Fölös fecsegés nélkül

Címe többjelentésű: a címlapon is látható, valódi anyakönyv is tárgy, onnan tudhatja meg az olvasó, hogy a név fölvett, hiszen írónk apját Nagy Józsefnek hívták, és a móri születésnek is különös bája van a névválasztásban. És Anyakönyv is ez a könyv, hiszen az elbeszélő én számára az anya a fontosabb személy, ha nem is főszereplője a műnek.

A mű műfaji sajátosságai is különösek. Az írások döntő többsége szorosan összefügg (az utolsó írást kivéve), önmagukban teljes értékű novellák, ám így, novellafüzérként közelítenek a kisregény műfaja felé is. A legerősebb összekötő alak a nagybácsi, akinek sajátos, szerencsétlen sorsa végigvonul az Anyakönyvön, és aki a főhős apját is bizonyos mértékig helyettesíti, amolyan „pótapai" szereppel. A többszöri válásával és többszöri nősülésével foglalkozó mondat igen gyakran olvasható a különböző részletekben. Kemény, de érzelmekben gazdag a bemutatott valóság. Igen gyakran szélsőséges fordulatokkal, ez erőszak különböző megnyilvánulásaival. Az elbeszélő én gyerekkorának sokfajta epizódjaival. Az olvasó természetesen gyanakodhat az önéletrajzi fogantatásra, azzal a megszorítással, hogy az író és hőse nem feltétlenül jelent azonosságot.

Szűcs Angéla: Napfelkelte. A múzeumpedagógiai foglalkozáson készült kép Székesfehérváron, a Diák Deák Galéria tárlatán látható

Jó ideig úgy látjuk olvasás közben, hogy Deák Mór a nemesen egyszerű prózastílus híve, a hagyományosnak nevezhető elbeszélő hang az övé. Sűrítéssel, jó arányérzékkel, sallangmentesen ír. Ez általában jellemző rá, ám kétségtelen, hogy el is szakad ettől, és váratlan drámai fordulatokkal, a természettel küzdő ember végzetes pillanataival tarkítja műveit. Az emberek ütnek, ha úgy látják jónak. Vér, veríték, könny jellemzi ezt a világot, az emlékezés részecskéit. Az Anyakönyv egyben család- és rokonságkönyv is, sok-sok összefüggéssel, egymásra épüléssel. Az első írások hangvétele tehát módosul később (befőtt, belsőlövés). Előbbiben a társtalan ifjú egy egérben találja meg a kapcsolatot, ám „társa" a macska áldozata lesz, ahogy ez lenni szokott... Áradó, itt-ott szabadversre emlékeztető próza ez. Másutt titokzatos, misztikus elemekkel gazdagított világ, a realitás és a szürrealitás határmezsgyéjén. Vagy valamiféle kelet-közép-európai abszurd. Igencsak sok borúval, nehéz sorsokkal, kudarcokkal teli élettel.

Figurái elevenek, legfőképpen a már említett nagybácsi megjelenítésével. Akinek felesége háromszor hozzáment, és négyszer vált el tőle...

Nem hiányzik innen a gúny sem, miközben az élet mélyrétegeit láttatja az író. S a vissza-visszatérő elemek sajátos ritmust is teremtenek. Közben egy jellegzetes részlet a vissza-visszatérő nagybácsiról: „Nekem persze el kellett kísérnem, kísérték mások is, egyre többen, ő meg ment a kocsma felé, fél a nyolc, féltem én is, és tudtam, hogy ő is félt, orra betörve, monoklik a szeme alatt, zúzódások az arcán, de már nem is könyörögtem, hogy ne menjen oda, fél nyolc volt és neki menni kellett..." (fél a nyolc)

Szerkezeti érdekessége a könyvnek, hogy sokáig mértani pontossággal megalkotott részleteket találunk, három és fél oldalon. Aztán jönnek a négyoldalasok. Egyébként is erénye, hogy egy-egy művön belül is szerencsések az arányok, nincs túlírtság, fölösleges fecsegés. A lényeg van mindig a középpontban. Akkor is, amikor arról olvasunk, hogy papírgalambok testesítik meg a vágyat a tisztátalan környezetben (papírgalambok). Aztán azok is semmissé válnak, pedig a pálinkaivásra buzdító nagybácsi hozott elegendő fehér papírt. De hát ebben a világban az álmok rendszeresen szertefoszlanak - sugallja Deák Mór.

A könyv egyes részletei filmszerűek, és el tudjuk képzelni, hogy érdemes lenne ily módon megjeleníteni őket. A groteszk jó példáit, a pálinkával „fémjelzett", fojtó, nyomasztó világ epizódjait. S persze ki lehetne domborítani a fiú és nagybátyja kapcsolatát, az erős köteléket. A fiú mindent elhisz a másik embernek, persze akkor, ha az nem ivott... Tudja, hogy: „... apám öccse. Hogy több. Mint az apám."

Ugyanakkor a történelem és a társadalom főbb összefüggései alig vannak jelen. Természetesen az életkörülmények árulkodnak, pl. a „peremen" élők helyzetéről, nyomorultságáról. Egy csigavadászat közben fölvillan valami más is. Amikor szovjet katonákkal találkoznak, kibuggyan a mondat: „... pedig mi vagyunk itthon..."

És a három és fél meg a négyoldalas írások előkészítik a befejező, nagyobb lélegzetű részleteket. Közülük a „záróakkord", a Ne bántsd a majmokat, Apám az előzőektől különböző történetet mutat föl.

Élvezetes, olvasmányos elbeszélés, az alkotó képzelet különleges erejével. Egy, az „imperátortól" mentes, öböl-beli környezetben. Ugyanakkor az „anyakönyv" sajátos betetéződése is, az egzotikus környezetben. Vannak benne horrorisztikus elemek is, amelyek másfelől az elme belső harcainak kivetülését is jelenthetik.

Így lesz teljes a könyv gazdag és színes világa. Deák Mór sikeres prózai kísérlete.

(Vörösmarty Társaság, 2016)