Mohai Tamás: a rock hangos és politizál

Mohai Tamást legtöbben a fehérvári Faxniból ismerik, holott közel ötven zenekarban és azok albumain is játszott.

-  Számos csapata van, melyik a kedvence a tíznél is több formációból?

-  Nincs és nem is lehet kedvenc zenekarom, mert én olyan vagyok, akár egy színművész. Mindig más az előadás, más a zene, mások a színésztársak. A zenét szeretem, és szeretek bizonyos közösségekkel valami lényegeset teremteni, amit lehet, hogy aznap este éppen jazz-rocknak hívnak, következő estén hard rocknak, máskor bluesnak vagy funkynak. Játszom, amit tudok és szeretek, azokkal, akikkel lehet, illetve akiknek van kedvük velem játszani, és akikkel nekem is van kedvem együtt zenélni. Amikor Fehérváron indult a Faxni, jazzt is játszottam, a híres helyi bandában, az Rh+-ban pedig bluest. Később ugyanez ment nagyban is, többszörös nekifutásra. Csak játszom a dalt, akikkel lehet.

-  Sok neves zenekarban megfordult, például a KFT-ben, játszott gitárfenoménokkal, mint Tátrai Tibor, mégis a saját útját járja. Soha nem gondolt arra, hogy állandó jelleggel csatlakozzon valakikhez?

- Nem. Valóban nagyon sok zenekarban játszottam session zenészként. Volt, hogy elmentem egy bandába, közreműködtem a lemezen, vittek turnékra vendégként. Időnként megjelenek, ha ki tudnak fizetni a banda gázsija mellett. Voltak alkalmi összeállások, mint a Boom-Boom, és jó volt belépni a KFT-be is egy lemez erejéig. Berki Tamással játszani, az is egy másik felállás, az is egy másik "színdarab". Ezeket szeretem, de főleg a zenészeket és az együtt játszható zenét szeretem. Jó, hogy ezt megengedhetem magamnak. Az, hogy közben esetleg problémák vannak a gázszámlával, az más kérdés. De nem panaszkodom, ma is meg tudok élni a zenélésből. Ma is csak megélni tudok a zenélésből, meggazdagodni nem. De a gazdagság egy zenész életében egyébként is egészen mást jelent. Én "többfeleséges" zenész vagyok régóta. Most is egész más arcokkal zenélek, mint régen. Generációk váltották egymást, és már én is kezdek néhány zenekarban az öregebbekhez tartozni. Ugyanakkor hihetetlen öröm azokkal a nagy öregekkel is együtt muzsikálni, akiket kisgyerekkorom óta ismerek. A Háború viszont személyekre szabott zenekar, és csak ebben a felállásban létezik. A Faxniban nem így volt, mert mind a négy lemezt teljesen más gárda játszotta fel, fixen csak mi, testvérek voltunk ott, Győzővel. Az első lemez legénysége nem játszott a másodikon, a második csapat a harmadikon, sem a negyedik az előző háromban. És ez ettől érdekes. Rengeteg lemezt készítettem, több tucat saját lemezem van, és nagyon szívesen mutogatom majd az unokáknak a nálam maradt utolsó példányokat.

- Van létjogosultsága a gitárcentrikus muzsikának ebben az egyre inkább gépiesedő zenei világban?

- Gitárra mindig szükség van. Misztikus hangszer, hagyományos térrel és megszólalással. Valóságos parancsszó a hangzása. Egy kisfiú, egy kislány, egy fiatal, egy öregember, egy középkorú nő vagy férfi, egy MSZP-s, egy szélsőjobboldali, egy kínai, egy tanzániai számára egyformán, megkülönböztetés nélkül kell a gitárzene. Akkora robbanás ma már nyilván nincs, mint amikor kialakult a rock and roll Amerikában, de a gitár most is igazán érdekes. Vannak gyerekrajongóink, akik nem tudják, hogy  Britney Spears és a Háború között azért van különbség. Mert mindkettőt nagyon szeretik, tudják, hogy ez is jó, az is jó.
 
- Ha huszonöt évvel fiatalabb volna, indulna X-Faktoros, megasztáros megmérettetésen?

- Annak idején én is elmentem a Ki mit tud?-ra, felléptem a diáknapokon. El kell fogadni, hogy most pedig ezek a terek vannak. Ugyan idegen tőlünk az egész, az előre megadott sablonok, a licenctematika, ugyanakkor a fiataloknak nincs más bemutatkozási lehetőségük. Nyilvánvaló hátrány, hogy ezek a műsorok általában egyetlen célszemélyre épülnek, és háttérbe szorul a zene, a zenészek, a zenélés maga. Az, hogy vannak dalszerzők, hangszerelők, zenészek, mintha manapság már nem is lenne annyira érdekes.

- Politizál?

- Mindig is foglalkoztam politikával, még akkor is, amikor nem lehetett. Zenét, dalszöveget írni kritika, véleménynyilvánítás. Érdekes, hogy amikor felléptünk a magyar dal napján, ki akarták húzni a műsorunkból az Ellopják című számunkat, ami pedig kihagyhatatlan. Ha a szervezők nem, de a szövegíró dalnokok értik, hogy a rock hangos és politizál. Amikor nem politizál, akkor is politizál: gyanús, hogy miért nem mondasz már semmit.

-  A lelki egyensúlyát mivel őrzi a mindennapokban?

- A sör, a pálinka, a fejfájáscsillapító nem segít. Az aznapból, a minden egyes napból merítek erőt. Az ember egy idő után már tud összpontosítani csupán egyetlen napra. Azt, hogy mi lesz két hét múlva, ugyan honnét tudná? Arra is gyakran gondolok, hogy a hétmilliárd emberből többnek rossz, mint jó. Zuhanyzok, főzök nyolc kávét, mosogatás közben ömlik a víz, egyetlen nap alatt egy afrikai falu vízkészletét pancsolom el, akkor nem lehet olyan nagy a gond. Csak kifizeted már negyvenvalahány éve a számláidat is. Együtt kell működni a valósággal. Az önálló valóságteremtés rád mért csapás. Vannak zsánerszerepek, amelyekben te vagy a legjobb. Amíg elhiszik, hogy te is elhiszed, amíg van felütés abban, hogy felkelsz, este pedig boldogan fekszel, addig élsz. Ennyire egyszerűen látom mostanra már a világot. A zenészéletet egyébként én nem ajánlom senkinek, csak annak, aki szereti.

Mohai Tamás legközelebb januárban koncertezik A Szabadművelődés házában Berki Tamás zenekarával. Új lemezzel jelentkezik jövőre a Tomistars, és a Mohai-Vörös Trió Petőfi moziban rögzített koncert DVD-je is megjelenik. Aki még több Tamást szeretne, az a mohaitamas.hu honlapon megtekintheti az Őskor: olykor ókor című, Kiszely Krisztián rendezte videót. A 2013-as, harmincéves Faxni-születésnapot pedig majd a Vörösmarty Színházban szeretnék megtartani.