Ferences emlékek, tények, látomások

1261-ben oklevelet állítottak ki káptalantermükben, 1303-ból ismert a lector neve: András, aki társaival jelen volt a fehérvári prépostsági káptalanban, amikor az esztergomi és kalocsai érsekek a cseh király ellen kihirdettek egy pápai ítéletet. A kolostorokat úgynevezett őrségekbe (custodia) szervezték. A 14. század vége felé már tíz őrség volt, köztük a fehérvári.

1324-ben a rendtartomány káptalanját János provinciális - aki királyi követként a pápánál is járt Avignonban - vezetésével a fehérvári kolostorban tartották. Ezekhez az évekhez kapcsolódik a számunkra egyik legfontosabb ferences emlék: 1898-ban fedezte fel Varjú Elemér a gyulafehérvári Batthyáneumban azt a kódexet, amely három külön középkori kéziratból áll, s amelyek egyike egy formulás könyv (iratminták gyűjteménye). E könyv három lapjának aljára jegyezte fel valaki a székesfehérvári kolostorban 1310-1320 körül a harmadik legrégebbi összefüggő magyar nyelvemlékünket, amelyet ma Gyulafehérvári Sorok néven emlegetnek. E jegyzetek latin prédikációk verses jellegű összefoglalóinak fordításai: mintegy mankóul szolgálva a prédikációhoz. A témák: Jézus neve (5 sor), Krisztus szenvedései (6 sor), s Krisztus jelenléte (pl. oltáron kenyér képében (4 sor). Hogy hol írták le e sorokat, mintegy száz éve már történészi, nyelvészeti elemzések alapján állapították meg: a székesfehérvári ferences kolostorban. A Gyulafehérvári Sorok tehát igazából Székesfehérvári Sorok. Íróját azonban a mai napig homály fedi. Van, aki a már említett János provinciálissal azonosítaná, van, aki a kódexben található másik két név viselőjéhez kötné, biztosat nem lehet tudni. (A 18. század végén Batthyány Ignác erdélyi püspök alapította, ritkaságokban gazdag könyvtárat, ahol e fontos nyelvemlékünket őrzik, a mai napig nem adta vissza a román állam eredeti, jogos tulajdonosának, a gyulafehérvári érsekségnek.)

A kolostor jelentőségét jelzi egy 15. századi itáliai forrás is. Eszerint a 14. század utolsó harmada tájékán itt temették el Niccolo Valorit. A Valori dúsgazdag firenzei család volt. Niccolo Valori 1367-ben a Firenzei Köztársaság gonfaloniereje (a köztársaság határozott időre választott vezetője) volt, majd követe a magyar királynál. Valószínűleg egyik követi útján halt meg Fehérváron. A magyar király - I. Lajos -, két oroszlánkölyköt kért Firenzéből. A levelet Valori vitte Firenzébe. A Firenzei Köztársaság úgy teljesítette a kérést, hogy egy vemhes oroszlánt küldött a királynak. Niccolo fia, Bartolomeo is jelentős szerepet vitt: többször volt gonfaloniere és követ is. A róla szóló életrajz szerint síremléket állíttatott apjának a fehérvári ferences kolostor templomában: amikor értesült apja haláláról, elrendelte s kérte, hogy imádkozzanak a lelki üdvéért, és hogy építsenek neki egy sírhelyet, ahová eltemethetik Albareale városában, Szent Ferenc templomában . Firenze ekkor már a kora reneszánsz idejét éli. Valószínűleg tehát egy nívós síremlékről van szó, amit a Firenze egykori első emberének állíttatott fia. Ami nyom nélkül elpusztult a templommal, kolostorral együtt...

Sajátos ferences emlék kötődik Fehérvárhoz Hunyadi János nándorfehérvári küzdőtársa, az olasz ferences szerzetes, a később szentté avatott Kapisztrán János révén. Kapisztránnak több misztikus látomása volt élete során. Ezek között van, ami fehérvári tartózkodása alatt történt. Erről ő maga számolt be a fermói püspöknek írt levelében: "Egy kicsit haboztam lelkemben, vajon megírjam-e, vagy elhallgassam-e azt, amit láttam Szent Bertalan napján, a jelen évben (1455. aug. 24.) Székesfehérvárott, ahol sok ezer keresztény előtt tolmács útján prédikáltam és beszéltem a keresztény vallás legközelebbi veszélyeiről. Láttam, hogy négy folyam egymással küszködik, amelyek közül az első keletről, a második nyugatról, a harmadik délről, a negyedik pedig északról küszködött. Mindegyik erősen iparkodott a nagy tengerbe ömleni és visszaömleni. A visszaömlésnél pedig mindegyik oly erőszakosan működött, hogy az egész tenger vizét magával ragadta. Végül a nyugati folyam győzött. Mit jelentenek ezek, gondolkodj róla! Mit akar a szellem, fejtsd meg!" Ha nem is a címzett, de mások úgy magyarázták e víziót, hogy a négy folyam: az olaszok, a burgundok, a németek és a magyarok. A tenger: a törökök; a nyugati folyam a magyarok, mindazon népekkel, akikkel legyőzik a törököket.

A 15. század közepétől a török hódításig még nyolc rendtartományi káptalant tartottak Fehérváron. Ezek közül talán a legfontosabb az 1508-ban tartott (időközi) káptalan, s amelynek középpontjában a szerzetesi élet javítása állt. (Ne feledjük: alig néhány évvel vagyunk Luther fellépése előtt, amikor Rómában a nem éppen jámborságukról ismert reneszánsz pápák uralkodnak.) Ennek érdekében a korábbi rendi törvényeket kilenc szakasszal egészítették ki (pl. részegséggel, pénz birtoklásának tiltásával, harmad rendbeli apácákkal való kapcsolattartással, a tisztátalanság bűnével , káromkodással (!) stb. kapcsolatban). E határozott intézkedések megadták az esélyt - a nép körében egyébként példátlanul népszerű - ferencesek (a későbbi barátok megnevezéssel is csak őket illették) további virágzásához, de a török támadás nagy pusztítást végzett. (Később a hódoltságban a törökök gyakorlatilag egyedül a ferenceseket tűrték meg úgy-ahogy.) Az utolsó fehérvári rendtartományi káptalan - Miklai Mátyás fehérvári custos felügyelete alatt - 1531-ben volt, ahol már csak 22 kolostor követei jelentek meg. Miklait két év múlva provinciálisnak választották, s ez évből van adat a templom orgonájáról is: Monoszlai András volt az orgonás.

