Hétvége

2010.09.04. 02:29

Szobrász, a szürke szamárral

Fest, de fát és követ is farag - csak ez érdekli, amióta az eszét tudja. Igaz, művészeti egyetemre nem járt. Autodidakta módon sajátított el mindent, de bekopogtatott idős művészekhez is: Kokas Ignác festőművész ellátta jó tanácsokkal. Festményeit több helyen kiállította már, legutóbb Zsámbékon avatták fel nagyméretű szobrát.

Gábor Gina

megejtő zsámbéki kompozíciója adta az apropót, hogy meglátogassuk a festői Csákberényben élő, rokonszenves alkotót. A Német Nemzetiségi Emlékművet a Lamgrub Egyesület kérésére készítette, méghozzá szinte barátságból, a szobor tényleges értékének töredékéért. Ő azt mondja, azért, mert rettenetesen becsüli, amit az egyesület véghezvitt. Tagjai hosszú évek alatt rendbe hozták Zsámbékon a Józsefvárosi pinceterületet. Egyedi, országos, népi műemlékegyüttesként regisztrált, helyi természetvédelmi oltalom alá eső területről van szó, ami az eltelt évtizedekben rettenetes állapotba került. Pedig a pinceterület hajdanán tele volt élettel: a szőlőműveléssel foglalkozó szorgos svábok alakították ki. Ám Zsámbék azon települések közé tartozik, amelynek német nemzetiségű polgárait szinte teljes egészében kitelepítették. Elnéptelenedtek a házak, az embereknek, akik ezer szállal kötődtek a településhez, néhány batyuval kellett elindulniuk az ismeretlenbe.


Máhr Ferenc

- Megtisztelőnek éreztem, hogy megkértek, a kitelepítés emlékére készítsek kompozíciót a régi pincékkel körülölelt területre - mondja Máhr Ferenc. - Iszonyatos tragédia, ami ezekkel az emberekkel történt, az első tervem is ezt érzékeltette. Aztán beszélgettem a még élő, egykori kitelepítettekkel, és kiderült: ők nem a fájdalmat akarják újraélni, hanem azoknak az időknek a hangulatát szeretnék visszaidézni, amikor itt éltek.

Így született meg a boltíves pinceajtóban álló, messzeségbe tekintő, boroshordóra támaszkodó sváb szőlősgazda hatalmas kőszobra, ami felidézi azt a kort, amikor a pincék szorgalmas tulajdonosai kedvvel művelték szőlőiket, szabadidejükben egy-egy pohár bor mellett vitatták meg az összetartó közösség meg a világ dolgait... Máhr Ferenc a kánikulában birkózott a süttői mészkővel: tíz hét alatt faragta meg a szobrot. Élvezte a munkát, mondja, s hozzáteszi: tudja, ő rossz üzletember. Nem a fizetség, hanem a feladat izgatja. Örömszobrász, aki - ha gazdag ember volna - egy-egy megtisztelő megbízást még ingyen is vállalna... Nem véletlenül van kiírva a műtermében: "Nem attól lehetsz boldog, amit birtokolsz, hanem attól, aminek örülsz..."

A műteremben már ott egy következő munka gipszmintája: Dévai Bíró Mátyás, a reformáció nagyhatású képviselője a Bibliát öleli magához. A terv Veszprém-Kádártán vár megvalósulásra.

 

Máhr Ferenc - ha a foglalkozásáról faggatják - szerényen, somolyogva csak ennyit mond: képzőművész és szamaras ember... Az előbbit a kiállítások, köztéri művek igazolják, az utóbbit meg a hátsó kertben várakozó Marcsika, akinek nevét szeretettel ejti ki a szakállas, szikár férfi. Marcsika a csacsi, Máhr Ferenc kedvence. A szürke, szelíd fülest olykor csinos kocsi elé fogja, napokig járják együtt a környéket, Ferenc ott táborozik le, ahol témát talál. Olyankor reggeltől estig fest, s a kocsin alszik. Aztán megint hiányozni kezd a faragás... Elvégre neki egyformán fontos a festés és a birkózás a kővel. De ami a legfontosabb, hogy úgy érzi: Csákberényben igazi otthonra lelt.

Gyerekként szerette meg ezt a vidéket: a Vértest, az erdőt, az állatokat, a szép fekvésű falut. Néhány vargabetű után 13 éve határozta el, hogy végleg itt telepszik le feleségével, a nagyapjától örökölt kis házban, amit szépen felújítottak. Tavaly Kanadába hívták kiállítani, ott töltött hat hónapot, sokan marasztalták. Meséli, a magyar nyelvű rádióadásban interjú készült vele. Tudja, hogy a világ legszebb helyére érkezett? - kérdezte a riporter. Mire ő: "Ez csak a második legszebb. Az első Csákberény..." Nem érdekelte, hogy megmosolyogják. Én viszont pontosan tudom: komolyan gondolta.

Gyerekként szerette meg ezt a vidéket: a Vértest, az erdőt, az állatokat, a szép fekvésű falut. Néhány vargabetű után 13 éve határozta el, hogy végleg itt telepszik le feleségével, a nagyapjától örökölt kis házban, amit szépen felújítottak. Tavaly Kanadába hívták kiállítani, ott töltött hat hónapot, sokan marasztalták. Meséli, a magyar nyelvű rádióadásban interjú készült vele. Tudja, hogy a világ legszebb helyére érkezett? - kérdezte a riporter. Mire ő: "Ez csak a második legszebb. Az első Csákberény..." Nem érdekelte, hogy megmosolyogják. Én viszont pontosan tudom: komolyan gondolta.

Gyerekként szerette meg ezt a vidéket: a Vértest, az erdőt, az állatokat, a szép fekvésű falut. Néhány vargabetű után 13 éve határozta el, hogy végleg itt telepszik le feleségével, a nagyapjától örökölt kis házban, amit szépen felújítottak. Tavaly Kanadába hívták kiállítani, ott töltött hat hónapot, sokan marasztalták. Meséli, a magyar nyelvű rádióadásban interjú készült vele. Tudja, hogy a világ legszebb helyére érkezett? - kérdezte a riporter. Mire ő: "Ez csak a második legszebb. Az első Csákberény..." Nem érdekelte, hogy megmosolyogják. Én viszont pontosan tudom: komolyan gondolta.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!