Abkarovits Géza a legköltségesebb hobbit választotta

Abkarovits Géza éppen egy műtétről érkezik. Szombaton. Aki ismeri, nem lepődik meg ezeken a mondatokon, megszokott a történés: a sportsebész nemcsak hétköznap dolgozik reggeltől estig, de bizony a hétvégék egy részét is gyakorta a Fejér Megyei Szent György Egyetemi Oktatókórházban tölti. Beszélgetésünk, megkeresésünk apropóját a Fejér Megyei Prima Díj adja, melyet az orvos még a tavalyi év végén nyert el. Nevét persze már ezt megelőzően is sokan ismerték.

Nemcsak a szavak szintjén, de a gyakorlatban is mélyen vallásos Abkarovits Géza sportsebész és családja

Alapvetően nem készült orvosi pályára. Inkább a katonai vonzotta, ugyanis anyai ágon a felmenői generációkon át katonák voltak, s így szinte egyértelmű volt, hogy belőle is a hazát szolgáló polgár lesz. Az lett, de másként. Édesapjához hasonlóan végül az orvosi hivatást választotta magának – döntését pedig egyáltalán nem bánta meg.

– Édesapám hivatalosan kórboncnok volt, ám valójában nehéz őt bekategorizálni: miként egy röntgenorvos mondta, apám afféle igazi orvos volt – nyilatkozott a családfőről a sportsebész. Gyermekként úgy látta, édesapja kötelességtudó ember: amit elvállalt, azt végigcsinálta. Abkarovits Géza is igyekszik hasonló szellemben élni a mindennapjait, úgy véli, ez az orvoslás legfontosabb része: a kötelességtudat. Vagyis mindig igyekszik a hozzá forduló emberek rendelkezésére állni, a kapott bizalmat pedig elfogadja és nem él vissza vele. Ezt tanulta az apjától, a régi orvosoktól.

Sportélet

Az elismert sportsebész nem mellesleg világéletében Székesfehérvárhoz kötődött. Itt született, s egy szegedi egyetemi kitérőt kivetően Fejér megyeszékhelyére is tért vissza, itt telepedett le.

– Ez a város – jó fekvése miatt – ideális hely egy orvos számára. Emellett 1981-ben, amikor Szegeden végeztem, nem volt jellemző a nagy mozgás: az emberek nagy része igyekezett hazamenni, vagy ha nagy karrierre vágyott, egyetemi klinikán helyezkedett el. Ettől függetlenül persze szerettem Szegedet. Én, aki mindig a sport körül mozogtam, könnyen élhettem ennek a szenvedélyemnek, hiszen a közelben számos sportlétesítmény megtalálható volt – nosztalgiázott a doktor.

– Nem voltam egy tehetséges sportoló – tartja magáról –, de ennek ellenére is kifejezetten szerettem ebben a közegben mozogni. Diákként például beválasztottak egy kézilabda-sportiskolába, mert gyors lábú, viszonylag erősebb, balkezes fiú voltam. Így kezdődött a sportéletem, amely végül nem ért el magasabb szinteket, mert a készségeim nem voltak megfelelőek. A kedvencem a foci volt, azt egész nap űzni tudtam, s bár az amatőrök között ügyes voltam, a teljesítményem nem volt kimagasló – vall magáról és sportéletéről Abkarovits Géza. Hozzáteszi: amikor az egyetemre került, nem hitte, hogy egyszer sportsebész lesz belőle. Úgy gondolta, édesapja nyomdokaiba lép, és kórboncnokként fog munkába állni – ám a baleseti sebészetről végül egyenes út vezetett a sportsebészetre.

Az egyetem után, 1981-ben tehát előbbi területen kezdte pályáját. Baleseti sebészként a hastól a mellkason át a törésekig minden egyes testrész minden egyes sérülésével foglalkozott. Nagy és színes szakma ez – mondja. Az ügyeleti ellátást tizenkét évvel ezelőtt, 53 évesen hagyta abba, miután a sportsebészet egyre nagyobb hangsúlyt kapott az életében.

Először 1991 környékén találkozott a sportsebészettel, amikor – hivatásos kézilabdázóként ismert – felesége megsérült.

– Csak kapkodtuk a fejünket, nem tudtuk, hova forduljunk, hiszen akkoriban még csak Győrbe vagy a Sportkórházba mehettünk szakellátást igénybe venni. Emellett ebben az időszakban hozták be Magyarországra az artroszkópiát, innen indult igazán a sportsebészet iránti szerelmem – meséli. Majd kérésünkre segít a fogalom meghatározásában: – A sportsebészet egy olyan speciális terület, amellyel kevesen foglalkoznak, s emiatt a képzése is más jellegű. Leginkább a sportsérüléseket látjuk el, amelyek bár kevésbé drasztikusak, a (hobbi-)sportban élőknek fontosak. Akár az életüket is nagyban befolyásolhatja egy-egy ilyen sérülés. Ezeket gyógyítja a sportsebész – mondta el a doktor.

