Újabb könyvvel jelentkezett a Ciszterci magyartanára, Ferenczy Noémi

A korábbi, Egy közülünk című kötetben keresztény vértanúkról szóló történetek szerepelnek sajátos, Ferenczy Noémi-s feldolgozásban. Tartalmas olvasmány, s különleges is, mert az ismertebb és a kevésbé ismert vértanúkat közelebb hozzák az olvasóhoz az írások, amelyek végén néhány érdekes tudnivaló is szerepel elkülönítve. Ez a kötet tulajdonképpen megrendelésre készült, a friss, karcsú és mutatós verseskönyv azonban teljesen saját ötlet eredménye.

Az erdélyi szárma­zású Noé­miról tudható, hogy – megszakításokkal ugyan, de – régóta publikál verseket, amelyek közül több folyóiratokban is megjelent. Nem volt azonban olyan szándék, hogy műveit könyvbe foglalja – egészen mostanáig. Körülbelül négy évvel ezelőtt kezdett ismét rendszeresen verselni, több szöveget a közösségi médiában is megosztott. Ahogy gyűltek a versek, úgy gondolta azt a tanárnő, hogy most már jó volna ezekből tárgyiasítva is letenni valamit az asztalra. Illetve volt egyéb terve is, ám azzal egyelőre nem jutott előbbre.

Létrejött tehát a Kirakós című kötet, amely a szerző fülszövegen található megfogalmazása szerint „életkirakósa következő darabja”. Mivel nagyon kritikus önmagával szemben, ezért alaposan megszűrte a tartalmat – tudtuk meg tőle. A válogatásban nincsenek elkülönített ciklusok, a témát tulajdonképpen az emberek, az élet, a jelenségek adják. Nem tematikus költészetről van szó, és erősen érzelmes, lírai művek születtek, de igen burkolt formában. Noémi először arra gondolt: ő maga illusztrálja könyvét, mivel szeret rajzolni. Ám a feladatot mégiscsak rábízta egy egyetemista fiatalra, Faur Csengére, aki teljesen önállóan alakította ki saját koncepcióját, leheletkönnyű, fekete-fehér, többnyire ke­zeket ábrázoló grafikákat létrehozva. Azt, hogy melyik verset illusztrálja, ő maga választotta ki. Noémi nagyon elégedett, akárcsak a kirakós darabokkal díszített borítóval, amely családon belül készült.

A tanár-költő éretten lett első verseskötetes szerző. Na­gyon oldottan, kényszerek nélkül alakította ezt a könyvet, ami tulajdonképpen csak nála, illetve az iskolában hozzáférhető. Az eddigi visszajelzések alapján a fogadtatás jó, még olyan valaki is pozitív visszajelzést adott, aki egyébként bevallottan nem kedveli a verseket. A bemutatót firtatva a ciszteres Fejér Holló Diákszínpadot vezető Noémi azt mondta: talán tavasszal csinál majd egy könnyed, teázós estet, amelyen akár egyszerre lesz szó a két kötetről.

Várjuk, addig is, zárásként megosztjuk az olvasóval a Bőr című verset.

„Kontúr. Kiszakít a térből / elválasztja belsődet a kinttől, / s míg túl nem nyom a kinti dózis, / ellenáll a benti, világnyi ozmózis. / A rugalmas felszín, mint keret a képet, / jelenít s jelent egy más világot: téged, / veled nő, sorvad, szűkül és tágul, / sarkába húzódva tanulsz másvilágul. / (Mást mondok, ugyanazt értek, / a fifikás forma kifog rajtam olykor. / Kívülről nézve hős erőlködésem: / a mindenség zárványa vagyok bőrkötésben.)