Az utolsó dal vagyok én - interjú Oláh Ibolyával

- Egy idő múlva elegem lett, és eltűntem több mint egy évre - tör elő belőle a régi sérelem, de érezhetően még rengeteg maradt benne. Ennek ellenére nem sértett ember. Most különösen boldog, megjelent a harmadik nagylemeze El merem mondani címmel. - Sok munkám van benne. Igazából már harmadik éve, hogy készen van - értetlen tekintetemre adja a magyarázatot. - Valahogy nem akart összejönni, hogy kiadhassam. Igaz, én is hajthatatlan voltam sok mindenben. Ha valamit elképzelek a zenében, annak úgy kell lennie - mondja ellentmondást nem tűrően.

A tizenkét dalból tízet jegyez szerzőként.

- Én úgy hívom ezt az albumot, hogy színházi lemez, amit színpadon, musical formájában elő lehet adni. Először a téma születik meg bennem, aztán a képi világ, s utána a zene. A lemez nem rólam szól, egyfajta véleménynyilvánítás azokról a dolgokról, amik fontosak nekem. Van rajta például egy női himnusz, egy dal a szexről, a Fohászban a politika öncélúságát, a nincstelenek iránti közönyét éneklem ki magamból, és persze felemelem a hangom a gyűlölet és a rasszizmus ellen is - és sorolja tovább az örök emberi kérdésekről és a társadalmat feszítő problémákról szóló számait.

Egyszer csak a fülemhez hajol, és eldúdol néhány sort a kedvenc dalaiból. Hát erre az exkluzív előadásra nem számítottam. Büszke vagyok rá! Megtudom, már felkérte Szurdi Miklós rendezőt, ha adódik lehetőség (magyarul pénz - a szerk.), gyúrjon belőle színpadi darabot, szövegbetétekkel, humorral és persze az ő zenéjével. Lemezbemutató koncert és turné is csak akkor lesz, ha a semmiből előlépnek a csodatévő szponzorok.

- Ha nem, no problem - zárja rövidre mosolyogva.

Hirtelen témát váltva azt mondja, ő mindig a bal utat, a göcsörtöset, és nem az egyszerűt választotta, s ez kísérti ma is. Az is lehet, hogy a sors jelöli ki számára a balt , de már beletörődött. Újabb flikk.

- Az ember ott hibázik, ha kiadja magát. Senkinek semmi köze ahhoz, ki vagyok igaziból. Állandóan fejtegetnek, mint egy keresztrejtvényt. A zenémet hallgassák! - most először látok egy kis villanást a tekintetében. Az öntörvényűségét talán nem kellett volna firtatnom. - Min csodálkozol? Tizennégy nevelőotthon és három nevelőszülő után?! Az ősbizalmatlanság? Nem tehetek róla! Soha nem fog megszűnni. Meg kell tanulni együtt élni vele. Gyerekkorban a lélek olyan mértékben sérül, hogy a sebet egész életben nem lehet behegeszteni! - Próbálom vele és magammal is elhitetni, hogy ezen túl lehet, túl kell lépni. - Erről neked fogalmad sincs! - Igaza van, visszavonulót fújok.

Budapesti albérletében van egy belső szobája, egyetlen székkel. Ez az alkotás szentélye: Ibolya, a gitár és a szék szentháromsága. S már kész van a negyedik album is! Aztán arról beszél, Hollandiába készül zeneszerzést tanulni, mellette fellépni klubokban, mert ott már ismerik és szeretik. Meg hogy szűk ez a hazai könnyűzenei piac, és hiba ennyi tehetségkutató versenyt rendezni. Már búcsúzkodunk, amikor odasúgja:

- Az utolsó dalt hallgasd meg a lemezemről! Az vagyok én...

A tizenkét dalból tízet jegyez szerzőként.

