Érdemes odafigyelni a fiatal fehérvári filmesre, Almási Zsoltra

Almási Zsolt fiatal fehérvári filmes, aki 2018-ban végzett a Budapesti Metropolitan Egyetem mozgóképkultúra és médiaismeret szakán. Diplomamunkája, a Figyelj már oda! című kisjátékfilm az elmúlt két évben több szemlét is megjárt, és igen sikeresen szerepelt.

Legutóbb Szolnokon, az ATAFF fesztiválon díjazták mint legjobb diákfilmet. Októberben a marosvásárhelyi 28. Alter-Native Nemzetközi Rövidfilm Fesztiválon szintén a legjobb diákfilm lett az övé. Ugyancsak első helyezést ért el a 6. Savaria Filmszemle diákfilmjei között, a XV. Göcsej Filmszemlén a legjobb kisjátékfilmnek választották, a 22. Faludi Nemzetközi Filmszemlén pedig a legjobb elsőfilmes rendező különdíját kapta. Zsoltot középiskolásként – a fehérvári Jákyban tanult térinformatikát – fogta meg annyira a filmek világa, hogy sok-sok értékes alkotás megnézése után úgy döntött: szeretné megtanulni a filmkészítés csínját-bínját, mert ez volna az a szakma, amelyet nem csupán kötelezően, hanem szívből tudna művelni. Az a gondolat járt a fejében: a filmen keresztül ő is szeretne hatást gyakorolni másokra, ahogyan rá is hatott néhány emlékezetes film. Mivel a Színház- és Filmművészeti Egyetemen akkor épp nem indult rendező szak, ezért a Metropolitanra jelentkezett. Tartalmas képzést kapott nagyon jó tanároktól, mindenbe belekóstoltak kicsit – a gyakorlatibb tudnivalóknak azonban magának kellett utánamennie. Előfordult, hogy hetente csináltak vizsgafilmet, ez is nagyon tanulságos volt.

Figyelj már oda!

A Figyelj már oda! kifejezetten diplomamunkának készült, és az ifjú alkotó nem is igen számított arra, hogy ilyen sikere lesz. Nagyon egyszerű, befogadható történetet akart bemutatni, amely egy apa-fiú kapcsolaton alapul. A köztük lévő, kimondatlan ellentétet, eközben az összetartozást szerette volna érzékeltetni. Mindezt pedig egy gangos társasházban képzelte el, és sokáig kereste a megfelelő helyszínt, amelyre akkor talált rá, amikor már éppen pihentette volna a keresést. A két férfi a lépcsőházon keresztül cipel egy nehéz tükrös szekrényt, szikár, a kapcsolatukra utaló párbeszédek közepette. A nehézkes haladás során, villanásnyi időre belelátunk mások életébe is, és mire a szekrény elér a célig, apa és fia kissé másként áll egymáshoz.

Újabb kisfilmen dolgozik

A stáb – az operatőr, a világosító és a többiek – a Metropolitan hallgatóiból állt össze, a színészek azonban a Színművészetihez kötődnek. Bán János lett a főszereplő, akit Zsolt konzulense javasolt, a fiú pedig a művész fia, Bán Bálint. Így egy valódi apa-fia páros alakítja a főszerepeket. Az egyszerű, de kifejező történet, a rövid, erőteljes mondatok a szemlék zsűrijét is megfogták, ezeket is kiemelték értékként. A díjak nagyon jól jönnek Zsoltnak, hiszen már dolgozik egy újabb kisfilm tervén, amellyel pályázni szeretne, és az elbírálásnál számíthatnak a korábbi sikerek. Ez egy vietnami étteremben játszódó sztori lenne, és egy megismerkedést figyelhetünk majd meg.