A török hódoltság alatt minden elpusztult, a felszabadulás után visszatérő kisebb testvérek nem is tudták már, hogy hol volt korábban a rendházuk. Új telken építették fel a barátok templomát és rendházát. Amely már nem érte el középkori elődje jelentőségét, de emlékezetre méltó események ezzel kapcsolatban is történtek. A többi közt itt is volt szerzetesnövendék, majd itt szentelték pappá 1829-ben azt a Csíktapolcán született Gegő Eleket (1805-1844), később a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagját, aki hosszú idők után ismét ráirányította a figyelmet a moldvai csángók egyre tarthatatlanabb helyzetére, az addigra szinte elfelejtett magyar népcsoportra, amelynek még ma is kétségbe akarják vonni egyes pásztoraik az anyanyelvű istentisztelethez való jogát.

Azért lenne mit megörökíteni egy méltó emléktáblára a mai rendház falán, köszönet gyanánt a ferenceseknek, különös tekintettel a Székesfehérvári Sorokra...

1324-ben a rendtartomány káptalanját János provinciális - aki királyi követként a pápánál is járt Avignonban - vezetésével a fehérvári kolostorban tartották. Ezekhez az évekhez kapcsolódik a számunkra egyik legfontosabb ferences emlék: 1898-ban fedezte fel Varjú Elemér a gyulafehérvári Batthyáneumban azt a kódexet, amely három külön középkori kéziratból áll, s amelyek egyike egy formulás könyv (iratminták gyűjteménye). E könyv három lapjának aljára jegyezte fel valaki a székesfehérvári kolostorban 1310-1320 körül a harmadik legrégebbi összefüggő magyar nyelvemlékünket, amelyet ma Gyulafehérvári Sorok néven emlegetnek. E jegyzetek latin prédikációk verses jellegű összefoglalóinak fordításai: mintegy mankóul szolgálva a prédikációhoz. A témák: Jézus neve (5 sor), Krisztus szenvedései (6 sor), s Krisztus jelenléte (pl. oltáron kenyér képében (4 sor). Hogy hol írták le e sorokat, mintegy száz éve már történészi, nyelvészeti elemzések alapján állapították meg: a székesfehérvári ferences kolostorban. A Gyulafehérvári Sorok tehát igazából Székesfehérvári Sorok. Íróját azonban a mai napig homály fedi. Van, aki a már említett János provinciálissal azonosítaná, van, aki a kódexben található másik két név viselőjéhez kötné, biztosat nem lehet tudni. (A 18. század végén Batthyány Ignác erdélyi püspök alapította, ritkaságokban gazdag könyvtárat, ahol e fontos nyelvemlékünket őrzik, a mai napig nem adta vissza a román állam eredeti, jogos tulajdonosának, a gyulafehérvári érsekségnek.)

A kolostor jelentőségét jelzi egy 15. századi itáliai forrás is. Eszerint a 14. század utolsó harmada tájékán itt temették el Niccolo Valorit. A Valori dúsgazdag firenzei család volt. Niccolo Valori 1367-ben a Firenzei Köztársaság gonfaloniereje (a köztársaság határozott időre választott vezetője) volt, majd követe a magyar királynál. Valószínűleg egyik követi útján halt meg Fehérváron. A magyar király - I. Lajos -, két oroszlánkölyköt kért Firenzéből. A levelet Valori vitte Firenzébe. A Firenzei Köztársaság úgy teljesítette a kérést, hogy egy vemhes oroszlánt küldött a királynak. Niccolo fia, Bartolomeo is jelentős szerepet vitt: többször volt gonfaloniere és követ is. A róla szóló életrajz szerint síremléket állíttatott apjának a fehérvári ferences kolostor templomában: amikor értesült apja haláláról, elrendelte s kérte, hogy imádkozzanak a lelki üdvéért, és hogy építsenek neki egy sírhelyet, ahová eltemethetik Albareale városában, Szent Ferenc templomában . Firenze ekkor már a kora reneszánsz idejét éli. Valószínűleg tehát egy nívós síremlékről van szó, amit a Firenze egykori első emberének állíttatott fia. Ami nyom nélkül elpusztult a templommal, kolostorral együtt...

Sajátos ferences emlék kötődik Fehérvárhoz Hunyadi János nándorfehérvári küzdőtársa, az olasz ferences szerzetes, a később szentté avatott Kapisztrán János révén. Kapisztránnak több misztikus látomása volt élete során. Ezek között van, ami fehérvári tartózkodása alatt történt. Erről ő maga számolt be a fermói püspöknek írt levelében: "Egy kicsit haboztam lelkemben, vajon megírjam-e, vagy elhallgassam-e azt, amit láttam Szent Bertalan napján, a jelen évben (1455. aug. 24.) Székesfehérvárott, ahol sok ezer keresztény előtt tolmács útján prédikáltam és beszéltem a keresztény vallás legközelebbi veszélyeiről. Láttam, hogy négy folyam egymással küszködik, amelyek közül az első keletről, a második nyugatról, a harmadik délről, a negyedik pedig északról küszködött. Mindegyik erősen iparkodott a nagy tengerbe ömleni és visszaömleni. A visszaömlésnél pedig mindegyik oly erőszakosan működött, hogy az egész tenger vizét magával ragadta. Végül a nyugati folyam győzött. Mit jelentenek ezek, gondolkodj róla! Mit akar a szellem, fejtsd meg!" Ha nem is a címzett, de mások úgy magyarázták e víziót, hogy a négy folyam: az olaszok, a burgundok, a németek és a magyarok. A tenger: a törökök; a nyugati folyam a magyarok, mindazon népekkel, akikkel legyőzik a törököket.

