Küldetés, titkok között

- Olyan ez, mint amikor a hóhért akasztják. Történészként ugyanis foglalkoztam kitüntetéstannal, és e témában megírt cikkeimben, előadásaimban akadtak pikírt megjegyzések kitüntetésekért kepesztő emberekről. Én nem kepesztettem érte, erről szó sincs. Csak valami nagyon enyhe vágy volt bennem, de az egészen másról szólt. A kilencvenes évek közepén az egyetemről kikerülve egy új generáció tagjai nagyon idős papokat váltottak az egyházi levéltárakban. E gárda tagjai közül az elmúlt években négyen szakmai elismerést vettek át, és ha ezt a sort nézem, a következő két-három jelölt között lehettem.

- Aztán megérkezett a hír a kitüntetésről. Mit érzett?

- Zavarba jöttem. A laudáció közel két évtizedes szakmai munkáról szólt. Azt hiszem, elég tisztességesen képben vagyok arról, mennyit ér a munkám, mert nem árt egy kis önismeret. De látom azokat a kortársakat, akikre nem vetődik ekkora figyelem, ám hihetetlenül fontos munkát végeznek. Ismerem az elődöm munkásságát, akinek a nyomába sem tudok érni: pap-kutatóként a kommunista rendszerben nem nagyon publikálhatott, de amikor jött egy kutató hozzá, meghalt számára a világ és az lett a legfontosabb, hogy segítsen. Én is igyekszem segíteni és őrizni ezt a mentalitást, de más lett a világ. Ismerem a munkám hiányosságait és árnyoldalait is. A kitüntetéssel tükröt kaptam, és okom lett elgondolkodni azon, mit tegyek másként.

- Mire készül most?

- Szokás szerint több minden zajlik párhuzamosan. Szervezem a hagyományos Prohászka-megemlékezést, és lassan eljutunk odáig, hogy az elmúlt három év anyagából kiadjunk egy kötetet. Több ünnepséget szervezek jubileumok kapcsán, csatlakozom különböző országos kutatási programokhoz.

Mózessy Gergely: Nem hiszem, hogy a kitüntetéssel több, vagy kevesebb lettem (Fotó: Lovász Lilla)

- Számomra különösen értékes volt Inter Arma című munkája, szerintem az komoly áttörést jelentett...

- A levéltáraknak fontos feladata, hogy a nagyközönség számára is elérhetővé tegyék a történeti forrásokat. Az Inter Arma az egyházmegye második világháborús forrásait dolgozta fel. Úttörő jellegű vállalkozás volt, a győri egyházmegye követte a példát, s úgy tudom, Veszprémben is dolgoznak hasonlón. A munka gerincét azok a korabeli papi beszámolók adták, akik a püspököknek jelentettek elsősorban a civil lakosság szenvedéseiről.

- Foglalkozik azokkal az egyházi emberek tevékenységével is, akik együttműködtek a kommunista diktatúrával?

- Meggyőződésem, hogy a világháború utáni egyháztörténet legfontosabb forrásai nem az egyházmegyei levéltárakban találhatóak. Az állami egyházügyi hivatal különböző szerveinél és az állambiztonságnál nagyon sok minden lecsapódott. Azért kezdtem ezzel foglalkozni, hogy jobban lássam a helyi döntési mechanizmusokat. Titkolnak-e valamit, vagy sem: ha egészen bizarr történetekre akadok, akkor mi lehet a háttérben? Már 2004 óta kutatok az állambiztonsági levéltárban, de gond, hogy egyrészt nagyon szerteágazó, másrészt nagyon hiányos a forrásanyag. Nem lehet tudni, hogy ha valamit nem találok, akkor miért nincs meg. Mert meg sem született valami, vagy valamely utódszervezet a rendszerváltás környékén magához vette és ül rajta például azért, mert egy tartótisztet akar fedni? Bizarr a helyzet, mert ki lehet állni a szégyenfallal, hogy ezekről az emberekről tudom ezt és ezt de így nem lesz teljes a sor. És nem is ismerhetem mindig az egyén motivációit. Azt a néhány történetet, amit megírtam, jól fel lehetett deríteni. Így ki mertem mondani azt, ki és mennyire mozgott kényszerpályán és mennyire volt az ügynöki munka mögött menthető, vagy nem menthető emberi szempont.

- Mit változtat önben a kitüntetés?

- Az elismertek közt postagalamb-tenyésztő és színházi szabómester, egyetemi tanár és közgazdász is volt. Azt éreztem, hogy a szürke eminenciásokra irányult a figyelem és aki a mindennapok heroizmusát észreveszi, annak óriási köszönettel tartozunk. Nem hiszem azt, hogy én ettől a kitüntetéstől több, vagy kevesebb lettem. Viszont azt hiszem, hogy még meg kell tanulnom együtt élni vele mondta Mózessy Gergely történész-levéltáros.