Rendkívülinek számító freskót tárt fel a fehérvári Lángi József

Lángi József huszonöt évig dolgozott az Állami Műemlék-helyreállítási és -restaurálási Központban, és többnyire falképekkel foglalkozott. Már akkor is vállalt magánmegbízásokat, amióta pedig teljesen megszűnt a többször átalakult hivatal, azóta szabadúszó restaurátorként tevékenykedik. Járja az országot, oda megy, ahová hívják: a közelmúltban Esztergomban, Vásárosnaményban is dolgozott, jelenleg pedig jár Kecskemétre, és a fehérvári püspöki palotában is van feladata. Korábban restaurálta a fehérvári Szent Anna-kápolna török kori falképeit, kutatta a bazilika homlokzatát, és a Hie­mer-házban is foglalkozott olyan falfestményekkel, amelyeket a 19. század elején a városban élt festőművész, Pich Ferenc készített, aki a megye több kastélyában is otthagyta a keze nyomát. Lángi József tehát sok mindent látott és tapasztalt már, és rengeteg értéket tett láthatóvá a nagyközönség számára.

A viski református templom falfestményeiről a szakma művészettörténeti szenzációként beszél. A feltárás a Teleki László Alapítvány szervezésében, a Rómer Flóris-terv pénzügyi támogatásával valósulhatott meg. Lángi Józsefet arról kérdeztük, mitől annyira különleges ez a falfestmény.

– Visken a passió jeleneteit festették meg, mely Mária halálának és Krisztus általi koronázásának jeleneteivel zárul. Ablakai mellett pedig női szentek ábrázolásai kerültek felszínre. A keletkezés idejét nem tudjuk pontosan meghatározni, de én Zsigmond császár és király uralkodása második felére, az 1400-as évek elejére tenném. A templom az utolsó tatárjárás során, 1717-ben nagyon komoly károkat szenvedett, beomlott a boltozata is, így a fal magasabb részein található festmények jelentősen károsodtak, megsemmisültek. Az alul található passiót minden bizonnyal kiegészítették felül Jézus gyermekségének jelenetei. Ezt mindig az északi falról kezdve ábrázolják, s az események kronológiai sorrendben haladnak a déli fal felé. A freskó rendkívülisége abban rejlik, hogy nagy, összefüggő felületet alkot, szinte a teljes falfelületen megmaradt, és jelentősen hozzájárul a középkori magyar művészetről kialakított, igencsak hiányos képhez. Ez utóbbiból egyébként csak mozaikdarabkáink vannak, a falfestmény pedig ezt a képet egy nagyobb részlettel egészítheti ki. Továbbá maga Visk is különleges. Egykor – négy másik település mellett – koronaváros volt, és speciális helyzetét az adta, hogy a sószállítás útvonalán helyezkedett el a Tisza partján. Szász és magyar vegyes lakosságú település volt, ahol a közösség hatalmas templomot épített – fogalmazott Lángi József.

A konkrét feltárást igen hosszú folyamat előzte meg. A fehérvári szakember még 2000-ben nyitotta az első szondáit (kutatóablakokat) a templomban. Alkalmazkodni kellett aztán a határon túli műemlékvédelmi elvárásokhoz, valamint a lakosság véleményét is tiszteletben kellett tartani.

Az ottani egyházközség, a presbitérium például nem igazán szerette volna a feltárást. Hiszen egy református templom fehér, visszafogottan díszített, nincsenek benne szentképek, ezért nem is akarták, hogy ezek előkerüljenek. Eleinte a püspökség sem támogatta a tervet, ám 2013-ban Lángi Józsefnek alkalma nyílt bővíteni a szondákat a vastag vakolatréteggel elfedett freskón. E feltárás Kollár Tibor, Jenei Károly lelkész és a presbitérium egy része komoly támogatásának köszönhetően valósulhatott meg. Ezután még majdnem hét év telt el, mire a presbitérium hozzájárult a feltáráshoz, de csak azzal a feltétellel, ha a szakemberek rögtön utána el is takarják a freskót. Ez végül azt jelentette, hogy nagy, mozgatható vásznakhoz hasonló takarás került a falfestmények elé, amelyet csak a turisták látogatásakor mozdítanak el.

Ilyen helyzettel már többször szembesültek – tette hozzá a restaurátor –, de a kölcsönös egyeztetéseknek köszönhetően általában megoldódik a probléma. Hiszen számukra is fontos, hogy a helyiekkel jó legyen a kapcsolat, és ne szükséges rosszként éljék meg a kutatásokat.

Egy restaurátornak tehát nem csupán a szakmai szempontoknak kell megfelelnie, hanem bizony empatikusnak is kell lennie, és némi meg­győzőerőre is szüksége van ahhoz, hogy egy-egy fontos munkafolyamatot kivitelezhessen.

Terveik szerint Visken a munkálatok összesen három éven át zajlanak. A restaurálási folyamat ugyanis nem csupán a feltárásból, hanem konzerválásból és esztétikai kiegészítésből is áll. A koronavírus-járvány most ebbe is beleszólt, ezért a folytatás legkorábban csak jövőre lehetséges. Lángi József tehát 2021-ben tervezi a visszatérést, közben persze országon belül máshol dolgozik. Télen egyébként sem lehet szakszerű restaurálást végezni, mivel nemcsak a szakemberek nem bírnák a hideget, hanem a felhasznált anyagoknak sem megfelelő a túl alacsony hőmérséklet és a páratartalom.

A székesfehérvári püspöki palotában alkalmanként van jelen Lángi József, aki a nagy, külső-belső felújítási munkálatok közepette végez kisebb esztétikai helyreállítást a díszteremben és a kápolnában. Ez előtt azonban nagyobb léptékű kutatásra is sor került, mert azt lehetett tudni, hogy a díszteremben és a szomszédos helyiségekben szintén van a már említett Pich Ferenctől származó, 19. századi díszítőfestés. Most e dekoráció újabb, kisebb részletének feltárásán dolgozik.