Bereményi Géza: a dalok voltak a gyerekeink

 Noha három éve tudni lehetett, hogy a Kossuth-díjas zenész nagyon beteg, a legrosszabbra nem lehetett felkészülni.

Cseh Tamás zenész, énekes, író augusztus 7-én hunyt el. A kép a közönség számára is ismerős: a művész állandó mosollyal a szeme sarkában, gitárral a kezében mesél, énekel a mindennapokról, a társadalomról, mellette csendesen, mosolyogva figyel a társ, Bereményi Géza.

- Tamást sokszor kérdezték, így sokat gondolkodott a közös munkáról, de mindig azt felelte, nem ismeri a titkát. Alighanem a dalok tartottak össze bennünket - mondta Bereményi Géza. A Hevesi Sándor Színház örökös tagját telefonon értük el.

- Még 39 éve, 1970-ben ismertem meg. Amikor bemutattak minket egymásnak, azt már tudtam róla, hogy gitáron kísérve énekelget angol dalokat, és hogy egy Bacsó-filmhez, a Szerelmes biciklisták címűhöz is írt zenét. Mindig szerettem volna dalszövegeket szerezni, szerencsére számára kezdtem írni... Felajánlottam neki, és már másnap felmentem hozzá, akkoriban a Vízivárosban, egy kölcsönlakásban lakott , és két dallamra írtam két szöveget. Rögtön megbeszéltük, és a következő napon oda is költöztem hozzá. Ő 27, én 24 éves voltam akkor, másfél évig voltunk lakótársak. Rengeteg szöveget szereztem, Tamás pedig ontotta a dallamokat, de félénk volt, csak 1973-ban vagy 74-ben lépett fel először nagy nyilvánosság előtt a Huszonötödik Színházban. Aztán eltelt fél év, és belejött, nagyon jól csinálta. A műsort mindig én állítottam össze. 1976-ban jelent meg az első, Másik Jánossal együtt készített lemez, a Levél nővéremnek című, és attól kezdve évente jött ki új album.

- Rétegműfajnak számított, amit képviseltünk - jegyezte meg Bereményi, ezért nem cenzúrázták a dalaikat. Mire felfigyeltek rájuk, késő volt...

- Szabadon alkothattunk. Azt, amit egy kocsmában sem mertem volna elmondani, elmondtam a dalszövegekben... - folytatta az író. - Lelkiismeretes volt, komolyan vette a kötelességét, akár egy katona, úgy hajtotta végre fegyelmezetten a feladatait. Fellépett a legkisebb hazai kultúrházakban is, de sokat járt külföldre, az USA-ban, Kanadában, Erdélyben is játszott. A kint élő magyaroknak talán még többet jelentettek ezek a dalok. Mindig, minden fellépés előtt rettentően izgult, gyakran kísértem el a fellépésekre. Jó ösztönű ember volt, jól választott feleséget is. Sokat vándorolt, de ennek ellenére is jó családapa volt. 

(Fotók: eloszezon.freeblog.hu, storyonline.hu)