Kéthetente várja az érdeklődőket a régió egyetlen gó klubja

Ízelítőül néhány gondolat magáról a sportágról, játékról. A gó Kínában keletkezett 4-5 ezer évvel ezelőtt, amikor a régi kínai civilizáció virágozni kezdett a Sárga-folyó völgyében és Egyiptomban vagy Mezopotámiában a legelső dinasztiák uralkodtak. A kutatók szerint az ősi gó tábla jelentette a világmindenséget, amelyben a fehér és fekete kövek - a mai játékfigurák - a pozitív és negatív erők megtestesítői. Politikusok és hadvezérek előszeretettel alkalmazták stratégiájuk kidolgozására a japán és kínai polgárháborúk idején. Ugyanis a gó táblát úgy tekintették, mint a harcteret, a fekete és fehér kövek pedig az ellenséges katonai egységek voltak. Így a távol-keleti hadviselésre jellemző nagyszámú, de azonos harci egységből álló hadseregeket kitűnően lehet modellezni az egyforma bábukkal. A gó történetének egyik legmeghatározóbb eseménye volt, amikor - koreai közvetítéssel, kb. 1300 évvel ezelőtt - Japánban is megismerték. A játék nehézkes kínai szabályait megformálták, ezzel lehetővé tették tovább fejlődését. Akár a sakkot, vagy a bridzset, a gót is lehet versenyszerűen játszani. A hivatásos játékosok játszmáit a Távol-Keleten legalább akkora figyelem kíséri, mint bármely más élvonalbeli sportolóét a világ más tájain. A gó sportág ellentétben a sakkal – akár fél óra alatt elsajátítható. Kétszemélyes játék, kell hozzá egy 19x19 mezőre felosztott tábla, 180 fehér, valamint 181 fekete korong. A játékosok felváltva helyezik el köveiket a tábla vonalainak szabad metszéspontjaira, a feketével kezdve.

Székesfehérváron a kilencvenes évek elején alakult a Köfém Művelődési Központban a Gó Klub, melynek az idő tájt 25 tagja volt. Akkor jobbára még csak tanulták a sportágat, a szabályokat és aktívan játszott még a művelődési ház jelenlegi igazgatója, Simon József, valamint a klub vezetője, Berkovich Gábor. Kétségtelen, hogy a jól prosperáló klub az idők folyamán, elsősorban a számítógépes játékok elterjedésével teret vesztett, és szép lassan a feledés homályába került. Ez a tetszhalott állapot 10-12 évig tartott, amikor az fiatalabb, és trónkövetelő korosztály képviseletében Berkovich Gábor korábbi tanítványa, Holubár András megkereste Simon Józsefet, és kérte, hogy szervezzenek egy versenyt. Ez volt 2018-ban a Királyok Kupája, amely azóta minden évben, általában ősszel rendesen megmozgatja a gó-rajongókat, és az ország egyik legnagyobb amatőr versenye. Sokan emlékezhetnek még arra, amikor zsúfolásig megtelt a terem, sőt még a művelődési ház folyosójára is asztalokat kellett telepíteni, mert kiszorultak a játékosok. Az idei megmérettetés időpontját már kitűzték a szervezők, így október 5-én nagy valószínűséggel „táblás” ház mellett indul majd a verseny.

Több éves sikeres versenyrendezés mellett tavaly már Simon József „meglebegtette”, hogy visszatérnek a gyökerekhez, azaz hosszú évek után ismét beindulhat a klub a művelődési ház berkein belül. Nem bíztak semmit a véltlenre a klub szervezői, szisztematikusan építkezve már „élnek”, és kéthetente keddenként 17 órától 21 óráig várják azokat, akik szeretnék megtanulni ezt az izgalmas játékot.

A hivatalos klubnapon belépve a terembe már javában folytak a mérkőzések, a légy zümmögését sem lehet hallani, olyan nagy a csend. Nem véletlen, hiszen az összpontosítás és koncentráció alapeleme a gónak. – Remélhetőleg ennek a szép játéknak az egyik fellegvára újra Székesfehérvár lesz. A világon az egyik legnépszerűbb táblás játék, bár hazánkban egyelőre kicsi a tábora, nem vonz még tömegeket, de azért vannak kis műhelyek. – hangsúlyozta Simon József. – Kínában a népszerűsége a labdarúgással vetekszik, de Japánban és Dél-Koreában is több millióan játsszák. Magyarországon Budapest a fő bázis, de Székesfehérvár az egyetlen vidéki város, ahol aktív gó élet van. – tette hozzá Holubár András. – Ezt úgy kezdtük el, hogy egymás lakásán játszottunk először ketten, aztán négyen, vagy hatan. Előfordult, hogy hajnali négykor fejeztük be, és ezen idő alatt kettő, vagy három játszmát tudtunk összesen lejátszani. 15-20 éve az akkori számítógépes klubbal együtt tartottuk a foglalkozásokat, majd megalapítottuk az Origó Egyesületet, amellyel aztán rengeteg versenyt rendeztünk, és szerveztünk országos bajnokságot. Büszkék vagyunk arra, hogy Grand Prixnek adtunk otthont, és az ifjúsági az Európa bajnok Kőszegi Diána is itt szerepelt. Ráadásul az akkori dél-koreai nagykövet tízfős szimultánt játszott nálunk, melyből különben nyolcat meg is. – emlékezett Simon József.