- Én úgy hívom ezt az albumot, hogy színházi lemez, amit színpadon, musical formájában elő lehet adni. Először a téma születik meg bennem, aztán a képi világ, s utána a zene. A lemez nem rólam szól, egyfajta véleménynyilvánítás azokról a dolgokról, amik fontosak nekem. Van rajta például egy női himnusz, egy dal a szexről, a Fohászban a politika öncélúságát, a nincstelenek iránti közönyét éneklem ki magamból, és persze felemelem a hangom a gyűlölet és a rasszizmus ellen is - és sorolja tovább az örök emberi kérdésekről és a társadalmat feszítő problémákról szóló számait.

Egyszer csak a fülemhez hajol, és eldúdol néhány sort a kedvenc dalaiból. Hát erre az exkluzív előadásra nem számítottam. Büszke vagyok rá! Megtudom, már felkérte Szurdi Miklós rendezőt, ha adódik lehetőség (magyarul pénz - a szerk.), gyúrjon belőle színpadi darabot, szövegbetétekkel, humorral és persze az ő zenéjével. Lemezbemutató koncert és turné is csak akkor lesz, ha a semmiből előlépnek a csodatévő szponzorok.

- Ha nem, no problem - zárja rövidre mosolyogva.

Hirtelen témát váltva azt mondja, ő mindig a bal utat, a göcsörtöset, és nem az egyszerűt választotta, s ez kísérti ma is. Az is lehet, hogy a sors jelöli ki számára a balt , de már beletörődött. Újabb flikk.

- Az ember ott hibázik, ha kiadja magát. Senkinek semmi köze ahhoz, ki vagyok igaziból. Állandóan fejtegetnek, mint egy keresztrejtvényt. A zenémet hallgassák! - most először látok egy kis villanást a tekintetében. Az öntörvényűségét talán nem kellett volna firtatnom. - Min csodálkozol? Tizennégy nevelőotthon és három nevelőszülő után?! Az ősbizalmatlanság? Nem tehetek róla! Soha nem fog megszűnni. Meg kell tanulni együtt élni vele. Gyerekkorban a lélek olyan mértékben sérül, hogy a sebet egész életben nem lehet behegeszteni! - Próbálom vele és magammal is elhitetni, hogy ezen túl lehet, túl kell lépni. - Erről neked fogalmad sincs! - Igaza van, visszavonulót fújok.

Budapesti albérletében van egy belső szobája, egyetlen székkel. Ez az alkotás szentélye: Ibolya, a gitár és a szék szentháromsága. S már kész van a negyedik album is! Aztán arról beszél, Hollandiába készül zeneszerzést tanulni, mellette fellépni klubokban, mert ott már ismerik és szeretik. Meg hogy szűk ez a hazai könnyűzenei piac, és hiba ennyi tehetségkutató versenyt rendezni. Már búcsúzkodunk, amikor odasúgja:

- Az utolsó dalt hallgasd meg a lemezemről! Az vagyok én...

A tizenkét dalból tízet jegyez szerzőként.

- Én úgy hívom ezt az albumot, hogy színházi lemez, amit színpadon, musical formájában elő lehet adni. Először a téma születik meg bennem, aztán a képi világ, s utána a zene. A lemez nem rólam szól, egyfajta véleménynyilvánítás azokról a dolgokról, amik fontosak nekem. Van rajta például egy női himnusz, egy dal a szexről, a Fohászban a politika öncélúságát, a nincstelenek iránti közönyét éneklem ki magamból, és persze felemelem a hangom a gyűlölet és a rasszizmus ellen is - és sorolja tovább az örök emberi kérdésekről és a társadalmat feszítő problémákról szóló számait.

Egyszer csak a fülemhez hajol, és eldúdol néhány sort a kedvenc dalaiból. Hát erre az exkluzív előadásra nem számítottam. Büszke vagyok rá! Megtudom, már felkérte Szurdi Miklós rendezőt, ha adódik lehetőség (magyarul pénz - a szerk.), gyúrjon belőle színpadi darabot, szövegbetétekkel, humorral és persze az ő zenéjével. Lemezbemutató koncert és turné is csak akkor lesz, ha a semmiből előlépnek a csodatévő szponzorok.

