Aki grófnőkkel tereferélt – A csákvári Bodrogai Gyuláné aranydiplomát vehet át

Generációkat tanított írni, olvasni, számolni. Ha hívják, még ma is megy tanítani, igaz már csak egy-egy évet, félévet vállal, viszont annál aktívabb a Csákvár Emlékházban, ahol többek között a település egykori urairól, az Eszterházy családról szóló izgalmas történeteit érdeklődve hallgatják a látogatók.

Erzsi néninek középiskolás diákként magának is volt szerencséje többször is találkozni és beszélgetni Eszterházy Móric gróf feleségével, az idős Károlyi Margit grófnővel, majd évtizedekkel később lányával, Eszterházy Mónikával is összehozta a sors. Így tőlük hallott történetei is vannak. De persze megvan a sajátja is, amelyben mindvégig központi szerepet játszott nyitottsága, érdeklődése, tanulni vágyása és pozitív életfelfogása. Süttőn született, jogásznak készült, mégis majdnem mérnök lett belőle, mielőtt végleg a tanítói pályára lépett. 1969-ben szerzett diplomát Esztergomban és néhány év múlva, férjének köszönhetően – aki állattenyészőként a termelőszövetkezetben kapott munkát – került Csákvárra.

– Amikor Lábatlanban befejeztem a tanítási gyakorlatnak minősülő, de már élesben ledolgozott félévemet a főiskola végén – 45 másodikos gyereket kaptam –, azt mondtam, én nem fogok kölköket tanítani egész életemben… De nem bántam meg, hogy aztán mégis ezt tettem! A mai napig megismernek a régi tanítványaim és van, aki már a saját gyerekével keres meg, segítsek neki a tanulásban. Sehol máshol nem kaptam volna ennyi szeretet és megbecsülést, mint itt, Csákváron, ahol be-, és elfogadtak – vallotta Erzsi néni, majd így folytatta:

– A főiskolán volt egy tanárunk, aki mindig azt mondta, képezhetetlen gyerek nincs, csak képzetlen pedagógus. Én akkor voltam nyugodt, ha mindegyik gyerekből annyit hoztam ki, amennyi benne volt. Aki nem úgy teljesített, ahogy szerintem képes lett volna rá, azokat délután vittem magammal és nálam tanultak, gyakoroltak otthon. A férjem sokszor alig tudott belépni a szobába, volt, hogy 8-10 kisdiák ült, hasalt mindenfelé a lakásban – nevetett a ma 73 éves tanítónő, aki 1990-ben miniszteri dicséretben is részesült. Persze az elismerésért sokat tett az évtizedek alatt: mindig fáradhatatlanul, jó kedvvel tanított, és ha időnként mégis felemelte valamiért a hangját, a gyerekek tudták, akkor sem haragszik igazán rájuk.

A csákváriak azt is tudják, ha bármilyen helytörténeti információra van szükségük, legyen szó az Eszterházy családról, régi szokásokról, vagy történeti adatról, Erzsi nénihez bátran fordulhatnak, hiszen ma már többet tud a településről, mint sok tősgyökeres csákvári. 40 év után persze már ő is csákvárivá vált és a beszélgetés alatt nem győzte elégszer hangsúlyozni, sikeres, boldog és kiteljesedett tanítónői pályáját ennek a Vértes lábánál fekvő helységnek köszönheti.