Ercsi évszázadai - Miklós Gergely könyve a kisvárosról

A valaha nagyközség, később mezőváros, ma pedig inkább Kárpát-medencei jóindulattal városnak nevezhető település tekintélyes múlttal bír, s erről vaskos könyvet írt Miklós Gergely muzeológus. A 400 oldalas könyvben 235 kép található, s az alig negyven esztendős írója tízévi kutatómunka után két év alatt rakta össze az igen részletes munkát.
 S ha már a számoknál tartunk! A szerző, Miklós Gergely Martonvásáron lakik, az ükapja által 1890-ben épített házban, s mivel itt beszélgetünk a könyvről, ez némi pluszhangulatot kölcsönöz az amúgy is jelentőségteljes kiadványnak. 
 - Hagytam bőven kutatni- és írnivalót az utánam következőknek is - mondja szerény mosollyal a szerző, amíg lapozzuk az őskortól részletesen kibontott Ercsi-történetet.  - A 20. századból bőven maradt feltáratlan terület -  teszi hozzá magyarázatul, s elárulja, hogy neki bizony az őskor és a török kor a kedvence. Utóbbi azért, mert Ercsi ezt követően vált olyan gazdasági, közlekedési és kulturális központtá a Duna partján, amely egészen a 20. századig kitartott. Azt nem részletezzük, hogy végig-e, vagy csak a közepéig-végéig...
 Miklós Gergely 1997 és 2004 között az ercsi Eötvös József Múzeum és Helytörténeti Gyűjtemény vezetője volt, ma  a martonvásári Óvodamúzeum muzeológusa, tudós alapossággal végzi az ismeretterjesztést is.  Dédapja alcsúti származású, osztrák eredetű famíliából, az egyik a Mandl vendéglős volt, fivére Mandl Kálmán Göböljáráspusztán tanító. S Kálmán vette feleségül a Brunszvikéknál házitanítóskodó Pusztai József lányát, Margitot, aki így Gergely dédanyja. S most a Pusztai ükapa házában lakik családjával, három gyermekével, a Pusztai József utcában, igaz, csak 1994-től... Ám  most a ház kalandos történetére csakugyan nem futja a terjedelemből.
 Szóval Ercsi évszázadai. Csakugyan ősidők óta lakott volt, mert a Duna közelsége ugyebár, ráadásul a Dunán mindig is itt volt a legkönnyebb átkelni, ez kihívás volt mindenféle népeknek a megtelepedésre. A könyv elején Barna Zsolt Ercsi környezetének természeti változásait foglalta össze száraz löszgyeppel és érdes csüdfűvel, de a vaskosabbik rész az emberi históriát teszi ki. Miklós Gergely akkurátusan, tudósi aprólékossággal dolgozott, regényként is érdekes elolvasni könyvét, de hellyel-közzel belelapozgatni is jó ki, hogyan szeret ilyesféle monográfiát megemészteni.

 A 19. század mozgalmas életet vitt a település életébe, miként a rácok ideérkezése is sajátos arculatot adott e vidéknek s helynek. Itt élt báró Eötvös József, a '48-as kormány első kultuszminisztere, unokája Lilien bárónak, az első igazi nagykapitalista földesúrnak. És Wimpffen gróf, Szapáry gróf, Sina báró, aztán a cukorgyár históriája, amely sajnos, csúfos véget ért, de ezt már a mostani generáció követte el. S a cukorárak és a magyar feldolgozóipar elpocsékolásának története csak egy kis szeletében tartozik Ercsi évszázadai közé. A krónikás elődökről feltétlenül megemlékezik Miklós Gergely, akik e munka alapjaihoz szolgáltattak nyersanyagot. Néhai Bublik Jenőné tanítónőről, aki rengeteg képet szedett össze az ercsiektől, s Szili Istvánné Viczkó Tímeáról, aki az Ercsi Híradó városi lapban folyamatosan közli a régi fotográfiákat, s gyűjti a magántörténelem szilánkjait.
 - Egész életemben végigkísér az ercsi Duna-parti utcák hangulata  - mondja Miklós Gergely. -  A helyi legendákat meghallgattam, kikutattam, adatoltam  -  teszi hozzá, s halkan azt is, hogy igyekezett eloszlatni egy-két tévhitet. Viszont az Ercsihez vagy 300 éven át szervesen tartozó tíz pusztáról is bőségesen megemlékezett, hiszen a legöregebbek is alig emlékeznek közülük egy-kettőre. Nem maradt  ki a legutolsó század katonai garnizonjának felemlítése sem. Ercsi katonaváros volt a szocializmusnak nevezett kísérlet idején: ennek hagyományai  sem tűntek el nyomtalanul.

 Egy, második világháborús hős pilóta legendája viszont szórul szóra igaz! Az ercsiek büszkeségét, Baricza Lajost éppen Ercsi fölött lőtték le, aki szülőföldjére zuhanva lelte halálát, a helyi temetőben nyugszik. Ez így szomorú vég lenne, pedig e könyv egy kisváros mindennapjait örökítette meg  mindenestül, nemcsak szomorúságaival. Lapjait forgatni egyáltalán nemcsak az ercsieknek izgalmas olvasmány!