A „szolnoki rém” meghökkentő esete

2019.04.28. 11:30

Igazi rémtörténetet osztott meg a hallgatósággal Bödő István

Nyolcvankét éve, húsvét előtt kapta föl a sajtó a szó szerint vérben tocsogó történetet, amely jó két hétig tartotta lázban az olvasókat. Ki sejthette volna 1937 tavaszán, hogy pár év múlva jóval vérszomjasabb szörnyek törnek ránk?

Sági Zoltán

Az MNL Fejér Megyei Levéltára főlevéltárosa, Bödő István jóvoltából jutottunk az értesüléshez csakúgy, mint az ügy korabeli sajtó-dokumentumaihoz. Mivel a bírósági levéltárak hivatalos anyagait a történelem vihara elsodorta, az eset csupán a korabeli lapok hasábjain maradt fönn.

A székesfehérvári csendőrség is bekapcsolódott a nyomozásba, ahol már kilenc rablógyilkosságot emlegettek

A rémtörténet antihőse egy 22 éves fiatalember, akiről a Kis Újság szerzője az 1937. március 24-i, szerdai lapszámban így írt: „Szinte csodálatos, hogy ez az alacsony, talán 164 centi magasságú, sovány testű útonálló hogyan fojthatott meg embereket, akik között bizonyára izmosabb és erősebb is akadt. Csak a kemény, dacos áll mutatja, hogy ez az ember nem ismer könyörületet.”

Március 24-ére már szinte teljes terjedelmében kibontakozott az, a közvéleményt izgalomban tartó eset, amelyről az első híradások még március 13-a környékén születtek. A váci fegyház egyik elítéltje, aki négyéves büntetéséből egy esztendőt már letöltött, az intézet falai között kivallotta: a lelkiismeretét sokkal súlyosabb bűnök is terhelik, mint az őt fegyházba juttató rablótámadás. Egyes lapok szerint álmában sikoltozva árulta el magát, mások szerint nappal, a fegyházban végzett börtönmunka közben kezdte emlegetni korábbi áldozatait. A dolgot a hatóságok mindenesetre komolyan vették, és az elítéltet útnak indították, hogy a kibukott ügyeket – vallomásai nyomán – a bűntettek helyszínein rekonstruálják.

Igazi rémtörténetet osztott mag a hallgatósággal Bödő István, az MNL FML főlevéltárosa
Fotó: Nagy Norbert / Fejér Megyei Hírlap

Az első helyszíni szemlét a szolnoki Holt-Tisza partján, 1937. március 10-én, szerdán tartották, ahol az elkövető öt évvel korábban, alig 17 évesen agyonverte és kirabolta Szabó Ferencet, egykori csavargótársát. E szemléről a Kis Újság március 12-én, pénteken számolt be: „Már három gyilkosságot ismert be a szolnoki rém” címmel. A Friss Újság másnapi, szombati számában azonban az áldozatok száma hirtelen 11-re ugrott. Addigra derült ki, hogy – a szolnoki mellett – a székesfehérvári csendőrség is bekapcsolódott a nyomozásba, ahol immár kilenc rablógyilkosságról és két emberölésről szóltak a hatósági hírek. Az újság fehérvári tudósítója szerint a hét során a rém helyszíni szemléken járt Csákberényben, Érden és Berhidán is – a törökszentmiklósi, mosonszolnoki és szolnoki szemléken túl.

A keze véres lehetett

Mindezt sikerült még ugyanazon szombaton a Kis Újságnak azzal megfejelnie, hogy a vérszomjas rém, Fehérvár után, időközben újabb gyilkosságról vallott. E szerint a legelső, Holt-Tisza parti rablógyilkossága után pár nappal egy 30-35 éves nőt vert agyon és rabolt ki – szintén az árnyas Tisza-parton. A szombati rémhírversenyt a Kis Újság nyerte 12 gyilkossággal, amelyhez a még aznap, a Magyarország hasábjain megjelent tudósítás már csak azt tudta újdonságként hozzáfűzni: „Már kilencéves korában örült a vérnek a szolnoki rém”. Szunyog Lajos ugyanis – mert itt az idő, hogy néven nevezzük a cingár ámokfutót – azt vallotta: kilenc-

éves korától érdekelte a vér, és kifejezett örömet okozott neki, ha a keze véres lehetett.