- Ha nem, no problem - zárja rövidre mosolyogva.

Hirtelen témát váltva azt mondja, ő mindig a bal utat, a göcsörtöset, és nem az egyszerűt választotta, s ez kísérti ma is. Az is lehet, hogy a sors jelöli ki számára a balt , de már beletörődött. Újabb flikk.

- Az ember ott hibázik, ha kiadja magát. Senkinek semmi köze ahhoz, ki vagyok igaziból. Állandóan fejtegetnek, mint egy keresztrejtvényt. A zenémet hallgassák! - most először látok egy kis villanást a tekintetében. Az öntörvényűségét talán nem kellett volna firtatnom. - Min csodálkozol? Tizennégy nevelőotthon és három nevelőszülő után?! Az ősbizalmatlanság? Nem tehetek róla! Soha nem fog megszűnni. Meg kell tanulni együtt élni vele. Gyerekkorban a lélek olyan mértékben sérül, hogy a sebet egész életben nem lehet behegeszteni! - Próbálom vele és magammal is elhitetni, hogy ezen túl lehet, túl kell lépni. - Erről neked fogalmad sincs! - Igaza van, visszavonulót fújok.

Budapesti albérletében van egy belső szobája, egyetlen székkel. Ez az alkotás szentélye: Ibolya, a gitár és a szék szentháromsága. S már kész van a negyedik album is! Aztán arról beszél, Hollandiába készül zeneszerzést tanulni, mellette fellépni klubokban, mert ott már ismerik és szeretik. Meg hogy szűk ez a hazai könnyűzenei piac, és hiba ennyi tehetségkutató versenyt rendezni. Már búcsúzkodunk, amikor odasúgja:

- Az utolsó dalt hallgasd meg a lemezemről! Az vagyok én...

- Én úgy hívom ezt az albumot, hogy színházi lemez, amit színpadon, musical formájában elő lehet adni. Először a téma születik meg bennem, aztán a képi világ, s utána a zene. A lemez nem rólam szól, egyfajta véleménynyilvánítás azokról a dolgokról, amik fontosak nekem. Van rajta például egy női himnusz, egy dal a szexről, a Fohászban a politika öncélúságát, a nincstelenek iránti közönyét éneklem ki magamból, és persze felemelem a hangom a gyűlölet és a rasszizmus ellen is - és sorolja tovább az örök emberi kérdésekről és a társadalmat feszítő problémákról szóló számait.

Egyszer csak a fülemhez hajol, és eldúdol néhány sort a kedvenc dalaiból. Hát erre az exkluzív előadásra nem számítottam. Büszke vagyok rá! Megtudom, már felkérte Szurdi Miklós rendezőt, ha adódik lehetőség (magyarul pénz - a szerk.), gyúrjon belőle színpadi darabot, szövegbetétekkel, humorral és persze az ő zenéjével. Lemezbemutató koncert és turné is csak akkor lesz, ha a semmiből előlépnek a csodatévő szponzorok.

- Ha nem, no problem - zárja rövidre mosolyogva.

Hirtelen témát váltva azt mondja, ő mindig a bal utat, a göcsörtöset, és nem az egyszerűt választotta, s ez kísérti ma is. Az is lehet, hogy a sors jelöli ki számára a balt , de már beletörődött. Újabb flikk.

- Az ember ott hibázik, ha kiadja magát. Senkinek semmi köze ahhoz, ki vagyok igaziból. Állandóan fejtegetnek, mint egy keresztrejtvényt. A zenémet hallgassák! - most először látok egy kis villanást a tekintetében. Az öntörvényűségét talán nem kellett volna firtatnom. - Min csodálkozol? Tizennégy nevelőotthon és három nevelőszülő után?! Az ősbizalmatlanság? Nem tehetek róla! Soha nem fog megszűnni. Meg kell tanulni együtt élni vele. Gyerekkorban a lélek olyan mértékben sérül, hogy a sebet egész életben nem lehet behegeszteni! - Próbálom vele és magammal is elhitetni, hogy ezen túl lehet, túl kell lépni. - Erről neked fogalmad sincs! - Igaza van, visszavonulót fújok.