A 15. század közepétől a török hódításig még nyolc rendtartományi káptalant tartottak Fehérváron. Ezek közül talán a legfontosabb az 1508-ban tartott (időközi) káptalan, s amelynek középpontjában a szerzetesi élet javítása állt. (Ne feledjük: alig néhány évvel vagyunk Luther fellépése előtt, amikor Rómában a nem éppen jámborságukról ismert reneszánsz pápák uralkodnak.) Ennek érdekében a korábbi rendi törvényeket kilenc szakasszal egészítették ki (pl. részegséggel, pénz birtoklásának tiltásával, harmad rendbeli apácákkal való kapcsolattartással, a tisztátalanság bűnével , káromkodással (!) stb. kapcsolatban). E határozott intézkedések megadták az esélyt - a nép körében egyébként példátlanul népszerű - ferencesek (a későbbi barátok megnevezéssel is csak őket illették) további virágzásához, de a török támadás nagy pusztítást végzett. (Később a hódoltságban a törökök gyakorlatilag egyedül a ferenceseket tűrték meg úgy-ahogy.) Az utolsó fehérvári rendtartományi káptalan - Miklai Mátyás fehérvári custos felügyelete alatt - 1531-ben volt, ahol már csak 22 kolostor követei jelentek meg. Miklait két év múlva provinciálisnak választották, s ez évből van adat a templom orgonájáról is: Monoszlai András volt az orgonás.

A török hódoltság alatt minden elpusztult, a felszabadulás után visszatérő kisebb testvérek nem is tudták már, hogy hol volt korábban a rendházuk. Új telken építették fel a barátok templomát és rendházát. Amely már nem érte el középkori elődje jelentőségét, de emlékezetre méltó események ezzel kapcsolatban is történtek. A többi közt itt is volt szerzetesnövendék, majd itt szentelték pappá 1829-ben azt a Csíktapolcán született Gegő Eleket (1805-1844), később a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagját, aki hosszú idők után ismét ráirányította a figyelmet a moldvai csángók egyre tarthatatlanabb helyzetére, az addigra szinte elfelejtett magyar népcsoportra, amelynek még ma is kétségbe akarják vonni egyes pásztoraik az anyanyelvű istentisztelethez való jogát.

Azért lenne mit megörökíteni egy méltó emléktáblára a mai rendház falán, köszönet gyanánt a ferenceseknek, különös tekintettel a Székesfehérvári Sorokra...

1324-ben a rendtartomány káptalanját János provinciális - aki királyi követként a pápánál is járt Avignonban - vezetésével a fehérvári kolostorban tartották. Ezekhez az évekhez kapcsolódik a számunkra egyik legfontosabb ferences emlék: 1898-ban fedezte fel Varjú Elemér a gyulafehérvári Batthyáneumban azt a kódexet, amely három külön középkori kéziratból áll, s amelyek egyike egy formulás könyv (iratminták gyűjteménye). E könyv három lapjának aljára jegyezte fel valaki a székesfehérvári kolostorban 1310-1320 körül a harmadik legrégebbi összefüggő magyar nyelvemlékünket, amelyet ma Gyulafehérvári Sorok néven emlegetnek. E jegyzetek latin prédikációk verses jellegű összefoglalóinak fordításai: mintegy mankóul szolgálva a prédikációhoz. A témák: Jézus neve (5 sor), Krisztus szenvedései (6 sor), s Krisztus jelenléte (pl. oltáron kenyér képében (4 sor). Hogy hol írták le e sorokat, mintegy száz éve már történészi, nyelvészeti elemzések alapján állapították meg: a székesfehérvári ferences kolostorban. A Gyulafehérvári Sorok tehát igazából Székesfehérvári Sorok. Íróját azonban a mai napig homály fedi. Van, aki a már említett János provinciálissal azonosítaná, van, aki a kódexben található másik két név viselőjéhez kötné, biztosat nem lehet tudni. (A 18. század végén Batthyány Ignác erdélyi püspök alapította, ritkaságokban gazdag könyvtárat, ahol e fontos nyelvemlékünket őrzik, a mai napig nem adta vissza a román állam eredeti, jogos tulajdonosának, a gyulafehérvári érsekségnek.)

A kolostor jelentőségét jelzi egy 15. századi itáliai forrás is. Eszerint a 14. század utolsó harmada tájékán itt temették el Niccolo Valorit. A Valori dúsgazdag firenzei család volt. Niccolo Valori 1367-ben a Firenzei Köztársaság gonfaloniereje (a köztársaság határozott időre választott vezetője) volt, majd követe a magyar királynál. Valószínűleg egyik követi útján halt meg Fehérváron. A magyar király - I. Lajos -, két oroszlánkölyköt kért Firenzéből. A levelet Valori vitte Firenzébe. A Firenzei Köztársaság úgy teljesítette a kérést, hogy egy vemhes oroszlánt küldött a királynak. Niccolo fia, Bartolomeo is jelentős szerepet vitt: többször volt gonfaloniere és követ is. A róla szóló életrajz szerint síremléket állíttatott apjának a fehérvári ferences kolostor templomában: amikor értesült apja haláláról, elrendelte s kérte, hogy imádkozzanak a lelki üdvéért, és hogy építsenek neki egy sírhelyet, ahová eltemethetik Albareale városában, Szent Ferenc templomában . Firenze ekkor már a kora reneszánsz idejét éli. Valószínűleg tehát egy nívós síremlékről van szó, amit a Firenze egykori első emberének állíttatott fia. Ami nyom nélkül elpusztult a templommal, kolostorral együtt...