Saját továbbképzése érdekében még ma is német szakirodalmakat tanulmányoz

A legjellemzőbb sérülések a térdben történnek (porchiány, változik a térdkalács helyzete), de manapság egyre többször kell a vállal is foglalkozniuk. A szakember a modern megoldásokat folyamatosan figyelemmel követi, a többi között éppen emiatt varrja vissza a meniszkuszt (a térdízületekben található C alakú porcot), nem pedig kiveszi azt, így megakadályozva a kopást. Saját továbbképzése érdekében még ma is német szakirodalmakat tanulmányoz, valamint, ha lehetősége adódik, személyesen is szemrevételez egy-egy orvosi eljárást. Ez már korábban is jellemző volt az életében.

– Az artroszkópia, vagyis az ízület tükrözése ma már a sportsebészet alapja. Nem volt ez mindig így. Néhány évtizeddel ezelőtt unokabátyám segítségével kijutottam Stuttgartba, ő akkor a helyi szívsebészet helyettes vezetője volt, így oldotta meg, hogy fél évet ezen a helyen töltsek el. Akkoriban már gyakorlott baleseti sebész voltam, szóval az Európai Térdsebészeti, Sportsebészeti és Artroszkópos Társaság (ESSKA) alelnökétől sokat tanulhattam, sok mindent láthattam, nem kezdőként bánt velem. Ezáltal az artroszkópiát is megismerhettem és később már szakavatottan használhattam itthon. Emellett, ha bármiféle új metódusról hallottam, felvettem a kapcsolatot a tapasztalt orvosokkal, s egy-egy magánszervezésű út keretében műtéteket néztem, asszisztáltam. Így tanultam igazán – részletezi a sportsebész.

Abkarovits Géza munkája során több olyan sportolóval is találkozott, akikre, illetve akik teljesítményére felnéz. Noha magunk is ismerünk néhány nevet, ezúttal nem említünk meg senkit, nehogy véletlenül is kimaradjon az orvos életének egy-két fontos szereplője.

Az viszont biztos: többekkel baráti viszony is kialakult az idők során…

Ugyanakkor azt talán nem sokan tudják a doktorról, hogy örmény származású. A népcsoport a 19. század végén gyakorlatilag asszimilálódott Magyarországon, egyik águk jellemzően mérnök, a másik pedig orvos-patikus lett. Tehát mondhatni, egyfajta családi örökség is a szakember által választott hivatás. Olyannyira, hogy Abkarovits Géza néhai dédapja fogorvosként, fogászként praktizált Erdélyben – úgy, hogy eredetileg borbély volt, amely akkoriban azt jelentette: nemcsak hajat vág, de fogat húz és sebeket is ellát –, ezt köve­tően a sportsebész lánytestvére és öccse is ezt a hivatást választotta magának, s most úgy néz ki, a doktor legkisebb lánya is a fogorvosi pályára készül. Másik, idősebb lánya a jog mellett tette le voksát.

Azt, hogy milyen ember, örmény származásának és vallásosságának egyaránt tulajdonítja. Úgy véli, a mentalitás, amely benne megtalálható, innen ered.

– Nyilván én sem vagyok tökéletes – teszi hozzá gyorsan –, előfordul, hogy ideges vagyok, s ha túlterheltnek érzem magamat, udvariatlan is tudok lenni. Nem mindig vagyok kedves, de igyekszem, hogy jó ember legyek – fogalmazza meg. Életét most „csupán” a család és a munka teszi ki, de teljesen elégedett a mindennapjaival. Hogy ennyire sokszor távol van az otthontól, felesége és gyermekei megértik – ennek alapja szintén a mély vallásosságban s így a másféle látásmódban keresendő.

A doktor a munkájára egyfajta hobbiként tekint: – Rendszerint önmagamat lepem meg a drága műszerekkel. Szoktam is mondani: a legköltségesebb hobbi az enyém – nevet. Hosszú évtizedes szolgálatát egyszer már elismerték: 2016-ban térd-váll-boka kategóriában beválasztották az öt legjobb magyar szakorvos közé. Legutóbb a Fejér Megyei Prima Díj fődíjasa lett, amelynek azért is örül nagyon, mert egy helyi, a környezetéből jövő elismerésről van szó, amelyről azok is döntöttek, akik az életük során kapcsolatba kerültek vele. A díjakról mégis szerényen beszél.

– Népszerű területen dolgozom, így kívülről is könnyebb látni, hogyan végzem a munkámat. Mellettem azonban több olyan orvos is dolgozik a kórházban, akik szívvel-lélekkel látják el a feladataikat, akik nagyon ügyesek és jól teljesítenek, csak éppen olyan területen, amely kevésbé látható, s így nem ők kerülnek reflektorfénybe. Pedig megérdemelnék – fűzi hozzá a szakorvos.

Azt pedig már csak csattanóként említjük meg: bár felesége hivatásos sportolóként többször is megsérült – volt a többi között szalag- és egyéb sportsérülése is –, az élet valahogy úgy hozta, hogy Abkarovits Gézának sosem kellett őt megműtenie vagy elvégeznie rajta egy-egy nagyobb beavatkozást…