A kohézió volt az egyik kulcs

Sűrű év eleje volt Mihók Attila és Cseh Sándor által irányított női pólóválogatottnak, hiszen a január eleji Európa-bajnokságot követően nem sokkal jött a világbajnokság is. Ennek a menetnek olimpiai kvóta nélkül mentek neki a mieink, majd a kontinenstorna nem sikerült jól a magyaroknak, az ötödik helyen, kvóta nélkül zártak. A szakmai stábnak és a játékosoknak három hetük volt összeszedniük magukat a vb-ig, a tét pedig nem volt kicsi, az olimpia. Dohában az Eb-n látott rossz védekezés kiegyenesedett, az ausztrálok elleni csoportrangadót magabiztosan nyerték a lányok, majd a negyeddöntőben és az elődöntőben Hollandia, valamint Görögország ellen büntetőkkel jutottak tovább.

– Az Eb-n az volt a legnagyobb problémánk, hogy a védekezésünk nem mindig működött, sok gólt kaptunk. Az ausztrálok ellen több olyan szituáció volt, ahol szerencsésen találtak be, összeálltunk hátul, magabiztosak voltunk, mi sem számítottunk rá, hogy ilyen sima lesz – mondta Garda Krisztina, majd kitért a negyed-, illetve elődöntőre. – Nem tudom pontosan a választ, hogy a mentális erősségünknek köszönhető volt-e. Az biztos, hogy az első büntetőpárbajban olyanok is lőttek, akik azelőtt még nem nagyon. De megvolt a hitünk, mindenki bízott a másikban, hogy igenis belőjük majd. A két meccs teljesen különböző volt, Hollandia ellen mi vezettünk végig, ők egyenlítettek a végén, a görögök ellen pedig mi egalizáltunk fórból, volt, hogy kettővel is vezettek. Örülök neki, hogy mindkét találkozót megnyertük, kilencből kilenc büntetőt lőttünk be. Remélem, a jövőben is ilyen magabiztosak leszünk ilyen téren.

Az Eb-hez képest hatalmasat lépett előre a csapat, nem csak a védekezésben, támadásban is összeszedettebb volt a gárda. Az eredmény pedig nem önmagáért beszél, a döntőben a tartása is megvolt a válogatottnak, hiszen kétszer is több gólos hátrányból álltak fel Gardáék. Ennek pedig a kvóta mellett egy ezüstérem lett a jutalma.

– Az első gondolat a vb kapcsán talán az, hogy mekkora utat jártunk be az Európa-bajnokság óta. A kontinenstorna után eléggé sűrű majdnem három hétnek néztünk elébe. Elsősorban inkább azon volt a hangsúly, hogy dolgozzunk a csapatkohézión, még jobban szeressünk együtt lenni, legyenek olyan közös pillanatok, amelyekre később is emlékezhetünk. Ebben mindenki partner volt, a Mihiról (Mihók Attila-a szerk.) tudtuk, hogy szeret ilyen programokat találni, Dunaújvárosban is voltak. Nyilván ez mellett gyakoroltunk taktikai elemeket is, jó dolgokat csináltunk. Az alapkohézió emelkedett még magasabb szinte a vb-re, hiszen jó volt a hangulat eddig is, de most még több időt együtt töltöttünk, sok programunk volt. Nem azt mondom, hogy csak ezek miatt nyertünk meccseket, de nagyobb hitet adott nekünk – nyilatkozta lapunknak a DFVE csapatkapitánya. – Szerintem nagyon tudunk pozitívan gondolni erre az ezüstéremre, hiszen nagy utat jártunk be az Eb óta. Ha ezt valaki a kontinenstorna után elénk rakja, biztosan aláírtuk volna. Mélyről kapaszkodtunk vissza, persze, ott, abban a pillanatban elveszíteni a meccset nem jó dolog, de van aki nyer, van aki nem, két győztes nem lehet. Tanulság, hogy 0-3-mal nem lehet kezdeni egy döntőt, később a negyedik negyedben is elmentek hárommal, és onnan jöttünk még vissza. Ilyenek nm férnek bele, de nyilván van ellenfél is. Összességében a világbajnokság nagy lökést adhat az olimpiára, viszont nem szabad elkényelmesednünk, hiszen gyorsan változhatnak az erőviszonyok, tenni kell a további jó eredményekért, nem szabad leállnunk és azt gondolni, hogy minden sínen van.

Megállás azonban nincs, néhány pihenő nap után ismét edzésbe álltak a válogatott játékosok, hiszen szerdán folytatódik a magyar bajnokság, a DFVE 19 órától a Szentest fogadja.