Sajátos ferences emlék kötődik Fehérvárhoz Hunyadi János nándorfehérvári küzdőtársa, az olasz ferences szerzetes, a később szentté avatott Kapisztrán János révén. Kapisztránnak több misztikus látomása volt élete során. Ezek között van, ami fehérvári tartózkodása alatt történt. Erről ő maga számolt be a fermói püspöknek írt levelében: "Egy kicsit haboztam lelkemben, vajon megírjam-e, vagy elhallgassam-e azt, amit láttam Szent Bertalan napján, a jelen évben (1455. aug. 24.) Székesfehérvárott, ahol sok ezer keresztény előtt tolmács útján prédikáltam és beszéltem a keresztény vallás legközelebbi veszélyeiről. Láttam, hogy négy folyam egymással küszködik, amelyek közül az első keletről, a második nyugatról, a harmadik délről, a negyedik pedig északról küszködött. Mindegyik erősen iparkodott a nagy tengerbe ömleni és visszaömleni. A visszaömlésnél pedig mindegyik oly erőszakosan működött, hogy az egész tenger vizét magával ragadta. Végül a nyugati folyam győzött. Mit jelentenek ezek, gondolkodj róla! Mit akar a szellem, fejtsd meg!" Ha nem is a címzett, de mások úgy magyarázták e víziót, hogy a négy folyam: az olaszok, a burgundok, a németek és a magyarok. A tenger: a törökök; a nyugati folyam a magyarok, mindazon népekkel, akikkel legyőzik a törököket.

A 15. század közepétől a török hódításig még nyolc rendtartományi káptalant tartottak Fehérváron. Ezek közül talán a legfontosabb az 1508-ban tartott (időközi) káptalan, s amelynek középpontjában a szerzetesi élet javítása állt. (Ne feledjük: alig néhány évvel vagyunk Luther fellépése előtt, amikor Rómában a nem éppen jámborságukról ismert reneszánsz pápák uralkodnak.) Ennek érdekében a korábbi rendi törvényeket kilenc szakasszal egészítették ki (pl. részegséggel, pénz birtoklásának tiltásával, harmad rendbeli apácákkal való kapcsolattartással, a tisztátalanság bűnével , káromkodással (!) stb. kapcsolatban). E határozott intézkedések megadták az esélyt - a nép körében egyébként példátlanul népszerű - ferencesek (a későbbi barátok megnevezéssel is csak őket illették) további virágzásához, de a török támadás nagy pusztítást végzett. (Később a hódoltságban a törökök gyakorlatilag egyedül a ferenceseket tűrték meg úgy-ahogy.) Az utolsó fehérvári rendtartományi káptalan - Miklai Mátyás fehérvári custos felügyelete alatt - 1531-ben volt, ahol már csak 22 kolostor követei jelentek meg. Miklait két év múlva provinciálisnak választották, s ez évből van adat a templom orgonájáról is: Monoszlai András volt az orgonás.

A török hódoltság alatt minden elpusztult, a felszabadulás után visszatérő kisebb testvérek nem is tudták már, hogy hol volt korábban a rendházuk. Új telken építették fel a barátok templomát és rendházát. Amely már nem érte el középkori elődje jelentőségét, de emlékezetre méltó események ezzel kapcsolatban is történtek. A többi közt itt is volt szerzetesnövendék, majd itt szentelték pappá 1829-ben azt a Csíktapolcán született Gegő Eleket (1805-1844), később a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagját, aki hosszú idők után ismét ráirányította a figyelmet a moldvai csángók egyre tarthatatlanabb helyzetére, az addigra szinte elfelejtett magyar népcsoportra, amelynek még ma is kétségbe akarják vonni egyes pásztoraik az anyanyelvű istentisztelethez való jogát.

Azért lenne mit megörökíteni egy méltó emléktáblára a mai rendház falán, köszönet gyanánt a ferenceseknek, különös tekintettel a Székesfehérvári Sorokra...

A kolostor jelentőségét jelzi egy 15. századi itáliai forrás is. Eszerint a 14. század utolsó harmada tájékán itt temették el Niccolo Valorit. A Valori dúsgazdag firenzei család volt. Niccolo Valori 1367-ben a Firenzei Köztársaság gonfaloniereje (a köztársaság határozott időre választott vezetője) volt, majd követe a magyar királynál. Valószínűleg egyik követi útján halt meg Fehérváron. A magyar király - I. Lajos -, két oroszlánkölyköt kért Firenzéből. A levelet Valori vitte Firenzébe. A Firenzei Köztársaság úgy teljesítette a kérést, hogy egy vemhes oroszlánt küldött a királynak. Niccolo fia, Bartolomeo is jelentős szerepet vitt: többször volt gonfaloniere és követ is. A róla szóló életrajz szerint síremléket állíttatott apjának a fehérvári ferences kolostor templomában: amikor értesült apja haláláról, elrendelte s kérte, hogy imádkozzanak a lelki üdvéért, és hogy építsenek neki egy sírhelyet, ahová eltemethetik Albareale városában, Szent Ferenc templomában . Firenze ekkor már a kora reneszánsz idejét éli. Valószínűleg tehát egy nívós síremlékről van szó, amit a Firenze egykori első emberének állíttatott fia. Ami nyom nélkül elpusztult a templommal, kolostorral együtt...