Budapesti albérletében van egy belső szobája, egyetlen székkel. Ez az alkotás szentélye: Ibolya, a gitár és a szék szentháromsága. S már kész van a negyedik album is! Aztán arról beszél, Hollandiába készül zeneszerzést tanulni, mellette fellépni klubokban, mert ott már ismerik és szeretik. Meg hogy szűk ez a hazai könnyűzenei piac, és hiba ennyi tehetségkutató versenyt rendezni. Már búcsúzkodunk, amikor odasúgja:

- Az utolsó dalt hallgasd meg a lemezemről! Az vagyok én...

- Én úgy hívom ezt az albumot, hogy színházi lemez, amit színpadon, musical formájában elő lehet adni. Először a téma születik meg bennem, aztán a képi világ, s utána a zene. A lemez nem rólam szól, egyfajta véleménynyilvánítás azokról a dolgokról, amik fontosak nekem. Van rajta például egy női himnusz, egy dal a szexről, a Fohászban a politika öncélúságát, a nincstelenek iránti közönyét éneklem ki magamból, és persze felemelem a hangom a gyűlölet és a rasszizmus ellen is - és sorolja tovább az örök emberi kérdésekről és a társadalmat feszítő problémákról szóló számait.

Egyszer csak a fülemhez hajol, és eldúdol néhány sort a kedvenc dalaiból. Hát erre az exkluzív előadásra nem számítottam. Büszke vagyok rá! Megtudom, már felkérte Szurdi Miklós rendezőt, ha adódik lehetőség (magyarul pénz - a szerk.), gyúrjon belőle színpadi darabot, szövegbetétekkel, humorral és persze az ő zenéjével. Lemezbemutató koncert és turné is csak akkor lesz, ha a semmiből előlépnek a csodatévő szponzorok.

- Ha nem, no problem - zárja rövidre mosolyogva.

Hirtelen témát váltva azt mondja, ő mindig a bal utat, a göcsörtöset, és nem az egyszerűt választotta, s ez kísérti ma is. Az is lehet, hogy a sors jelöli ki számára a balt , de már beletörődött. Újabb flikk.

- Az ember ott hibázik, ha kiadja magát. Senkinek semmi köze ahhoz, ki vagyok igaziból. Állandóan fejtegetnek, mint egy keresztrejtvényt. A zenémet hallgassák! - most először látok egy kis villanást a tekintetében. Az öntörvényűségét talán nem kellett volna firtatnom. - Min csodálkozol? Tizennégy nevelőotthon és három nevelőszülő után?! Az ősbizalmatlanság? Nem tehetek róla! Soha nem fog megszűnni. Meg kell tanulni együtt élni vele. Gyerekkorban a lélek olyan mértékben sérül, hogy a sebet egész életben nem lehet behegeszteni! - Próbálom vele és magammal is elhitetni, hogy ezen túl lehet, túl kell lépni. - Erről neked fogalmad sincs! - Igaza van, visszavonulót fújok.

Budapesti albérletében van egy belső szobája, egyetlen székkel. Ez az alkotás szentélye: Ibolya, a gitár és a szék szentháromsága. S már kész van a negyedik album is! Aztán arról beszél, Hollandiába készül zeneszerzést tanulni, mellette fellépni klubokban, mert ott már ismerik és szeretik. Meg hogy szűk ez a hazai könnyűzenei piac, és hiba ennyi tehetségkutató versenyt rendezni. Már búcsúzkodunk, amikor odasúgja:

- Az utolsó dalt hallgasd meg a lemezemről! Az vagyok én...

