A Batthyányak és Andrássyak emlékei Polgárdin

Váczi Márk, Szabadbattyánban élő történész-néprajzkutató messzire merít vissza az időben, hogy elmesélje, hogyan került a Batthyányi család a környékre.

A kezdetek 1397-re nyúlnak vissza. Luxemburgi Zsigmond király ekkor, napra pontosan június 3-án zálogosította el 3000 aranyforint fejében Kővágó Örsi „Kis” György esztergomi várnagy és fiai számára Bathyan falut és a környező településeket, köztük Polgárdit – Somlyó lakatlan pusztával – és Zamárdit. 1398. december 27-én kelt oklevelével aztán további 2800 forintért nekik is adományozta a területet. Az ő fiai, László és Albert voltak az elsők, akik elkezdték a Batthyány nevet használni, amelyet egyébként többféle írásmódban és kiejtéssel is használtak. Polgárdit ezután egészen a második világháború végéig a Batthyány család birtokolta.

1543-ban, miután a törökök elfoglalták Székesfehérvárt és környékét, a család nyugatra, a Királyi Magyarország területére menekült. Az új birtokközpont Németújvár lett, s innen ered a később felvett németújvári előnév is a család nevében. A németújvári időszak azonban csak addig tartott, amíg a törököt ki nem verték az országból, mert azt követően – 1688 után – a Batthyányak is visszaköltöztek Fejér megyébe, ahol még sokáig Battyán maradt az uradalmak birtokközpontja. A birtok később különböző öröklődésnek köszönhetően osztódott, és létrejött egy batytyáni és egy polgárdi uradalom. Váczi Márk főként utóbbi történetét kutatja.

A Batthyány család történetében a rokoni szálak – sok más magyar főúri családéhoz hasonlóan – az idő előrehaladtával egyre kuszábbak, ám az biztos, hogy a tragikus sorsú miniszterelnök, az 1849-ben kivégzett gróf Batthyány Lajos felmenői a polgárdi ághoz tartoztak. Az ő lányát, Emanuelát vette feleségül Batthyány Géza, aki csak távoli rokona volt a miniszterelnöknek. A házasságból három fiúgyermek született, egyikük az 1860-ban világra jött Lajos, akinek emlékét ma is több helyen őrzi Polgárdi. Ő volt a családban az első, aki egy másik nagy magyar főúri famíliából, az Andrássyak közül vett feleséget Andrássy Ilona, Andrássy Gyula korábbi miniszterelnök lányának személyében. Habár több évszázados történetük során a Batthyányak szerteágazó nemesi családokkal kerültek házasságok révén rokoni kapcsolatba, a két család sorsa ilyen szempontból csak az 1880-as években fonódott össze.

A házasságkötést követően az ifjú feleség testvérei, ifj. Andrássy Gyula és fivére, Tivadar gyakori vendégei lettek a polgárdi kastélynak. Főleg utóbbi járt sokat errefelé, s ilyenkor magával hozta feleségét, Zichy Eleonórát és négy lányát is. Közülük később Katinka vált a legismertebbé, aki Károlyi Mihályhoz – 1918-19-ben rövid ideig miniszterelnök, majd Magyarország első köztársasági elnöke – ment feleségül. Andrássy Tivadar korai halálát követően feleségéről és négy gyermekéről András gondoskodott, majd feleségül is vette bátyja özvegyét. Így vált Batthyány Lajos és ifj. Andrássy Gyula barátokból rokonokká.

A szabadságharc miniszterelnökének unokája számos területen jeleskedett, és részt vállalt nemcsak a helyi, de az országos politikában is. Budapesti és berlini egyetemi évei után jogi tanulmányokat folytatott Párizsban, majd házasságkötését követően követségi attasévá nevezték ki, bár tényleges diplomáciai szolgálatot nem teljesített. Volt Győr vármegye és Győr város főispánja, fiumei és magyar-horvát tengerparti kormányzó, 1896-tól 1910-ig országgyűlési képviselő, de részt vett Fejér vármegye törvényhatóságának munkájában is.