Sajátos ferences emlék kötődik Fehérvárhoz Hunyadi János nándorfehérvári küzdőtársa, az olasz ferences szerzetes, a később szentté avatott Kapisztrán János révén. Kapisztránnak több misztikus látomása volt élete során. Ezek között van, ami fehérvári tartózkodása alatt történt. Erről ő maga számolt be a fermói püspöknek írt levelében: "Egy kicsit haboztam lelkemben, vajon megírjam-e, vagy elhallgassam-e azt, amit láttam Szent Bertalan napján, a jelen évben (1455. aug. 24.) Székesfehérvárott, ahol sok ezer keresztény előtt tolmács útján prédikáltam és beszéltem a keresztény vallás legközelebbi veszélyeiről. Láttam, hogy négy folyam egymással küszködik, amelyek közül az első keletről, a második nyugatról, a harmadik délről, a negyedik pedig északról küszködött. Mindegyik erősen iparkodott a nagy tengerbe ömleni és visszaömleni. A visszaömlésnél pedig mindegyik oly erőszakosan működött, hogy az egész tenger vizét magával ragadta. Végül a nyugati folyam győzött. Mit jelentenek ezek, gondolkodj róla! Mit akar a szellem, fejtsd meg!" Ha nem is a címzett, de mások úgy magyarázták e víziót, hogy a négy folyam: az olaszok, a burgundok, a németek és a magyarok. A tenger: a törökök; a nyugati folyam a magyarok, mindazon népekkel, akikkel legyőzik a törököket.

A 15. század közepétől a török hódításig még nyolc rendtartományi káptalant tartottak Fehérváron. Ezek közül talán a legfontosabb az 1508-ban tartott (időközi) káptalan, s amelynek középpontjában a szerzetesi élet javítása állt. (Ne feledjük: alig néhány évvel vagyunk Luther fellépése előtt, amikor Rómában a nem éppen jámborságukról ismert reneszánsz pápák uralkodnak.) Ennek érdekében a korábbi rendi törvényeket kilenc szakasszal egészítették ki (pl. részegséggel, pénz birtoklásának tiltásával, harmad rendbeli apácákkal való kapcsolattartással, a tisztátalanság bűnével , káromkodással (!) stb. kapcsolatban). E határozott intézkedések megadták az esélyt - a nép körében egyébként példátlanul népszerű - ferencesek (a későbbi barátok megnevezéssel is csak őket illették) további virágzásához, de a török támadás nagy pusztítást végzett. (Később a hódoltságban a törökök gyakorlatilag egyedül a ferenceseket tűrték meg úgy-ahogy.) Az utolsó fehérvári rendtartományi káptalan - Miklai Mátyás fehérvári custos felügyelete alatt - 1531-ben volt, ahol már csak 22 kolostor követei jelentek meg. Miklait két év múlva provinciálisnak választották, s ez évből van adat a templom orgonájáról is: Monoszlai András volt az orgonás.

A török hódoltság alatt minden elpusztult, a felszabadulás után visszatérő kisebb testvérek nem is tudták már, hogy hol volt korábban a rendházuk. Új telken építették fel a barátok templomát és rendházát. Amely már nem érte el középkori elődje jelentőségét, de emlékezetre méltó események ezzel kapcsolatban is történtek. A többi közt itt is volt szerzetesnövendék, majd itt szentelték pappá 1829-ben azt a Csíktapolcán született Gegő Eleket (1805-1844), később a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagját, aki hosszú idők után ismét ráirányította a figyelmet a moldvai csángók egyre tarthatatlanabb helyzetére, az addigra szinte elfelejtett magyar népcsoportra, amelynek még ma is kétségbe akarják vonni egyes pásztoraik az anyanyelvű istentisztelethez való jogát.

Azért lenne mit megörökíteni egy méltó emléktáblára a mai rendház falán, köszönet gyanánt a ferenceseknek, különös tekintettel a Székesfehérvári Sorokra...

A kolostor jelentőségét jelzi egy 15. századi itáliai forrás is. Eszerint a 14. század utolsó harmada tájékán itt temették el Niccolo Valorit. A Valori dúsgazdag firenzei család volt. Niccolo Valori 1367-ben a Firenzei Köztársaság gonfaloniereje (a köztársaság határozott időre választott vezetője) volt, majd követe a magyar királynál. Valószínűleg egyik követi útján halt meg Fehérváron. A magyar király - I. Lajos -, két oroszlánkölyköt kért Firenzéből. A levelet Valori vitte Firenzébe. A Firenzei Köztársaság úgy teljesítette a kérést, hogy egy vemhes oroszlánt küldött a királynak. Niccolo fia, Bartolomeo is jelentős szerepet vitt: többször volt gonfaloniere és követ is. A róla szóló életrajz szerint síremléket állíttatott apjának a fehérvári ferences kolostor templomában: amikor értesült apja haláláról, elrendelte s kérte, hogy imádkozzanak a lelki üdvéért, és hogy építsenek neki egy sírhelyet, ahová eltemethetik Albareale városában, Szent Ferenc templomában . Firenze ekkor már a kora reneszánsz idejét éli. Valószínűleg tehát egy nívós síremlékről van szó, amit a Firenze egykori első emberének állíttatott fia. Ami nyom nélkül elpusztult a templommal, kolostorral együtt...

Sajátos ferences emlék kötődik Fehérvárhoz Hunyadi János nándorfehérvári küzdőtársa, az olasz ferences szerzetes, a később szentté avatott Kapisztrán János révén. Kapisztránnak több misztikus látomása volt élete során. Ezek között van, ami fehérvári tartózkodása alatt történt. Erről ő maga számolt be a fermói püspöknek írt levelében: "Egy kicsit haboztam lelkemben, vajon megírjam-e, vagy elhallgassam-e azt, amit láttam Szent Bertalan napján, a jelen évben (1455. aug. 24.) Székesfehérvárott, ahol sok ezer keresztény előtt tolmács útján prédikáltam és beszéltem a keresztény vallás legközelebbi veszélyeiről. Láttam, hogy négy folyam egymással küszködik, amelyek közül az első keletről, a második nyugatról, a harmadik délről, a negyedik pedig északról küszködött. Mindegyik erősen iparkodott a nagy tengerbe ömleni és visszaömleni. A visszaömlésnél pedig mindegyik oly erőszakosan működött, hogy az egész tenger vizét magával ragadta. Végül a nyugati folyam győzött. Mit jelentenek ezek, gondolkodj róla! Mit akar a szellem, fejtsd meg!" Ha nem is a címzett, de mások úgy magyarázták e víziót, hogy a négy folyam: az olaszok, a burgundok, a németek és a magyarok. A tenger: a törökök; a nyugati folyam a magyarok, mindazon népekkel, akikkel legyőzik a törököket.

