2019.02.16. 15:30
Komlósi József az olvasókért tesz, a közösségben hisz
A székesfehérvári Vörösmarty Mihály Könyvtár tagjai, régi és új olvasók egyaránt ismerhetik Komlósi Józsefet, az idei „Pro Cultura Albae Regiae” díj tulajdonosát.
Komlósi József tagkönyvtárvezetőként is napi szinten besegít a kölcsönzésbe
Fotó: Fehér Gábor / Fejér Megyei Hírlap
A könyvtáros a Vörösmarty Színházban vehette át az elismerést, s ekkor ismertették életútját, szakmai pályafutását is.
Az 1958-ban született Komlósi József életében gyermekkora óta meghatározó szerepet töltenek be a könyvek. A Vörösmarty könyvtárba 1976-ban raktárkezelőként került, aztán megszerezte a könyvtáros főiskolai és egyetemi végzettséget, és szépen lassan végigjárta az intézményi szamárlétrát, amelynek csúcsára érve tíz évet töltött el igazgatóként. Ezután, 2010-től ismét olvasószolgálati könyvtárosként, majd – a Budai úti könyvtárban – vezetőként tevékenykedett, jelenleg pedig a Széna téri Tagkönyvtár vezetője.
Igazgatóként is törekedett arra, hogy valamelyest benne maradjon a könyvtárosságban
Szervezi a kollégák munkáját, leadja a könyvrendelést és a kölcsönzésben, a rendezvények szervezésében is közreműködik.
Mivel több mint négy évtizede van a pályán, jól érzékeli, mennyit változott az olvasószolgálatos munka a ’70-es évekhez képest.
– Annak idején a tájékoztató könyvtáros az olvasó úgynevezett referensz kérdéseire a könyvtári dokumentumok alapján adta meg a választ. A konkrét könyvek kölcsönzése mellett akkoriban még sokkal többször kérték az olvasók, hogy nézzünk utána bizonyos témáknak. A középiskolások rendre azért érkeztek, hogy keressünk nekik irodalmi művek elemzését tartalmazó tanulmányköteteket, monográfiákat. Rengeteg kutatást végeztünk, bibliográfiákat állítottunk össze. Ezekre ma már nincs szükség, hiszen amióta elterjedt az internet, sokan maguktól keresnek rá a szükséges információkra. Igaz, keresni is tudni kell, főleg az adatbázisokban, itt pedig még mindig nagy szerep juthat a könyvtárosoknak. Sokszor ők teszik ugyanis visszakereshetővé a cikkeket, tanulmányokat – mesélte Komlósi József.
Segíteni valakinek megtalálni azt a könyvet, amit nagyon keres
A dokumentumok hozzáférhetővé tétele igen sokat változott az elmúlt évtizedekben a digitalizáció miatt. Ez a könyvtárosok munkáját is segíti. Az e-könyvek megjelenése pedig változtatott ugyan az olvasási szokásokon, ám szerencsére nem olyan mértékben, hogy a hagyományos, nyomtatott könyvekre és így a könyvtárakra ne legyen szükség. Komlósi József az olvasószolgálatos munkában azt szereti a legjobban, hogy segíthet valakinek megtalálni azt a könyvet, amit nagyon keres. A kezdet persze neki sem volt könnyű, meg kellett tanulnia kommunikálni a hozzá fordulóval. Idővel belejött a dologba, és már a problémásabb olvasók kezelése sem okozott gondot.
S hogy ki a nehezebben kezelhető úgy általában? Például az, aki rosszul viseli a felszólítást és az esetleges késedelmi díj kiszabását, amiért reklamál is. Komlósi József a mai napig diszkréten, udvariasan kezeli e helyzeteket, hogy minél konfliktusmentesebb legyen a megoldás. Amikor 1999-ben igazgató lett, már nem volt olyan közvetlen kapcsolata az olvasókkal, ráadásul sokkal több lett az adminisztratív feladata. Az állást persze ő pályázta meg, hiszen érdekelte a feladat, ám azt akkor sem gondolta, hogy nyugdíjazásáig vezető marad. Úgy volt vele: amíg hasznos munkát végezhet és örömmel látja el a feladatát, addig vállalja a megbízatást. Ám akkor is igyekezett benne maradni a könyvtárosságban, ha kellett, bekapcsolódott az olvasószolgálatos feladatokba. Ezért is tudott aztán később könnyebben visszatérni.
Nagyobb rálátása nyílt a többi könyvtár munkájára
Az igazgatás tíz évéből körülbelül nyolcat nagyon pozitívan élt meg. A legnehezebb az alkalmazottak, az esetleges konfliktushelyzetek kezelése volt, ám ezek is megoldódtak. Az viszont őt is megviselte, hogy a vezetése alatt 62-ről 48-ra csökkent az alkalmazottak száma. Az utolsó időszak a racionalizálásról szólt, így harmadszor nem is pályázta meg az intézmény vezetését.
A négy évtized alatt Komlósi József antikvárius és becsüs képzettséget is szerzett, és elvégzett egy könyvtári szakfelügyeleti tanfolyamot. Az antikvárius képzés végén vizsgát tett, s az ott tanultakat a mai napig tudja hasznosítani, például akkor, amikor régebbi könyveket visznek be hozzájuk, és megkérik, becsülje meg azok értékét. A szakfelügyelői tudományát kezdetben megyei, nyilvános könyvtáraknál alkalmazta, ma azonban már megyehatáron túli bibliotékák vizsgálatában vesz részt. Ilyenkor a működést vizsgálja szakértőként, felkérésre. Ennek a munkának köszönhetően nagyobb rálátása nyílt a többi könyvtár munkájára, és jó példákra is lelt.
A díjazott könyvtáros természetesen sokat olvas. Amikor szabad ideje engedi, akkor főleg a történelmi regényeket falja, de a filozofikus műveket, a társadalmi regényeket, a jó krimiket is szereti. A lényeg, hogy legyen cselekmény, történet – tudtuk meg Komlósi Józseftől.
Feleségével szintén a könyvtárban ismerkedett meg, ő a gyermekrészlegen dolgozott, onnan ment nyugdíjba. Gyermekük nincs, s a család más tagjainál sem tűnik úgy egyelőre, hogy lenne, aki a könyvtáros pályát választaná.
Komlósi József úgy érzi: a Vörösmarty könyvtárnál dolgozókkal, közvetlen munkatársaival egy nagy családot alkotnak. Ezért azt gondolja, hogy a Pro Cultura díj valójában nem csupán neki, hanem az egész közösségnek szól.