Egyszer csak a fülemhez hajol, és eldúdol néhány sort a kedvenc dalaiból. Hát erre az exkluzív előadásra nem számítottam. Büszke vagyok rá! Megtudom, már felkérte Szurdi Miklós rendezőt, ha adódik lehetőség (magyarul pénz - a szerk.), gyúrjon belőle színpadi darabot, szövegbetétekkel, humorral és persze az ő zenéjével. Lemezbemutató koncert és turné is csak akkor lesz, ha a semmiből előlépnek a csodatévő szponzorok.

- Ha nem, no problem - zárja rövidre mosolyogva.

Hirtelen témát váltva azt mondja, ő mindig a bal utat, a göcsörtöset, és nem az egyszerűt választotta, s ez kísérti ma is. Az is lehet, hogy a sors jelöli ki számára a balt , de már beletörődött. Újabb flikk.

- Az ember ott hibázik, ha kiadja magát. Senkinek semmi köze ahhoz, ki vagyok igaziból. Állandóan fejtegetnek, mint egy keresztrejtvényt. A zenémet hallgassák! - most először látok egy kis villanást a tekintetében. Az öntörvényűségét talán nem kellett volna firtatnom. - Min csodálkozol? Tizennégy nevelőotthon és három nevelőszülő után?! Az ősbizalmatlanság? Nem tehetek róla! Soha nem fog megszűnni. Meg kell tanulni együtt élni vele. Gyerekkorban a lélek olyan mértékben sérül, hogy a sebet egész életben nem lehet behegeszteni! - Próbálom vele és magammal is elhitetni, hogy ezen túl lehet, túl kell lépni. - Erről neked fogalmad sincs! - Igaza van, visszavonulót fújok.

Budapesti albérletében van egy belső szobája, egyetlen székkel. Ez az alkotás szentélye: Ibolya, a gitár és a szék szentháromsága. S már kész van a negyedik album is! Aztán arról beszél, Hollandiába készül zeneszerzést tanulni, mellette fellépni klubokban, mert ott már ismerik és szeretik. Meg hogy szűk ez a hazai könnyűzenei piac, és hiba ennyi tehetségkutató versenyt rendezni. Már búcsúzkodunk, amikor odasúgja:

- Az utolsó dalt hallgasd meg a lemezemről! Az vagyok én...

Egyszer csak a fülemhez hajol, és eldúdol néhány sort a kedvenc dalaiból. Hát erre az exkluzív előadásra nem számítottam. Büszke vagyok rá! Megtudom, már felkérte Szurdi Miklós rendezőt, ha adódik lehetőség (magyarul pénz - a szerk.), gyúrjon belőle színpadi darabot, szövegbetétekkel, humorral és persze az ő zenéjével. Lemezbemutató koncert és turné is csak akkor lesz, ha a semmiből előlépnek a csodatévő szponzorok.

- Ha nem, no problem - zárja rövidre mosolyogva.

Hirtelen témát váltva azt mondja, ő mindig a bal utat, a göcsörtöset, és nem az egyszerűt választotta, s ez kísérti ma is. Az is lehet, hogy a sors jelöli ki számára a balt , de már beletörődött. Újabb flikk.

- Az ember ott hibázik, ha kiadja magát. Senkinek semmi köze ahhoz, ki vagyok igaziból. Állandóan fejtegetnek, mint egy keresztrejtvényt. A zenémet hallgassák! - most először látok egy kis villanást a tekintetében. Az öntörvényűségét talán nem kellett volna firtatnom. - Min csodálkozol? Tizennégy nevelőotthon és három nevelőszülő után?! Az ősbizalmatlanság? Nem tehetek róla! Soha nem fog megszűnni. Meg kell tanulni együtt élni vele. Gyerekkorban a lélek olyan mértékben sérül, hogy a sebet egész életben nem lehet behegeszteni! - Próbálom vele és magammal is elhitetni, hogy ezen túl lehet, túl kell lépni. - Erről neked fogalmad sincs! - Igaza van, visszavonulót fújok.