A 15. század közepétől a török hódításig még nyolc rendtartományi káptalant tartottak Fehérváron. Ezek közül talán a legfontosabb az 1508-ban tartott (időközi) káptalan, s amelynek középpontjában a szerzetesi élet javítása állt. (Ne feledjük: alig néhány évvel vagyunk Luther fellépése előtt, amikor Rómában a nem éppen jámborságukról ismert reneszánsz pápák uralkodnak.) Ennek érdekében a korábbi rendi törvényeket kilenc szakasszal egészítették ki (pl. részegséggel, pénz birtoklásának tiltásával, harmad rendbeli apácákkal való kapcsolattartással, a tisztátalanság bűnével , káromkodással (!) stb. kapcsolatban). E határozott intézkedések megadták az esélyt - a nép körében egyébként példátlanul népszerű - ferencesek (a későbbi barátok megnevezéssel is csak őket illették) további virágzásához, de a török támadás nagy pusztítást végzett. (Később a hódoltságban a törökök gyakorlatilag egyedül a ferenceseket tűrték meg úgy-ahogy.) Az utolsó fehérvári rendtartományi káptalan - Miklai Mátyás fehérvári custos felügyelete alatt - 1531-ben volt, ahol már csak 22 kolostor követei jelentek meg. Miklait két év múlva provinciálisnak választották, s ez évből van adat a templom orgonájáról is: Monoszlai András volt az orgonás.

A török hódoltság alatt minden elpusztult, a felszabadulás után visszatérő kisebb testvérek nem is tudták már, hogy hol volt korábban a rendházuk. Új telken építették fel a barátok templomát és rendházát. Amely már nem érte el középkori elődje jelentőségét, de emlékezetre méltó események ezzel kapcsolatban is történtek. A többi közt itt is volt szerzetesnövendék, majd itt szentelték pappá 1829-ben azt a Csíktapolcán született Gegő Eleket (1805-1844), később a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagját, aki hosszú idők után ismét ráirányította a figyelmet a moldvai csángók egyre tarthatatlanabb helyzetére, az addigra szinte elfelejtett magyar népcsoportra, amelynek még ma is kétségbe akarják vonni egyes pásztoraik az anyanyelvű istentisztelethez való jogát.

Azért lenne mit megörökíteni egy méltó emléktáblára a mai rendház falán, köszönet gyanánt a ferenceseknek, különös tekintettel a Székesfehérvári Sorokra...

Sajátos ferences emlék kötődik Fehérvárhoz Hunyadi János nándorfehérvári küzdőtársa, az olasz ferences szerzetes, a később szentté avatott Kapisztrán János révén. Kapisztránnak több misztikus látomása volt élete során. Ezek között van, ami fehérvári tartózkodása alatt történt. Erről ő maga számolt be a fermói püspöknek írt levelében: "Egy kicsit haboztam lelkemben, vajon megírjam-e, vagy elhallgassam-e azt, amit láttam Szent Bertalan napján, a jelen évben (1455. aug. 24.) Székesfehérvárott, ahol sok ezer keresztény előtt tolmács útján prédikáltam és beszéltem a keresztény vallás legközelebbi veszélyeiről. Láttam, hogy négy folyam egymással küszködik, amelyek közül az első keletről, a második nyugatról, a harmadik délről, a negyedik pedig északról küszködött. Mindegyik erősen iparkodott a nagy tengerbe ömleni és visszaömleni. A visszaömlésnél pedig mindegyik oly erőszakosan működött, hogy az egész tenger vizét magával ragadta. Végül a nyugati folyam győzött. Mit jelentenek ezek, gondolkodj róla! Mit akar a szellem, fejtsd meg!" Ha nem is a címzett, de mások úgy magyarázták e víziót, hogy a négy folyam: az olaszok, a burgundok, a németek és a magyarok. A tenger: a törökök; a nyugati folyam a magyarok, mindazon népekkel, akikkel legyőzik a törököket.

A 15. század közepétől a török hódításig még nyolc rendtartományi káptalant tartottak Fehérváron. Ezek közül talán a legfontosabb az 1508-ban tartott (időközi) káptalan, s amelynek középpontjában a szerzetesi élet javítása állt. (Ne feledjük: alig néhány évvel vagyunk Luther fellépése előtt, amikor Rómában a nem éppen jámborságukról ismert reneszánsz pápák uralkodnak.) Ennek érdekében a korábbi rendi törvényeket kilenc szakasszal egészítették ki (pl. részegséggel, pénz birtoklásának tiltásával, harmad rendbeli apácákkal való kapcsolattartással, a tisztátalanság bűnével , káromkodással (!) stb. kapcsolatban). E határozott intézkedések megadták az esélyt - a nép körében egyébként példátlanul népszerű - ferencesek (a későbbi barátok megnevezéssel is csak őket illették) további virágzásához, de a török támadás nagy pusztítást végzett. (Később a hódoltságban a törökök gyakorlatilag egyedül a ferenceseket tűrték meg úgy-ahogy.) Az utolsó fehérvári rendtartományi káptalan - Miklai Mátyás fehérvári custos felügyelete alatt - 1531-ben volt, ahol már csak 22 kolostor követei jelentek meg. Miklait két év múlva provinciálisnak választották, s ez évből van adat a templom orgonájáról is: Monoszlai András volt az orgonás.

