Hétvége

2008.09.06. 02:27

A monarchia tudósa

Vannak elfeledett sorsok, feltöretlen pecsétek. Embereké, akik tették dolgukat a tudomány szolgálatának végtelen alázatával. Fejérpataky László hamvai Iváncsán a családi sírboltban nyugszanak. Ki volt ő? Ha megkérdezném, kielégítő választ kevesen adnának rá.

J. Mező Éva

Az 1246-ban IV. Béla adományozta Fejérpataky nevet már csak a sírnál álldogáló négy unokatestvér őrzi. Csakúgy, mint a családi legendáriumot is, aminek - ha nem vigyázunk, elfeledésre ítélt - töredékébe Tivadar segítségével tekinthettem be. Tudományos értekezések, megemlékezések, kivágott újságcikkek. Hihetetlen gazdagságot mutat emberi és szakmai értékekben egyaránt. Az egyik visszaemlékezésben olvasom: Fejérpataky negyven évnél hosszabb időt töltött a Magyar Nemzeti Múzeum szolgálatában. 1882-ben lett a levéltár vezetője, ő szerezte meg számos író (Petőfi, Vörösmarty, Jókai, Tompa, Madách, Kölcsey, Arany, Eötvös) és színművész (Dériné 12 kötetes naplója) kéziratát, levelezését és hagyatékát. A többi között ő fogadta be és rendezte a Széchenyi család levéltárát és a közel 250 folyóméternyi könyvanyagát is. 1893-ban választották meg az Országos Széchényi Könyvtár igazgatójává, fiatal kora ellenére azonban ekkorra már tekintélyes tudósmúlt állt a háta mögött.

Fejérpataky László 1857-ben született a felvidéki Eperjesen. Édesapja a kerületi törvényszéken dolgozott, az ő irodájában gyűjtötte gyermekkorában a címeres pecséteket, ami talán már akkor magába rejtette későbbi vonzódását a címerekhez. Neve tizenhét évesen tűnt fel először nyomtatásban. Budapesten élve fordított útirajzokat és népszerű történeti jegyzeteket a Fővárosi Lapok hasábjain, tizenkilenc évesen pedig első önálló történettudományi publikációja is megjelent az Árpád-kori irodalomról. Bölcsészdoktori, majd történelem-latin szakos tanári diplomát szerzett a budapesti egyetemen, majd ösztöndíjjal Bécsbe került. Huszonkét éves volt, amikor a budapesti egyetem magántanárává fogadja, a Magyar Tudományos Akadémián pedig 26 évesen tartotta székfoglalóját. Tanítványainak vallhatták magukat Szekfű Gyula történész, Hóman Bálint országgyűlési képviselő is.

A könyvtárigazgató és tudós történész munkássága alatt fejlődött az Országos Széchényi Könyvtár hazánk vezető gyűjteményévé. A magyarországi hungarikumállomány teljességét azzal teremtette meg, hogy újrafogalmazta a kötelespéldány-törvény tervezetét. Záradékként az ő javaslatára került be ez a mondat: az a nyomda, amely a könyvtár felszólítására, s e felszólításban kitűzött záros határidő alatt sem szolgáltatja be a kötelespéldányokat, 100 forintig terjedő bírsággal sújtandó és a be nem küldött kötelespéldány vételárában is elmarasztalandó.

Az egyik újságcikk Fejérpatakyról, mint a Nemzeti Múzeum értékeinek megmentőjéről emlékezik meg: 1919 augusztusában az antanthatalmak katonai megbízottakat küldtek a román hadsereg által megszállt Budapestre. Közülük az amerikai Harry Hill Bandholtz tábornok kiérdemelte a magyarság háláját. Ugyanis a Nemzeti Múzeumban megjelent román szakértők megpróbálták elkobozni a múzeum valamennyi erdélyi eredetű tárgyát, az akkor még meg nem született határváltozásra hivatkozva. Október első vasárnap délutánján egy román tábornok 16 teherautóval és sok üres ládával jelent meg a múzeumban. Fejérpataky László főigazgató utasítására az alkalmazottak bezárták a termeket, a kulcsokat pedig elrejtették. Huzavona kezdődött, és a katonák valószínűleg erőszakkal elvitték volna a a műtárgyakat, amikor Bandholtz tábornok megjelent a helyszínen, és - a leírások ta- núsága szerint - lovaglóosto- rát suhogtatva valósággal kikergette a megszállókat az épületből, majd pecsétjével le- bélyegezte a termek ajtaját.

Fejérpataky László a dulakodás közben szívinfarktust kapott. Ez volt első szívinfarktusa, a második vitte el 1923. március 6-án. Az Antant-misszió a tábornoknak 1936-ban szobrot állított. Fejérpataky bátorságát csak szűk környezete ismerte.

Ezek is érdekelhetik

facebook comments widget