Budapesti albérletében van egy belső szobája, egyetlen székkel. Ez az alkotás szentélye: Ibolya, a gitár és a szék szentháromsága. S már kész van a negyedik album is! Aztán arról beszél, Hollandiába készül zeneszerzést tanulni, mellette fellépni klubokban, mert ott már ismerik és szeretik. Meg hogy szűk ez a hazai könnyűzenei piac, és hiba ennyi tehetségkutató versenyt rendezni. Már búcsúzkodunk, amikor odasúgja:

- Az utolsó dalt hallgasd meg a lemezemről! Az vagyok én...

- Ha nem, no problem - zárja rövidre mosolyogva.

Hirtelen témát váltva azt mondja, ő mindig a bal utat, a göcsörtöset, és nem az egyszerűt választotta, s ez kísérti ma is. Az is lehet, hogy a sors jelöli ki számára a balt , de már beletörődött. Újabb flikk.

- Az ember ott hibázik, ha kiadja magát. Senkinek semmi köze ahhoz, ki vagyok igaziból. Állandóan fejtegetnek, mint egy keresztrejtvényt. A zenémet hallgassák! - most először látok egy kis villanást a tekintetében. Az öntörvényűségét talán nem kellett volna firtatnom. - Min csodálkozol? Tizennégy nevelőotthon és három nevelőszülő után?! Az ősbizalmatlanság? Nem tehetek róla! Soha nem fog megszűnni. Meg kell tanulni együtt élni vele. Gyerekkorban a lélek olyan mértékben sérül, hogy a sebet egész életben nem lehet behegeszteni! - Próbálom vele és magammal is elhitetni, hogy ezen túl lehet, túl kell lépni. - Erről neked fogalmad sincs! - Igaza van, visszavonulót fújok.

Budapesti albérletében van egy belső szobája, egyetlen székkel. Ez az alkotás szentélye: Ibolya, a gitár és a szék szentháromsága. S már kész van a negyedik album is! Aztán arról beszél, Hollandiába készül zeneszerzést tanulni, mellette fellépni klubokban, mert ott már ismerik és szeretik. Meg hogy szűk ez a hazai könnyűzenei piac, és hiba ennyi tehetségkutató versenyt rendezni. Már búcsúzkodunk, amikor odasúgja:

- Az utolsó dalt hallgasd meg a lemezemről! Az vagyok én...

- Ha nem, no problem - zárja rövidre mosolyogva.

Hirtelen témát váltva azt mondja, ő mindig a bal utat, a göcsörtöset, és nem az egyszerűt választotta, s ez kísérti ma is. Az is lehet, hogy a sors jelöli ki számára a balt , de már beletörődött. Újabb flikk.

- Az ember ott hibázik, ha kiadja magát. Senkinek semmi köze ahhoz, ki vagyok igaziból. Állandóan fejtegetnek, mint egy keresztrejtvényt. A zenémet hallgassák! - most először látok egy kis villanást a tekintetében. Az öntörvényűségét talán nem kellett volna firtatnom. - Min csodálkozol? Tizennégy nevelőotthon és három nevelőszülő után?! Az ősbizalmatlanság? Nem tehetek róla! Soha nem fog megszűnni. Meg kell tanulni együtt élni vele. Gyerekkorban a lélek olyan mértékben sérül, hogy a sebet egész életben nem lehet behegeszteni! - Próbálom vele és magammal is elhitetni, hogy ezen túl lehet, túl kell lépni. - Erről neked fogalmad sincs! - Igaza van, visszavonulót fújok.

Budapesti albérletében van egy belső szobája, egyetlen székkel. Ez az alkotás szentélye: Ibolya, a gitár és a szék szentháromsága. S már kész van a negyedik album is! Aztán arról beszél, Hollandiába készül zeneszerzést tanulni, mellette fellépni klubokban, mert ott már ismerik és szeretik. Meg hogy szűk ez a hazai könnyűzenei piac, és hiba ennyi tehetségkutató versenyt rendezni. Már búcsúzkodunk, amikor odasúgja:

- Az utolsó dalt hallgasd meg a lemezemről! Az vagyok én...

