Hungarikum lett a tárogató is - Gulyás Antal felnőttként járt zeneiskolába, hogy meg tudja szólaltatni a hangszert

A szabadságharc bukása után az osztrákok megparancsolták, égessenek el minden hangszert... De szerencsére, mindet eltüntetni mégsem lehetett, sőt, később megjelent modernizált változata. A reform tárogató a 19. század végén, Magyarország fennállásának ezeréves évfordulójára készült el. A két világháború között a zeneakadémián még tanították a tárogató-játékot, aztán 1945 után majdnem száműzték, a nemzeti ellenállás szimbólumának minősítették. Állítólag magának Kodály Zoltánnak sikerült megakadályoznia, hogy be is gyűjtsék az országban fellelhető tárogatókat. Megmenekült hát a különösen szép hangú, tipikusan magyar hangszer és nem feledték a régi dallamokat sem. De persze, senki ne higgye, hogy a tárogatón kizárólag történelmi zenét adnak elő: népzenét, klasszikus muzsikát és dzsesszt is játszanak rajta! Az idén ez a hányatott sorsú hangszer a hungarikumok – azaz a kiemelkedő nemzeti értékek – sorába emelkedett.

A székesfehérvári Gulyás Antal nyugdíjas pedagógus nagy becsben tartja az erről szóló igazolást, amit a Rákóczi Tárogató Egyesület tagjaként kapott.

– Ez az egyesület fogja össze a Magyarországon és külföldön élő tárogatósokat. Évente Szerencsen, ötévente pedig Vaján tartunk tárogatós találkozót – mondja Gulyás Antal, akit arról faggatok: hogyan is ébredt fel benne a hangszer iránti szerelem.

A fehérvári Gulyás Antal, hangszerével. Fejér megyében ő és a csóri Vincze Tamás tagja a Rákóczi egyesületnek Fotó: Molnár Artúr

– Az édesapám szeretett volna megtanulni tárogatózni, ezért rendeltem neki tárogatót egy fehérvári hangszerkészítőtől – meséli. – De aztán valami a kedvét szegte, az édesanyám pedig azt mondta: vidd el, legyen a tiéd. Én nézegettem, és gondoltam, hogy ne menjen veszendőbe: nekem kellene játszani rajta. A zeneiskolát a 70-es évek második felében Borlói Rudolf vezette, kérdeztem tőle: van-e az intézményben tanár, aki megtanítana engem játszani? Gulyás Antal akkoriban a pedagógusok továbbképzési intézetének vezetője volt, meglett tanárember. Borlói bemutatta őt a fiatal  zenetanárnak, a klarinétos Kovács Ferencnek , aki egy hétre elkérte Gulyás Antaltól a tárogatót, hogy jobban megismerje, kitapasztalja – hiszen az is a klarinét elvén működik.

Így esett, hogy Gulyás Antal negyvenegynéhány évesen, ötödikes kisfiúkkal várta a zeneóra kezdetét: mindenki más-más sarokban gyakorolt. De az igazság az, hogy Gulyás Antal a tanítóképzőben azért elég jó előképzettséget szerzett: zongorázott, kottát olvasott. Borlói egy idő után azt mondta neki: mostantól otthon gyakorolj tovább! És azóta is lelkesen gyakorol: a játéka tetszhet a szomszédjának is, mert még sosem panaszkodott. A tárogatósok számára az évenkénti találkozó pedig afféle továbbképzés is, ahol a képzettektől, idősebbektől sokat tanulhatnak. Gulyás Antal mára egy százéves, gyönyörű Stowasser hangszerre is szert tett: a márka a tárogatósoknak azt jelenti, mint a hegedűsöknek a Stradivari. Igaz, a mai hangszerkészítők is a régi Stowasserek alapján dolgoznak. No és ha nem is sűrűn, de akad néhány fiúcska, aki az édesapjától vagy a nagyapjától megtanulja az utánozhatatlan hangú tárogatót fújni, az édesbús nótákat előadni...