A török hódoltság alatt minden elpusztult, a felszabadulás után visszatérő kisebb testvérek nem is tudták már, hogy hol volt korábban a rendházuk. Új telken építették fel a barátok templomát és rendházát. Amely már nem érte el középkori elődje jelentőségét, de emlékezetre méltó események ezzel kapcsolatban is történtek. A többi közt itt is volt szerzetesnövendék, majd itt szentelték pappá 1829-ben azt a Csíktapolcán született Gegő Eleket (1805-1844), később a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagját, aki hosszú idők után ismét ráirányította a figyelmet a moldvai csángók egyre tarthatatlanabb helyzetére, az addigra szinte elfelejtett magyar népcsoportra, amelynek még ma is kétségbe akarják vonni egyes pásztoraik az anyanyelvű istentisztelethez való jogát.

Azért lenne mit megörökíteni egy méltó emléktáblára a mai rendház falán, köszönet gyanánt a ferenceseknek, különös tekintettel a Székesfehérvári Sorokra...

Sajátos ferences emlék kötődik Fehérvárhoz Hunyadi János nándorfehérvári küzdőtársa, az olasz ferences szerzetes, a később szentté avatott Kapisztrán János révén. Kapisztránnak több misztikus látomása volt élete során. Ezek között van, ami fehérvári tartózkodása alatt történt. Erről ő maga számolt be a fermói püspöknek írt levelében: "Egy kicsit haboztam lelkemben, vajon megírjam-e, vagy elhallgassam-e azt, amit láttam Szent Bertalan napján, a jelen évben (1455. aug. 24.) Székesfehérvárott, ahol sok ezer keresztény előtt tolmács útján prédikáltam és beszéltem a keresztény vallás legközelebbi veszélyeiről. Láttam, hogy négy folyam egymással küszködik, amelyek közül az első keletről, a második nyugatról, a harmadik délről, a negyedik pedig északról küszködött. Mindegyik erősen iparkodott a nagy tengerbe ömleni és visszaömleni. A visszaömlésnél pedig mindegyik oly erőszakosan működött, hogy az egész tenger vizét magával ragadta. Végül a nyugati folyam győzött. Mit jelentenek ezek, gondolkodj róla! Mit akar a szellem, fejtsd meg!" Ha nem is a címzett, de mások úgy magyarázták e víziót, hogy a négy folyam: az olaszok, a burgundok, a németek és a magyarok. A tenger: a törökök; a nyugati folyam a magyarok, mindazon népekkel, akikkel legyőzik a törököket.

A 15. század közepétől a török hódításig még nyolc rendtartományi káptalant tartottak Fehérváron. Ezek közül talán a legfontosabb az 1508-ban tartott (időközi) káptalan, s amelynek középpontjában a szerzetesi élet javítása állt. (Ne feledjük: alig néhány évvel vagyunk Luther fellépése előtt, amikor Rómában a nem éppen jámborságukról ismert reneszánsz pápák uralkodnak.) Ennek érdekében a korábbi rendi törvényeket kilenc szakasszal egészítették ki (pl. részegséggel, pénz birtoklásának tiltásával, harmad rendbeli apácákkal való kapcsolattartással, a tisztátalanság bűnével , káromkodással (!) stb. kapcsolatban). E határozott intézkedések megadták az esélyt - a nép körében egyébként példátlanul népszerű - ferencesek (a későbbi barátok megnevezéssel is csak őket illették) további virágzásához, de a török támadás nagy pusztítást végzett. (Később a hódoltságban a törökök gyakorlatilag egyedül a ferenceseket tűrték meg úgy-ahogy.) Az utolsó fehérvári rendtartományi káptalan - Miklai Mátyás fehérvári custos felügyelete alatt - 1531-ben volt, ahol már csak 22 kolostor követei jelentek meg. Miklait két év múlva provinciálisnak választották, s ez évből van adat a templom orgonájáról is: Monoszlai András volt az orgonás.

A török hódoltság alatt minden elpusztult, a felszabadulás után visszatérő kisebb testvérek nem is tudták már, hogy hol volt korábban a rendházuk. Új telken építették fel a barátok templomát és rendházát. Amely már nem érte el középkori elődje jelentőségét, de emlékezetre méltó események ezzel kapcsolatban is történtek. A többi közt itt is volt szerzetesnövendék, majd itt szentelték pappá 1829-ben azt a Csíktapolcán született Gegő Eleket (1805-1844), később a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagját, aki hosszú idők után ismét ráirányította a figyelmet a moldvai csángók egyre tarthatatlanabb helyzetére, az addigra szinte elfelejtett magyar népcsoportra, amelynek még ma is kétségbe akarják vonni egyes pásztoraik az anyanyelvű istentisztelethez való jogát.

Azért lenne mit megörökíteni egy méltó emléktáblára a mai rendház falán, köszönet gyanánt a ferenceseknek, különös tekintettel a Székesfehérvári Sorokra...

A 15. század közepétől a török hódításig még nyolc rendtartományi káptalant tartottak Fehérváron. Ezek közül talán a legfontosabb az 1508-ban tartott (időközi) káptalan, s amelynek középpontjában a szerzetesi élet javítása állt. (Ne feledjük: alig néhány évvel vagyunk Luther fellépése előtt, amikor Rómában a nem éppen jámborságukról ismert reneszánsz pápák uralkodnak.) Ennek érdekében a korábbi rendi törvényeket kilenc szakasszal egészítették ki (pl. részegséggel, pénz birtoklásának tiltásával, harmad rendbeli apácákkal való kapcsolattartással, a tisztátalanság bűnével , káromkodással (!) stb. kapcsolatban). E határozott intézkedések megadták az esélyt - a nép körében egyébként példátlanul népszerű - ferencesek (a későbbi barátok megnevezéssel is csak őket illették) további virágzásához, de a török támadás nagy pusztítást végzett. (Később a hódoltságban a törökök gyakorlatilag egyedül a ferenceseket tűrték meg úgy-ahogy.) Az utolsó fehérvári rendtartományi káptalan - Miklai Mátyás fehérvári custos felügyelete alatt - 1531-ben volt, ahol már csak 22 kolostor követei jelentek meg. Miklait két év múlva provinciálisnak választották, s ez évből van adat a templom orgonájáról is: Monoszlai András volt az orgonás.