A századfordulón polgárdi birtokán ipari vállalkozásokat hozott létre, felfuttatva ezzel a környék iparát. Üzemeit kavics- és kőbányával, mészteleppel, krétagyárral és rézgálicüzemmel bővítette, létrehozva ezzel a ma Ipartelepek nevet viselő településrészt. Vállalkozásainak sikeréről a fővárosban is beszéltek, s technikai újításainak is csodájára jártak. 1909-ben például egy 200 tagú küldöttség érkezett különvonattal a márványbánya kihasználására létesített új, nagyszabású berendezés megtekintésére. De jártak Polgárdiban egyéb tudós látogatók is. A gróf gyümölcstermesztéssel is kísérletezett, amelyet szeretett volna a községben meghonosítani, és vezető szerepet vállalt Polgárdi villamosításában.

Aktívan tevékenykedett a Kossuth-féle Védegylet mintájára a hazai ipartermékek védelmében létrejött Tulipánkert Szövetségben, amelynek elnöke is lett. A mozgalomba ifj. Andrássy Gyula is bekapcsolódott.

Polgárdi kulturális életének, intézményrendszerének a megszervezése is Batthyány Lajos nevéhez fűződik. A művészvonal egyébként is ott volt a Batthyány és az Andrássy családban is, ami a házasságon és barátságon felül újabb kapcsot jelentett a két família között. Andrássy Tivadar maga is festett, Lajos gróf szerette és támogatta a művészeteket, fia, Gyula pedig nemzetközi hírű festőművész lett, mellette pedig elismert színházi díszlet- és jelmeztervező, aki számos könyvillusztrációt is készített.

Egy 30-as évekbeli kiadvány feljegyzése szerint Batthyány Lajos igen magas, szikár és rendkívül határozott ember volt, akinek modorossága mellé azonban elbűvölő személyiség társult. Igazi 20. századi úriemberként, grófként viselkedett. A polgárdi emberek szerették, tisztelték és becsülték mindazért, amit a faluért tett. A viszony persze nem volt mindig felhőtlen. Amikor a gróf a nagy forgalom miatt, amely zavarta a kastélypark nyugalmát, a kastély mellett elhúzódó országutat arrébb akarta helyeztetni, a helyiek a miniszterig mentek, mert az új út a számukra fontos vasútállomástól kilométerekkel odébb vezetett volna. Az ügy végül a helybeliek javára oldódott meg.

Batthyány Lajos emlékét ma Polgárdin részben az elnevezések – Ipartelepek, Bálintmajor – és olyan épületek őrzik, mint az idősek otthona, amely eredetileg Lajos gróf testvére, Emanuela számára épült vadászkastélynak. De neki köszönhető a mai könyvtár épülete, és az I. világháborús emlékmű is. A család kastélya viszont elpusztult. A gyönyörű, márványoszlopos épület, amely előtt óriási mamutfenyő magaslott – néhány évvel ezelőtt villámcsapás pusztította el – és amelyhez hatalmas kastélypark is tartozott, ma már csak korabeli metszeteken és fotókon látható. Csak romjait lehet felkeresni a Május 1. utca menti erdőben, kissé odébb pedig ifj. Andrássy Gyula és felesége síremléke is megvan még. A hamvak azonban már régen nem nyugszanak a sírban. Valamikor a háborút követően – Zichy Eleonórát 1945-ben még férje mellé temették – a kastéllyal együtt kifosztották. A Batthyány család tagjainak viszont a plébániatemplom, illetve a temető volt a temetkezési helyük, a sírhelyek ma is megtekinthetők.

Batthyány Lajos hosszas betegség után, 91 évesen, 1951ben birtokaitól megfosztva hunyt el Polgárdiban. Temetésére abban az időben csak az mert elmenni, aki mindenképpen fejet akart hajtani a település egykori ura előtt.