Széthulló kémrepülő egy szemetes albán várban

Nagyobb volt a baj, mint nálunk a devizahitelesekkel, a helyzetet pedig az albánok a maguk módján reagálták le: elővették a legtöbb valamirevaló ottani háztartás tartozékát, a kézifegyvert és felgyújtották a bankokat. Szinte polgárháborús állapotok uralkodtak, amikor Eduardo barátommal (akit öt éve lőttek le Bolíviában) megjártuk az országot. Sikerült néhány jó anyagot csinálnunk, beszéltünk például a felkelők egyik parancsnokával, Lefter Zanival, akit később Olaszországban lőttek le - a sors furcsa játéka, hogy a riporter és alanya egyformán végezték. Ilyen és hasonló emlékfoszlányokat kergetett a képzeletem, amikor nemrégiben ismét keresztül autóztam az országon. Akkoriban a katonai és félkatonai ellenőrzőpontoknál gyakran kiszedtek a kocsiból, mert szakállat viseltem, ilyen affértól ezúttal nem kellett tartanom. A külügy honlapján arra azonban figyelmeztetnek ma is, hogy az albánok néha kiprovokálják a közlekedési baleseteket, azaz szándékosan nekimennek a gyanútlan külföldi autójának és utána kártérítést követelnek ott, az út szélén.

Ilyen incidensre nem került sor, legalábbis velünk nem. Amikor utoljára Albániában jártam, még nagyon lepukkant volt az egész ország, mára autópályák, szállodák és benzinkutak épültek, egyértelműen tapasztalható a fejlődés. Ezt látva érkeztem meg Gjirokastrába, Tirana után a legismertebb albán városba.

A település szűk, kanyargós, macskaköves utcákkal átszőtt óvárosa 2005 óta szerepel a UNESCO világörökségi listáján, mint a szépen megőrzött oszmán kori városok egy ritka példája . Múltja patinás még akkor is, ha a múlt században a kommunista diktátor, Enver Hodzsa szülővárosaként lett ismert. Fénykora a 12. században vette kezdetét, amikor a Bizánci Birodalom erősséget épített a várhegyre. Az erőd körül a későbbi századokban kialakuló település jelentős kereskedelmi központtá vált, aztán 1417-ben az Oszmán Birodalom kebelezte be a várost, amelynek látképét a fölé magasodó 18. századi fellegvár jó állapotban lévő falai és tornyai uralják. A várban fegyvermúzeumot rendeztek be rozsdásodó első és második világháborús lövegekkel, egy olasz tankkal, de ott állították ki a néphadsereg hadizsákmányát, az albán légtérbe tévedt, 1957-ben földre kényszerített (vagy csak az üzemanyaga fogyott ki, ez máig nem tisztázódott) amerikai Lockhead T 33-as kémrepülőgépet is.

Annak ellenére azonban, hogy ez a légijármű az albán nép egyik büszkesége, szó szerint a darabjaira hullik. A látogatók ugyanis fogóval feszegetik le a borítását, hogy elvigyenek magukkal egy emléket. De maga a vár is elhanyagolt: szaros papírokat kerget a szél, egyes helyeken térdig lehet gázolni a szemétben. Hiába a fejlődés, Albánia egyelőre még nem becsüli meg - még saját magát sem.