Egér Ágota meséi: A szeretetpersely

Ebből a történetből azt tudod meg, hogy nem csak kézzel fogható ajándékkal tehetjük boldoggá a másikat. Két ismerősről mesélek most. Mindketten adni szeretnének, de csak egyikük kap. Vagy mégsem?

Bajszos mama, az erdő legöregebb egere jól megérdemelt pihenését töltötte. Elnyújtózott pihepuha plédjében, de egyszercsak furcsa, nyugtalanító érzése támadt, amolyan megérzésféle. Felpattant, a fiókjához szaladt, kotorászott benne, s előhúzott valamit.
– Ez az! – mondta miközben egy kis gömböt tartott a kezében, s úgy forgatta, mint aki sosem látta.

Régi fagömb volt, rajta fenyőág, hópihe, s a tetején egy kis nyílás. Ennek a gömbnek az volt a titka, hogy mindig ahhoz került, akinek a legnagyobb szüksége volt rá.

– De kinek is adjam? Ahhoz, hogy ezt megtudjam, sajnos még is csak útra kell kelnem.

Felöltözött hát, és útnak indult kezében a perselyszerű gömbbel. Útközben akivel csak találkozott, mindenki azt hitte, pénzt gyűjt, és dobott bele pár pénzérmét. Hamarosan sok pénz zörgött már a kis perselyben. Ahogy bandukolt, és gazdát keresett a gömbnek, hát csak belebotlik Nyuszba, a nyúlba, aki szemmel láthatóan nagy gondban volt, de inkább szomorúnak tűnt.

– Mi a baj, nyuszikám? Miért lógatod az orrod, hogy már messziről látszik, valami bánatod van?– kérdezte kedves hangon.

– Nincs baj, Bajszos mama, csak úgy elkeseredtem, tudod? Levelet kaptam a családomtól, akik nagyon messze élnek innen, a káposzta földön túl. Szeretném meglátogatni őket, hogy lássam, minden rendben van velük, de nem tudok ajándékot venni nekik, mert nincs se pénzem, se semmim. Pedig nagy szegénységben élnek, tudom. Ez nyomaszt csak, de majd megoldom valahogy. Pedig annyiszor elképzeltem, mennyire örülnének nekem a húgaim, öcsikéi, és nyuszi mamám.

– Várj csak, nyuszikám! Hallottad már azt a közmondást, hogy ahol a szükség ott a segítség? van nekem egy kis gömböm, ez itt, ni – mutatott a perselyre. – Az a neve, hogy Szeretetpersely. Ez a persely magának választ gazdát, már évtizedek óta. Ha kiválaszt téged, a tiéd lehet.

– Honnan tudjam, hogy ki akar-e választani? – kérdezte Nyusz izgatottan, és még ugrott is egy nagyot .

– Már mondom is: ha most a mancsaidba teszem, azonnal meg kell ráznod. Ha zörög, már is te vagy az új tulajdonosa – így is történt. És hát persze, hogy zörgött a persely Nyusz mancsocskáiban, ha más miatt nem is, hát a sok pénz miatt. Nyusz végtelenül boldog volt.

– Zörög! – rikkantotta el magát annyira boldogan, hogy el is felejtette megköszönni.

Mire eszébe jutott, Bajszos mama nem volt sehol, mert újra a pihepuha takarójába burkolózva pihent. Félálomban csoda finom érzést lepte meg. Azt, hogy milyen szívet melengető érzés jót tenni valakivel, hogy a szeretet a legfontosabb a világon. Megértette ezt Nyusz is, amikor újra átölelte népes családja minden tagját. Nyuszi mama azt sem tudta, hova legyen örömében. A nyuszilak megtelt végtelen sok szeretettel, és boldogsággal. De mi lett a Szeretetpersellyel? Azt bizony Nyusz úgy őrizte, mint a szeme fényét egészen addig, amikor is azt érezte, hogy valakinek nagyobb szüksége van rá, mint neki.