Értékrend, ami állandó - megjelent Heiter Tamás kötete

Lássuk, mit jelent ez Heiter Tamás számára, mit mutat fel ő legújabb, Fehéregyensúly című kötetében a versolvasó számára.

– A címadó verset egy André Kertész-kiállítás ihlette. Az a „fehéregyensúly” azonban, amiről én beszélek, belül van, nem változik, mindegy, hogy milyenek a „fényviszonyok”. Az értékrendet, az identitást értem ez alatt, ami állandó, legalábbis nem szabadna változnia. Bármilyen is a „megvilágítás”, bárhogy alakulnak a külső körülmények, az embernek önmagának kell maradnia – fogalmazott Heiter Tamás lapunknak még a könyvhéten, ahol a Vörösmarty Társaság kiadványai között mutatta be rég tervezett könyvét.

Heiter Tamás a könyvhéten beszélt lapunknak új kötetéről Fotó: Koppán Viktor

A Kádas István Ottó sejtelmes képeivel illusztrált kötetbe végül tizenkilenc vers került (a 20. szöveg a „Jegyzet”, amelyben a költő arra hívja föl az olvasó figyelmét, milyen lehetséges „allergén anyagokat”, vagyis másoktól származó szövegeket, utalásokat, képeket tartalmaz a könyv ).

Először ugyan tizenhét műről volt szó, aminek egyik oka, hogy a szerző által tisztelt, már elhunyt Nobel-díjas svéd költő, Tomas Tranströmer első kötetében szintén tizenhét vers szerepelt. Ám, Kádas István Ottó, majd a könyvhöz ajánlást író Román Károly irodalmár javaslatára még két vers került bele a „Fehéregyensúlyba” – tudtuk meg Heiter Tamástól, aki hozzátette: utólag derült ki, mekkora áthallás van egyik saját és az egyik Tranströmer-vers között. Bizonyára semmi sincs azonban véletlenül

A versekben számos – eredeti vagy torzított formában felhasznált – vendégszöveg kapott helyet, valamint szójátékok színesítik a sorokat, nyomatékosítják a gondolatokat. (Például: „Kicsit kilátszik álruhám, / s nadrágtartóm is nekro-lóg. / Ennyi épp elég.”) E megoldásokra Román Károly elemzése is felhívja a figyelmet, a szerző pedig kérdésemre így reagált: „Az álláspontunk ülésrend kérdése.” Őt személy szerint nagyon zavarják azon körülmények, amelyek jelenleg hazánkban kialakultak mind társadalmi, mind politikai szinten. Jobbról, balról eluralkodott a skatulyázás, sztereotípiák vannak, s valahogy mindenkit ezekbe gyömöszölünk be.

Ilyen formán erősen közéleti, közérzeti versek születtek, és nem túl szép az a világ, határainkon túl sem, ami Heiter Tamás lírájából ezúttal kirajzolódik. Ám erről nem ő tehet. Ő csupán rögzít, például így: „Nincs hova menni. / Nyugaton már a pénz az erogén zóna, / a mesés kelet a tömeges félelemre élvez.”

Ezt a prózai hangvételt a képek teszik líraibbá. Kádas István Ottóval gyermekkoruk óta ismerik egymást – mesélte a szerző, akinek már első, Valahol című kötetét is a művész illusztrálta. A „Fehéregyensúly” esetében a versekből kiragadott egy-egy gondolat, mondat ihlette a sejtelmesen finom, kör alakban megfogalmazott, vegyes technikájú képeket. Ezek mintegy újrafogalmazzák a verseket. 

Kádas István Ottó műveiről a június 23-ai kötetbemutatón úgy nyilatkozott: nem volt könnyű dolga. Végül amolyan lelki pillanatképek születtek, egyszerre van jelen bennük a játékosság és a filozófiai mélység.

Heiter Tamás pedig elmondta még: a versek írásánál alapvetően a mélységes humánum, az embertársai és a világ sorsa iránt érzett felelősség mozgatja. Ez már csak abból is fakad, hogy gyermekotthonban dolgozik, így sűrűn van alkalma belelátni nehéz sorsokba. Mint kiderült, ezek, és az ehhez hasonló élethelyzetek nem csupán versírásra ihletik, de nemrég egy videót is csinált arról, hogyan lehet (vagy éppen, nem lehet) éjszaka a vaksötét folyosón kijutni az otthonból A gyermekotthonban töltött éveket, az ott átélteket a későbbiekben egy regényben dolgozza majd föl a szerző.