2013.07.05. 11:37
Festmények, rendelésre
Az Alaptörvény illusztrációi című kiállítás csütörtöki megnyitóján számos, magas polcon levő köztisztviselőt lehetett látni.
Művészt viszont nem sikerült fölfedeznem. A 15, kormányzati megrendelésre készült festményt fanyalgással fogadta a szakma egy része, illetve a kiállításmegnyitók maroknyi törzsközönsége. Amikor a képeket még a vernisszázst megelőzően megnéztem az interneten, a bélyeg nagyságú reprodukciók láttán engem is némi idegenkedés fogott el. Túlságosan didaktikusnak, plakátszerűnek tűnt némelyik. Somogyi Győző munkája azonban elsőre megtetszett. Persze, mondhatjuk, neki könnyű dolga volt: a megtisztelő felkérést elfogadva sem kellett mást és más hogyan festenie, mint egyébként. Az utóbbi másfélszáz évünk történetének első világháborús fejezetét a magyar huszárok önfeláldozó gorodoki lovasrohama által jelenítette meg...
A festményeket a székesfehérvári Szent István Művelődési Házban életnagyságban megpillantva, s hosszabban elidőzve előttük azonban megváltozott a véleményem. Az persze nem vitás, hogy a feladat egy olyan korban, amely mindent relativizál, nem egyszerű. És megoldani sem sikerült mindenkinek egyforma jól. Viszont van néhány telitalálat is. Például, amikor Szinte Gábor a budai kertvendéglő idilljével példázza a dualizmus korát, vagy Rényi Krisztina Kádár-kori allegóriája a magában sakkozó pártfőtitkárral, aki Pravdából hajtogatott csákót visel a tarkójára tolva. Ott van aztán Korényi János az október 23-ai lovasrohamot megidéző képe a police mezes, a sárkány helyett szűzet ledöfő Szent Györgyről, aki, ugyebár, a rendvédelmi erők hivatalos „patrónusa”...