A török hódoltság alatt minden elpusztult, a felszabadulás után visszatérő kisebb testvérek nem is tudták már, hogy hol volt korábban a rendházuk. Új telken építették fel a barátok templomát és rendházát. Amely már nem érte el középkori elődje jelentőségét, de emlékezetre méltó események ezzel kapcsolatban is történtek. A többi közt itt is volt szerzetesnövendék, majd itt szentelték pappá 1829-ben azt a Csíktapolcán született Gegő Eleket (1805-1844), később a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagját, aki hosszú idők után ismét ráirányította a figyelmet a moldvai csángók egyre tarthatatlanabb helyzetére, az addigra szinte elfelejtett magyar népcsoportra, amelynek még ma is kétségbe akarják vonni egyes pásztoraik az anyanyelvű istentisztelethez való jogát.

Azért lenne mit megörökíteni egy méltó emléktáblára a mai rendház falán, köszönet gyanánt a ferenceseknek, különös tekintettel a Székesfehérvári Sorokra...

A 15. század közepétől a török hódításig még nyolc rendtartományi káptalant tartottak Fehérváron. Ezek közül talán a legfontosabb az 1508-ban tartott (időközi) káptalan, s amelynek középpontjában a szerzetesi élet javítása állt. (Ne feledjük: alig néhány évvel vagyunk Luther fellépése előtt, amikor Rómában a nem éppen jámborságukról ismert reneszánsz pápák uralkodnak.) Ennek érdekében a korábbi rendi törvényeket kilenc szakasszal egészítették ki (pl. részegséggel, pénz birtoklásának tiltásával, harmad rendbeli apácákkal való kapcsolattartással, a tisztátalanság bűnével , káromkodással (!) stb. kapcsolatban). E határozott intézkedések megadták az esélyt - a nép körében egyébként példátlanul népszerű - ferencesek (a későbbi barátok megnevezéssel is csak őket illették) további virágzásához, de a török támadás nagy pusztítást végzett. (Később a hódoltságban a törökök gyakorlatilag egyedül a ferenceseket tűrték meg úgy-ahogy.) Az utolsó fehérvári rendtartományi káptalan - Miklai Mátyás fehérvári custos felügyelete alatt - 1531-ben volt, ahol már csak 22 kolostor követei jelentek meg. Miklait két év múlva provinciálisnak választották, s ez évből van adat a templom orgonájáról is: Monoszlai András volt az orgonás.

A török hódoltság alatt minden elpusztult, a felszabadulás után visszatérő kisebb testvérek nem is tudták már, hogy hol volt korábban a rendházuk. Új telken építették fel a barátok templomát és rendházát. Amely már nem érte el középkori elődje jelentőségét, de emlékezetre méltó események ezzel kapcsolatban is történtek. A többi közt itt is volt szerzetesnövendék, majd itt szentelték pappá 1829-ben azt a Csíktapolcán született Gegő Eleket (1805-1844), később a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagját, aki hosszú idők után ismét ráirányította a figyelmet a moldvai csángók egyre tarthatatlanabb helyzetére, az addigra szinte elfelejtett magyar népcsoportra, amelynek még ma is kétségbe akarják vonni egyes pásztoraik az anyanyelvű istentisztelethez való jogát.

Azért lenne mit megörökíteni egy méltó emléktáblára a mai rendház falán, köszönet gyanánt a ferenceseknek, különös tekintettel a Székesfehérvári Sorokra...

A török hódoltság alatt minden elpusztult, a felszabadulás után visszatérő kisebb testvérek nem is tudták már, hogy hol volt korábban a rendházuk. Új telken építették fel a barátok templomát és rendházát. Amely már nem érte el középkori elődje jelentőségét, de emlékezetre méltó események ezzel kapcsolatban is történtek. A többi közt itt is volt szerzetesnövendék, majd itt szentelték pappá 1829-ben azt a Csíktapolcán született Gegő Eleket (1805-1844), később a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagját, aki hosszú idők után ismét ráirányította a figyelmet a moldvai csángók egyre tarthatatlanabb helyzetére, az addigra szinte elfelejtett magyar népcsoportra, amelynek még ma is kétségbe akarják vonni egyes pásztoraik az anyanyelvű istentisztelethez való jogát.

Azért lenne mit megörökíteni egy méltó emléktáblára a mai rendház falán, köszönet gyanánt a ferenceseknek, különös tekintettel a Székesfehérvári Sorokra...

A török hódoltság alatt minden elpusztult, a felszabadulás után visszatérő kisebb testvérek nem is tudták már, hogy hol volt korábban a rendházuk. Új telken építették fel a barátok templomát és rendházát. Amely már nem érte el középkori elődje jelentőségét, de emlékezetre méltó események ezzel kapcsolatban is történtek. A többi közt itt is volt szerzetesnövendék, majd itt szentelték pappá 1829-ben azt a Csíktapolcán született Gegő Eleket (1805-1844), később a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagját, aki hosszú idők után ismét ráirányította a figyelmet a moldvai csángók egyre tarthatatlanabb helyzetére, az addigra szinte elfelejtett magyar népcsoportra, amelynek még ma is kétségbe akarják vonni egyes pásztoraik az anyanyelvű istentisztelethez való jogát.

Azért lenne mit megörökíteni egy méltó emléktáblára a mai rendház falán, köszönet gyanánt a ferenceseknek, különös tekintettel a Székesfehérvári Sorokra...

Azért lenne mit megörökíteni egy méltó emléktáblára a mai rendház falán, köszönet gyanánt a ferenceseknek, különös tekintettel a Székesfehérvári Sorokra...

Azért lenne mit megörökíteni egy méltó emléktáblára a mai rendház falán, köszönet gyanánt a ferenceseknek, különös tekintettel a Székesfehérvári Sorokra...