Brassótól Budapestig

A háború alatt hatszor költöztek, menekültek, végül Pestszenterzsébeten kötöttek ki. Az evangélikus ifjúsági körben ismerte meg élete hűséges társát, akit harmadéves egyetemistaként vett feleségül. Nemrégiben ünnepelték 59. házassági évfordulójukat 3 gyermekükkel és az unokákkal... Akkoriban az egyetemi hallgatók nyáron sem tétlenkedtek, üzemi gyakorlatokban edződtek. A Rákosi-érában volt gyapotellenőr, a mesterséges megtermékenyítés hőskorában kancákat termékenyítettek mének spermájával. Máig emlékszik egy 70 éves kun paraszt hangos tiltakozására: Mán pedig én azt mondom emberek, hogy a csikút lóf...szal kék csinyálni, mert nézzék, ma a lú, hónap a marha, hónapután meg az embör, mán pedig én ebbe nem megyek bele!

Dokumentum-regényét Velencén mutatták be barátainak, tisztelőinek, pálya- és munkatársainak. Mottónak egy Churchill-idézetet választott: Ha a jelen megpróbál törvényt ülni a múlt felett, elveszítheti a jövőt.

- Ahhoz, hogy az agrárprogramot megértessük a sokat szenvedett, csalódott parasztsággal és elfogadtassuk, ahhoz bizalomra, szavahihetőségre, az ígéretek és a tettek egységére, az érdekeltség megteremtésére volt szükség. A múltat ismerni és értékelni megkerülhetetlen kötelesség. Ez az értékelés sokféle lehet. A legnagyobb gond az, hogy akik megpróbálják mérlegre tenni, a legtöbb esetben a mezőgazdaság ezen időszakát nem ismerik. A politikusok, a hamis próféták ezt hangoztatták: mezőgazdaságunk tönkrement, életképtelen, új földosztásra és paraszti farmergazdaságokra van szükség. Fogalmuk sincs arról, hogy a magyar mezőgazdaság a piacgazdaság viszonyai között is folytatható lett volna, mert akkoriban már sokoldalúan igazodott a hazai és nemzetközi kihívásokhoz - hangsúlyozta a szerző és hozzátette: sok ezer mérnököt, sok tízezer technikust és sok százezer szakmunkást képeztünk ki azokban az évtizedekben. Nem kevés pénzt áldozott erre az ország, de megérte.

- Igazi nagy csapatmunka volt - összegezte öt évtizednyi szolgálatát. - Végül is több mint 2 ezer termelőszövetkezet, állami gazdaság, élelmiszeripari üzem, az oktatás-képzés, a tudomány egész sora állt rendelkezésünkre. Mindez kereken kétmillió ember munkáját jelentette!

A Magyar Mezőgazdasági Múzeum gondozásában megjelent, fotókkal illusztrált kötet premierjének házigazdája Baranyai Ferenc agármérnök volt. A művet bemutató Izinger Péter maga is az agrá-riumban dolgozott. Apja Burgert Róberttel, Szabó Istvánnal és másokkal azon jeles személyiségek közé tartozott, akik meghatározó szerepet vállaltak a magyar mezőgazdaság modernizációjában. Izinger Péter értékelte a szerző elbeszélésének erényeit: őszinte, személyes hangvételét, gördülékeny, olvasmányos stílusát, s azt, hogy nyoma sincs benne az önhittségnek, a hivalkodásnak. A jóízű, humoros történések közé tartozik Hruscsov Fejér megyei látogatása, amelynek egyik előkészítője, szervezője a kötet szerzője volt. A látogatás egyik célpontjai: a Velencei Gépállomás, annak igazgatója, Marosi Béla volt a tolmács. Neki kellett elhitetnie, hogy a szovjet négyzetes fészkes kukorica-vetőgép milyen remek találmány. Valójában az elv jó volt, de a gyakorlatban nem működött. Olyan meggyőzően ecsetelte a szovjet módszer magyar sikerét, hogy Hruscsov személyesen meghívta az SZKP 1959-ben rendezett XXII. kongresszusra. Így esett meg, hogy a nagyok: Kádár és Marosán mellett egy kis magyar is képviselte hazánkat. Jó néhány derűs, poénos történet igazolja, hogy nem csak hazai és nemzetközi sikerekben, humorérzékben meg helyzetkomikumban is bővelkedett az agrárium.

- Büszkék voltunk a mezőgazdaság teljesítményére, virágzott a vidék, a falu, egyet jelentett a jóléttel, a biztonsággal. A politika békén hagyott bennünket, élelmet és exportot várt el, nem ideológiát és igazodást. Munkanélküliség helyett munka volt, kezdtek kiegyenlítődni a különbségek az országrészek között. A világ minden tájáról érkeztek a kíváncsiak, tanulmányozták a magyar sikert. A falvak éltek Ágcsernyőtől Lentiig. Ez a nagy huszonnyolcas generáció teljesítménye (is) volt - mondta köszöntőjében a fiatalabb generációk nevében Velez Zoltán, akinek apja is 1928-as születésű volt.

Szilágyi György: Hanyas vagy? Mi félszavakból megértjük egymást kezdetű korszakos poémáját idézve beszélt azokról, akiknek ellopták az ifjúságát, de nem kábulatba menekültek, hanem munkába, hazánkat a világ élvonalába soroló teljesítmények dáridóiba. Ide kívánkozik, hogy amikor Váncsa úr 9 év után, 1989-ben lemondott a mezőgazdasági tárca vezetéséről, Németh Miklós ezzel a mondattal kezdte méltató beszédét: A legjobb miniszteremtől búcsúzom...