A másik lap név nélkül közölt jegyzetének szerzője a virágvasárnapi kiadásban nem minden rezignáltság nélkül fogalmazott így: „lehet, hogy mire a 8 Órai Újság e száma megjelenik, már a huszonkettediknél tart. Neki elvégre egészen mindegy, hogy tizenegy vagy huszonkettő, vagy negyvennégy. Nyilván nem rajta múlt, hogy most, amikor elfogták, nem a századik vagy a kétszázadik áldozatnál tartott. Egyszerűen nem futotta az idejéből.”

Önként ajánlkozó, könnyű erkölcsű

A Szunyog-ügy következő hete a hírgazdag első hét után jobbára eseménytelenül indult a sajtó számára, így az újságíróknak volt idejük a szolnoki rém gyermekkorával és a feltárt gyilkosságok részleteivel foglalkozni. Megírták, hogy Szunyog Lajos már kilencéves korában, egy vasvillával súlyosan megsebesítette testvéröccsét, akit aztán – tettét leplezendő – a lovak alá lökött. Ám azok nem taposták halálra – Szunyog viszont az aszódi javítóintézetbe került, és családja minden kapcsolatot megszakított vele. A női áldozataival kapcsolatban megírták: Szunyog többnyire önként ajánlkozó, könnyű erkölcsű (ma tán úgy mondanánk: szeretetéhes) lányokkal végzett. Egyikőjük, Őri Teréz meggyilkolásáról így vallott: „a Tisza partjára értünk, elkaptam a nyakát, azt hitte, meg akarom csókolni, nem is ellenkezett, mire könnyűszerrel megfojtottam”.

Csupán tíz év fegyházbüntetésre ítélték

Március 19-én, pénteken újabb fejlemények mutatkoztak, ugyanis Szunyog további két gyilkosságot ismert be. 1934 márciusában megfojtotta és a Tiszába dobta Győri Anna pincérlányt, majd két hónap múlva, Adonyban Jámbor Ilona „falusi lányt”. Minimum 13, egyes lapok szerint 15 áldozatnál tartunk tehát, a korabeli sajtó pedig már minden részletében kidolgozta az elvetemült gyilkos portréját, aki előszeretettel gyilkolt terméskővel, csak hogy vérben tocsogjon – amikor Szunyog, még aznap, ismét vallomástételre jelentkezett, és – a Friss Újság 1937. március 28-i írása szerint – így szólt: „Alássan jelentem, hazudtam. Összes vallomásomat visszavonom. Nem vagyok gyilkos, nem öltem én meg senkit a világon.” A hitetlenkedő nyomozóknak pedig így indokolt: „Meg akartam szökni. Gondoltam, hogy ha a csendőr urak ide-oda visznek … biztosan el tudok szökni a kezeik közül.”

Az orvosilag épelméjűnek vizsgált Szunyogot még aznap, 1937 nagypéntekén visszaszállították Vácra, és megkezdődött a büntetőpere. Vallomás hiányában két évvel később végül „csupán” három gyilkosságot sikerült rábizonyítani, ám mindegyiket még Szunyog 18 éves kora előttről, így a vádlottat csupán tíz év fegyházbüntetésre ítélték – amint az a Magyar Távirati Iroda 1939. május 25-i, esti híradásából kiderült. Addigra azonban jószerével már senki sem emlékezett a szolnoki rémre – akinél sokkalta nagyobb félnivaló közelített éppen.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!