Józan, békítő, bölcs, polgárok dísze

Kompromisszumot, nyugalmat kereső, békítő ember. Nem emlékszem, hogy a Vasvári Pál Gimnáziumban kijött volna valaha is a sodrából. Csodáltuk nyitottságát, sokoldalú érdeklődését, műveltségét, a lányok rajongtak érte. 

Reál tárgyai tanítása mellett építette a diáksportot, irodalmi színpadot hozott létre, felkészített bennünket a keszthelyi Helikon versenyeire, mert úgy tartotta teljesnek a pedagógiai munkát, ha a délelőtti órák délutáni szabadidős tevékenységekkel folytatódtak.

A háború idején egyedül maradt. Édesanyja szülés közben halt meg, a kórházat szőnyegbombázás érte, és nem tudtak vele foglalkozni. Apját behívták katonának, így a nagynéni vette magához. Budán élte át az ostromot. 

Gimnáziumi tanulmányait 1944 szeptemberében Újpesten kezdte. Pécsett érettségizett, mert apja Pécsre költözött. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem kémia-fizika szakán tanult tovább. 

Ott ismerte meg a feleségét, csoporttársak voltak. Szerelmük előjátéka a Gellért-hegyen kezdődött. Márta kosarazott, Gyula kézizett, és amikor visszadobott neki egy labdát, rosszul nyúlt utána, elrepedt az ujja. Lovagias ifjú lévén gyógyulásáig a lány mellé szegődött, aztán egy életre ott ragadt. 

Mindketten Fehérvárt választották, mert itt volt két tanári állás, de nem lévén házasok, nem kapták meg. Hősünk ekkor levelet írt az anyósának, beleegyezését kérte házasságukhoz. 

Az esküvőt gyorsan nyélbe ütötték, a lakodalmi ebéd a menzán lecsó volt. A válasz késve érkezett: szó sem lehet róla! A férj válasza: már késő. (Az anyai aggodalom oka: leánya katolikus családban nevelkedett, választottja pedig evangélikus.) Aztán kiderült, hogy a házaspárnak nem tudtak lakást adni, ezért a férjet Mezőszilasra helyezték azzal a gondolattal, hogy úgyis katonának viszik, s leszerelés után jobb lesz a helyzet... 1956 fontos dátuma az életének. Forradalmi szerepléseit azért úszta meg, mert józan, mértéktartó, mindig okos kompromisszumokat keresett, sosem öntött olajat a tűzre.

Leszerelése után a Telekiben kapott állást, felesége pedig a kollégiumban, egy ideig ott laktak. Rögvest kézilabdacsapatot alakított. Amikor a Vasvárit fölpörgették , s kilencedmagával átment, ott is csapatépítésbe fogott. A sportba, a kultúrába menekült jórészt azzal a céllal, hogy elkerülhesse a politikát, a pártéletet, hogy békén hagyják. Jellemző történet: Cseh Tóni bácsi, az igazgató biztatta, lépj be a pártba, s akkor te lehetsz az igazgató. Ám ez neki egyszerre két rosszat jelentett, nem vállalta volna...

A 80-as évek végén pszichológus fia keverte bele a politikába, az SZDSZ-hez szegődött. (Van még egy tanárnő lányuk és 3 unokájuk). 

Pedagógusként 34 évig, 16 évig alpolgármesterként, bizottságokban, kuratóriumokban szolgálta a város polgárait. Évei szellemi tréningekkel - megírta a maga 1956-os történetét - és kertészkedéssel telnek. Két konditerme van, az egyik a Balatonon, a másik meg az Öreghegyen.