Természetesen könnyebb volt a helyzetük, mert akkor még nem fertőzte meg az embereket a számítógép. Persze manapság – akárcsak a sakkban – itt is lehetőség van arra, hogy játszanak a gép ellen a vállalkozó szelleműek. – Némileg ugyan jelenthet elszívó erőt, de nem tapasztaltam, hogy emiatt többen eltávolodtak volna az aktív játékot. Inkább talán mióta a mesterséges intelligencia itt is teret nyert, azóta nőtt meg jobban az ázsiója. Az Al 2016-ban legyőzte az akkor legerősebb dél-koreai versenyzőt, azután elkezdték másképp használni a gépet, így a legkiválóbb játékosok is a saját fejlesztésükre a különböző fejlesztési Al szoftvereket alkalmazzák. Nem hagyták sokan abba a játékot, mert még mindig van abban kihívás, hogy leülünk egymással szemben. – tudtuk meg Holubár Andrástól.

– Az, hogy egyáltalán létrejöhetett klub, nagyon sokat dobott a Királyok Kupája versenysorozat, amelyre próbáltunk minél több versenyzőt elérni. Ennek híre ment, sokakat megmozgatott, de nyugodt szívvel mondhatom, hogy elfér itt még pár ember. Eszközökben nincsen hiány, rengeteg szabad táblánk van. – folytatta Simon József.

– Amikor a régi klub működött beszereztünk kellő mennyiségű követ. A kő készletek koreaiak, a fekete kövek jellemzően palából, palakőből vannak, míg a fehérek kagylóhéjból készülnek. Ettől függetlenül széles a tárházuk, mert műanyagból, üvegből, valamint öntött anyagból gyártott is felelhető a piacon. A méretek és a színek adottak, a kövek magassága azonban változhat, ott előfordul négy-ötféle méret. – kapcsolódott be a beszélgetésbe Berkovich Gábor, aki hosszú évek óta meglehetősen sokoldalúan éli hétköznapjait.

– Különböző korszakok vannak az életemben, volt amikor a numizmatika nagyon izgatott, volt egy futó, valamint egy kerékpáros korszakom, de ehhez kapcsolódik a gó is, amit egy nomád íjász korszak követett. Ezek komoly szerepet játszottak, és ahogy szokták mondani az embernek öt-tíz évente kell egy új játék. Ez nagyon jó, mert mindegyikben másképp kell gondolkodni. A góban, a sakkal szemben a variációk száma szinte követhetetlen. Mindenesetre jó érzés volt visszaülni az asztal mögé! Arra a kérdésre, hogy vannak-e nyerőkövek Holubár András mosolyogva válaszolt. – Szerintem nincs, jó lenne, ha megtaláltam volna! Biztos, hogy léteznek, csak azok nem különböznek a többitől! Stratégiai lépések viszont vannak, amelyeket ki lehet előre dolgozni. A gó kellemes időtöltést kínál azoknak, akik szeretik a gondolkodtató, a logikán alapuló játékokat, művelése során lehetőség nyílik az egyéni ötletekre épülő kísérletezésre, főleg a megnyitások terén. Akárcsak a sakkban, itt is időre játszanak a felek, azt a szokták mondani hogy ez a világ legegyszerűbb játéka mert a szabályait akár öt-tíz perc alatt meg lehet tanulni. A bonyodalmak azonban később jönnek, mert a sakkal ellentétben itt üres tábláról indul a játék, de ugyanúgy időre játsszák. Az egyszerűbb versenyeken kétszer fél, kétszer háromnegyed óra a játék idő, de egy profi világbajnokságon ez felmehet akár kétszer tíz órára is, ám a tradicionális góban lehetett kétszer negyven óra. Ez egy terület foglalásos játék, a tábla több pontján kialakulnak csaták, ám nem biztos, hogyha valaki megnyer négy csatát, akkor a háborút is megnyeri a végén. Nem csak részletekben, hanem globálisan is figyelni kell a táblán történtekre. A végén számolják össze a pontokat, be lehet keríteni a az ellenfél köveit, de leginkább a területek megszerzésére kell asszociálni. Holubár András, Berkovich Gáborhoz hasonlóan tervei szerint megszólítaná a fiatalokat, elkezdené járni a különböző oktatási intézményeket, ahol bemutatná a játékot és toborozná a leendő klubtagokat. – Legalább öt-tíz alkalom szükséges ahhoz, hogy a gó szépségét felfedezze az, aki most ismerkedik meg vele. Igazán a komplexításába lehet bele szeretni! – fogalmazott végszó gyanánt.