Hirtelen témát váltva azt mondja, ő mindig a bal utat, a göcsörtöset, és nem az egyszerűt választotta, s ez kísérti ma is. Az is lehet, hogy a sors jelöli ki számára a balt , de már beletörődött. Újabb flikk.

- Az ember ott hibázik, ha kiadja magát. Senkinek semmi köze ahhoz, ki vagyok igaziból. Állandóan fejtegetnek, mint egy keresztrejtvényt. A zenémet hallgassák! - most először látok egy kis villanást a tekintetében. Az öntörvényűségét talán nem kellett volna firtatnom. - Min csodálkozol? Tizennégy nevelőotthon és három nevelőszülő után?! Az ősbizalmatlanság? Nem tehetek róla! Soha nem fog megszűnni. Meg kell tanulni együtt élni vele. Gyerekkorban a lélek olyan mértékben sérül, hogy a sebet egész életben nem lehet behegeszteni! - Próbálom vele és magammal is elhitetni, hogy ezen túl lehet, túl kell lépni. - Erről neked fogalmad sincs! - Igaza van, visszavonulót fújok.

Budapesti albérletében van egy belső szobája, egyetlen székkel. Ez az alkotás szentélye: Ibolya, a gitár és a szék szentháromsága. S már kész van a negyedik album is! Aztán arról beszél, Hollandiába készül zeneszerzést tanulni, mellette fellépni klubokban, mert ott már ismerik és szeretik. Meg hogy szűk ez a hazai könnyűzenei piac, és hiba ennyi tehetségkutató versenyt rendezni. Már búcsúzkodunk, amikor odasúgja:

- Az utolsó dalt hallgasd meg a lemezemről! Az vagyok én...

Hirtelen témát váltva azt mondja, ő mindig a bal utat, a göcsörtöset, és nem az egyszerűt választotta, s ez kísérti ma is. Az is lehet, hogy a sors jelöli ki számára a balt , de már beletörődött. Újabb flikk.

- Az ember ott hibázik, ha kiadja magát. Senkinek semmi köze ahhoz, ki vagyok igaziból. Állandóan fejtegetnek, mint egy keresztrejtvényt. A zenémet hallgassák! - most először látok egy kis villanást a tekintetében. Az öntörvényűségét talán nem kellett volna firtatnom. - Min csodálkozol? Tizennégy nevelőotthon és három nevelőszülő után?! Az ősbizalmatlanság? Nem tehetek róla! Soha nem fog megszűnni. Meg kell tanulni együtt élni vele. Gyerekkorban a lélek olyan mértékben sérül, hogy a sebet egész életben nem lehet behegeszteni! - Próbálom vele és magammal is elhitetni, hogy ezen túl lehet, túl kell lépni. - Erről neked fogalmad sincs! - Igaza van, visszavonulót fújok.

Budapesti albérletében van egy belső szobája, egyetlen székkel. Ez az alkotás szentélye: Ibolya, a gitár és a szék szentháromsága. S már kész van a negyedik album is! Aztán arról beszél, Hollandiába készül zeneszerzést tanulni, mellette fellépni klubokban, mert ott már ismerik és szeretik. Meg hogy szűk ez a hazai könnyűzenei piac, és hiba ennyi tehetségkutató versenyt rendezni. Már búcsúzkodunk, amikor odasúgja:

- Az utolsó dalt hallgasd meg a lemezemről! Az vagyok én...

