Egér Ágota meséi: Az erdőmester

A pucok egyébként nem más, mint egy közönséges pocok. De hogy egy bizonyos pocok, miért hívatta így mégis magát, mindjárt elmesélem.

Rigó erdőben is _ mint minden erdőben, mindenkinek meg volt a maga munkája. Például Mira mókus postás volt. Az őzek az erdőt, mezőt járták és őrködtek. De Raffael _ a pocok, sehogy sem talált munkát magának, pedig nagyon akart. Bánatosan járkált az erdőben, és mindenkitől azt kérdezgette, hogy miben segíthet? De az öreg sünön kívül senki sem adott neki munkát. Egy forró napon elkeseredetten üldögélt egy fa tövében a mi Raffink, mikor épp arra sétált Rigó erdő polgármestere _ a vadkan, s megkérdezte, miért van úgy neki keseredve?

Hogyne lennék, mikor mindenkinek meg van a maga tisztességes munkája, csak nekem nincs! Igaz, hogy kicsike vagyok, de nagyon fürge és szorgalmas. Igen! A vadkan nagyon akart segíteni, de bármennyire is gondolkodott, semmi munka nem jutott az eszébe. Gyere csak, Raffi. Sétáljunk! _ szólalt meg végül. S miközben sétálgattak és beszélgettek, egyszer csak elérkeztek az erdei tisztáshoz. Nahát! _ rázta meg fejét a vadkan.

_ Már megint szemetelt valaki. Egyre gyakrabban fordul ez elő. A mai fiatalok rendetlenek, neveletlenek és nem figyelnek az erdő tisztaságára. Bizony, szomorú dolog ez. Pedig itt élünk. Ez az otthonunk. Hogy fog kinézni, ha mindenki teleszemeteli? _ bólogatott egyetértően Raffael.

Te Raffi! Mit szólnál hozzá, ha a te feladatod lenne az erdő tisztán tartása? Igazi erdőmester lehetnél. Na?

Az bizony nagyon jó lenne. Milyen büszke lesz rám a családom! _ ugrált örömében Raffi.

Büszke bizony! Emlékszem is, hogy mindig a te családodból kerültek ki a legjobb erdőmesterek. Csak akkor még pucoknak hívták őket. Olyan régi család ez. És csak pucok lehetett erdőmester. Pocok nem!

Ez igen! Így főleg vállalom.

Na akkor kövess! _ mondta a polgármester, és Raffi kezébe nyomott egy kis vödröt, kesztyűt, és még egy kis talicskát is kapott. Ettől a naptól az erdő ragyogott a rendtől és tisztaságtól. Ágotáék nem mertek szétszórni még csak egy fűszálat sem, mert honnan, honnan nem, ott termett Raffi, rájuk kiabált és összeszedette velük amit eldobtak. De nem volt ám mindig ilyen szigorú. Amikor látta, hogy az egérlány, és a hörcsög megtanulták a rendet, megkocsikáztatta őket. Ilyenkor Ágotáék beülhettek a kis talicskába, jól kapaszkodtak, mert Raffi gyorsan szaladt ám velük, ők pedig nagyokat nevettek, sikkongattak. Megkedvelték Raffit, sőt még segítettek is neki néha.

Raffi pedig minden reggel fogta a kis talicskáját, vödrét, és útnak indult. Azóta az erdőben még az avar is át van gereblyézve. Bizony! Minden falevél a helyén van földön és fán egyaránt. Így esik meg vele néha, hogy különös dolgokat is talál. Egyszer például az avar alól húzott elő egy kötött sapkát. Nahát, hiszen ez az én sapkám. Még valamikor márciusban hagyhattam el! Pedig mindenhol kerestem. _ nevette el magát jóízűen. Majd lerázta róla a port, meg a falevelet, és berakta a kocsijába. Az idén is lesz tél...