Lezajlott a tizedik Mancz-foci Székesfehérváron

A piros és a fehér mezekben pályára lépő két csapat kétszer harminc percet játszott a szép számban összegyűlt szurkolók, régi barátok és a családtagok előtt, maguk és a közönség örömére.

Miközben a tévében éppen megy a nagy foci, úgy tűnik, a székesfehérvári nosztalgiafutball is vonzott annyi érdeklődőt, amennyi a vidám, önfeledt hangulathoz kellett.

Ezt bizonyítja, hogy az idei „sztárvendég”, Bozsik Péter délután kettőkor még egy pesti stúdióból tudósította a brazil meccset, de aztán elindult Fehérvárra. Az évek során intézménnyé vált kezdeményezés gyökereiről Tiber László elmesélte, hogy azok egészen 1975-ig nyúlnak vissza, amikor a szomszédos panelba költözött.

Később Krisztián fia, aki a Rákócziba járt, suli után a legritkább esetben vette az irányt egyenesen hazafelé. Bár csak húsz méter lett volna még a lépcsőházig, a srácok inkább ledobták a táskát a pálya szélére, és nekiláttak futballozni. Ez így ment évekig, aztán a suli befejeződött, a fiúk elkerültek, eltel további 10 év, 20 év – és akkor Tiber Krisztián azt mondta: „Apa, mi lenne, ha a világhálón keresztül megkeresném azokat a srácokat, akikkel együtt jártunk iskolába, akikkel együtt fociztunk?”

Így kezdődött, és azóta, idén tizedszer Krisztián megszervezi a focit, László pedig hozzászervezi a sztárvendéget. Idén egyébként a fehér csapat nyert 13-10-re.