- Az ember ott hibázik, ha kiadja magát. Senkinek semmi köze ahhoz, ki vagyok igaziból. Állandóan fejtegetnek, mint egy keresztrejtvényt. A zenémet hallgassák! - most először látok egy kis villanást a tekintetében. Az öntörvényűségét talán nem kellett volna firtatnom. - Min csodálkozol? Tizennégy nevelőotthon és három nevelőszülő után?! Az ősbizalmatlanság? Nem tehetek róla! Soha nem fog megszűnni. Meg kell tanulni együtt élni vele. Gyerekkorban a lélek olyan mértékben sérül, hogy a sebet egész életben nem lehet behegeszteni! - Próbálom vele és magammal is elhitetni, hogy ezen túl lehet, túl kell lépni. - Erről neked fogalmad sincs! - Igaza van, visszavonulót fújok.

Budapesti albérletében van egy belső szobája, egyetlen székkel. Ez az alkotás szentélye: Ibolya, a gitár és a szék szentháromsága. S már kész van a negyedik album is! Aztán arról beszél, Hollandiába készül zeneszerzést tanulni, mellette fellépni klubokban, mert ott már ismerik és szeretik. Meg hogy szűk ez a hazai könnyűzenei piac, és hiba ennyi tehetségkutató versenyt rendezni. Már búcsúzkodunk, amikor odasúgja:

- Az utolsó dalt hallgasd meg a lemezemről! Az vagyok én...

- Az ember ott hibázik, ha kiadja magát. Senkinek semmi köze ahhoz, ki vagyok igaziból. Állandóan fejtegetnek, mint egy keresztrejtvényt. A zenémet hallgassák! - most először látok egy kis villanást a tekintetében. Az öntörvényűségét talán nem kellett volna firtatnom. - Min csodálkozol? Tizennégy nevelőotthon és három nevelőszülő után?! Az ősbizalmatlanság? Nem tehetek róla! Soha nem fog megszűnni. Meg kell tanulni együtt élni vele. Gyerekkorban a lélek olyan mértékben sérül, hogy a sebet egész életben nem lehet behegeszteni! - Próbálom vele és magammal is elhitetni, hogy ezen túl lehet, túl kell lépni. - Erről neked fogalmad sincs! - Igaza van, visszavonulót fújok.

Budapesti albérletében van egy belső szobája, egyetlen székkel. Ez az alkotás szentélye: Ibolya, a gitár és a szék szentháromsága. S már kész van a negyedik album is! Aztán arról beszél, Hollandiába készül zeneszerzést tanulni, mellette fellépni klubokban, mert ott már ismerik és szeretik. Meg hogy szűk ez a hazai könnyűzenei piac, és hiba ennyi tehetségkutató versenyt rendezni. Már búcsúzkodunk, amikor odasúgja:

- Az utolsó dalt hallgasd meg a lemezemről! Az vagyok én...

Budapesti albérletében van egy belső szobája, egyetlen székkel. Ez az alkotás szentélye: Ibolya, a gitár és a szék szentháromsága. S már kész van a negyedik album is! Aztán arról beszél, Hollandiába készül zeneszerzést tanulni, mellette fellépni klubokban, mert ott már ismerik és szeretik. Meg hogy szűk ez a hazai könnyűzenei piac, és hiba ennyi tehetségkutató versenyt rendezni. Már búcsúzkodunk, amikor odasúgja:

- Az utolsó dalt hallgasd meg a lemezemről! Az vagyok én...

Budapesti albérletében van egy belső szobája, egyetlen székkel. Ez az alkotás szentélye: Ibolya, a gitár és a szék szentháromsága. S már kész van a negyedik album is! Aztán arról beszél, Hollandiába készül zeneszerzést tanulni, mellette fellépni klubokban, mert ott már ismerik és szeretik. Meg hogy szűk ez a hazai könnyűzenei piac, és hiba ennyi tehetségkutató versenyt rendezni. Már búcsúzkodunk, amikor odasúgja:

- Az utolsó dalt hallgasd meg a lemezemről! Az vagyok én...

- Az utolsó dalt hallgasd meg a lemezemről! Az vagyok én...

- Az utolsó dalt hallgasd meg a lemezemről! Az vagyok én...