakkal, de mindkét vendég szájából, amikor a francia területen található kiindulóponttól a spanyolországi első állomáshelyig tartó 27 kilométeres, Pireneusokon átvezető nyitószakasz szóba került.

– Elindul az ember 200 méter magasról, fölmegy 1400 méter fölé, a tetőig, onnan legyalogol 900 méter magasra, hogy estére megállapítsa: másnap, amikor ismét útra kel, már csak 773 kilométer lesz hátra – érzékeltette Berta Gábor az első nap élményét tömören.

Az út legfontosabb kelléke a jó cipő, állította egybehangzóan mindkét zarándok, amit Berta Gábor megtoldott még azzal is, hogy a komplett caminós hátizsákját magával hozta az alkalomra. Ezt, a tartalmával együtt, a hallgatóságból utóbb bárki közelebbről is szemügyre vehette, magában fontolgatva azt az est során elhangzott (kinek biztató, kinek riasztó) tényt: a zsákja súlyát az út végére nagyjából mindenki leadja, mármint a saját testsúlyából.

Berta Gábor, mint rutinos túrázó, vízhólyag nélkül tette meg a távot, de Fersch Re­náta begyűjtött párat – amelyeket esténként szépen be is varrt. Jól olvasta a kedves olvasó: betadinos tűvel-cérnával esténként össze kell húzni a kifakadt hólyag bőrét, így az gyorsabban heged. A jó cipő kiválasztásával kapcsolatban elhangzott: mivel minden láb más, nem a fórumokon agyondicsért, másoknál bevált lábbelit érdemes kiválasztani, hanem azt, amelyik a mi lábunkon is bizonyított. Ehhez persze nem árt néhány megelőző edzőutat tenni.

– Elkövettem azt a hibát, hogy az északi útra ugyanabban a cipőben mentem, mint a franciára – egészítette ki a cipőkérdést Fersch Renáta, aki a Pireneusok északi oldalán vezető utat az El Camino 2.0 névvel illette. – Több túra, kevesebb Szent Jakab – tette hozzá magyarázólag.

Az élménygazdag beszámoló közben végig peregtek Berta Gábor varázslatos képei, amelyekből kettőt írásunkhoz is mellékeltünk. Ha valakinek megjött volna a kedve: buen camino!