Szabó Zsolt: Rossz döntés volt, hogy visszavonultam

A 2022-2023-as idény végén bejelentette visszavonulását, majd mégis úgy döntött, hogy visszatér a pályára a Dávid Kornél Kosárlabda Akadémia színeiben. Hogy értékeli az elmúlt fél évet, jó döntést hozott?

– Úgy érzem rossz döntést hoztam meg, amikor visszavonultam, talán egy kicsit magamra is erőltettem ezt – mondta Szabó Zsolt –. Korábban is kaptam már lehetőséget az Akadémiától, de akkor azt még nem fogadtam el, pedig szerintem már akkor el kellett volna. Végül mégis itt kötöttem ki, és nem bánom, hogy visszatértem.

A játékoskarrier folytatása mellett az edzői életbe is belekóstolhatott, hiszen az U18-as csapat másodedzőjeként tevékenykedik Gáll Dominik segédjeként. Milyen volt az elmúlt fél év ebben a szerepkörben? 

– Jelen pillanatban a játék prioritást élvez, ha éppen ütné egymást a két elfoglaltság akkor azt kell előtérbe helyeznem. Másodedzőként Domának segítek a feladatok végrehajtásában, valamint tanácsot adok a srácoknak, hogyan lehetnek jobbak, vagy ha hibáznak akkor azt hogyan tudják kijavítani. Még tanuló fázisban vagyok, próbálok minél több mindent magamba szívni, és értékes tapasztalatokat szerezni.

Kijelenthetjük, hogy tudatosan készül a visszavonulás utáni életre.

– Igen, mondhatjuk ezt. Még nem tudom, hogy milyen korosztályban, de mindenképp szeretném kipróbálni magam vezetőedzőként is, ha úgy hozza a sors akár az NB I-ben is, de elsősorban a mostani feladataimra koncentrálok a legjobban.

A sikerességnek mindig megvan a maga titka. Mit gondol, mitől lehet majd jó, és sikeres edző?

– Világéletemben olyan játékos voltam, aki értette a játékot. Ezért is jutottam el a pályafutásomban addig, ameddig sikerült, hiszen fizikálisan sosem voltam annyira jó, hogy ezzel dominálni tudjak. Inkább megpróbáltam olvasni a játékot, és ésszel oldottam meg a feladatokat. Bízom benne, hogy ezt edzőként is kamatoztatni tudom majd.

Denk Norbert az U18-as csapat egyik húzóemberévé nőtte ki magát az elmúlt években. Mit gondol a játékosról?

– Még csak fél éve ismerem Norbit, de jobban, mint a többi srácot az U18-ból, hiszen ő a felnőtt csapattal is szokott edzeni, valamint játszani is. Egy olyan srácról beszélünk aki sokat dolgozik, minden edzésen megpróbálja a legjobbját nyújtani. Ez pedig úgy gondolom fontos is, hiszen nem egy olyan kosárlabdázó, mint például Vojvoda Dávid, aki a kisujjából kirázza a dolgokat, hanem olyan, akinek dolgoznia kell, hogy elérje a céljait és fejlődni tudjon. Ha ezt tudja folytatni, akkor lehet belőle egy olyan játékos, aki akár az NB I/A-s szinten is megállja a helyét.

– Egyetértek azzal, amit Szöszi mondott – vágta rá Denk Norbert. – Mindig is szerettem kosarazni, de nem tartoztam a legtehetségesebbek közé. A saját korosztályomban általában a középmezőnyben voltam. Már az U12-ben is zavart az, hogy sosem voltam aközött a két játékos között, akik az U14-el edzhettek, de ekkor még nem változtattam. Végül az U16-nál töltött első évemben minden megváltozott, akkor elkezdtem komolyabban dolgozni. A dobásom nagyon alacsony szinten volt, valamint a magasságom ellenére eléggé vékony voltam, így tudtam, hogy ezeken kell fejlesztenem. Úgy érzem mióta ebbe jobban beleálltam sikerül folyamatosan fejlődnöm, húzóemberré váltam, a plafon pedig magas és bármi lehet még.

A sport szeretete javarészt már gyermekkorban kialakul. Milyen kapcsolata van a kosárlabdával, honnan ered? Nézni is szereti, vagy csak játszani?

– Mindig is szerettem mozogni, így édesanyám úgy döntött, hogy öt és fél évesen elvisz kosárlabda, valamint jégkorong edzésre is. Egy ideig párhuzamosan csináltam a kettőt, de miután már nem volt összeegyeztethető az előbbi mellett döntöttem. Élvezem a játékot, de nézni is szeretem, az NBA-t ahogy tudom követem, ha lehetőségem van rá akkor a mérkőzéseket is megnézem, de az Euroliga sem áll messze tőlem.

Sikerült elcsípnem az edzésen egy kemény ütközést, amelynél ikertestvére, Denk Marcell volt az, aki próbálta megállítani abban, hogy kosarat szerezzen. Mennyire nagy a rivalizálás kettejük közt?

– Az edzésen mindig megvan egy egészséges rivalizálás köztünk – furcsa is lenne ha ez nem így lenne. A pályán kívül viszont már egyre kevesebbszer vitatkozunk. Régebben ez nem így volt, de ma már amiben tudjuk támogatjuk egymást.

Lassan középiskolai tanulmányai végére ér. Milyen tervei vannak a jövőre nézve?

– Szeretnék a kosárlabdával foglalkozni, örülnék, ha befuthatnék egy, a Szösziéhez hasonló karriert, de mindenképp addig szeretném ezt csinálni ameddig csak tudom. Az érettségiig még egy évem van vissza, de az nem teljesen tiszta, hogy merre szeretnék továbbtanulni. Gondolkoztam a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetemben, akár kosárlabdaedző szakirányba, de családi példa miatt a gazdasági irányt sem zártam ki teljesen.