A vajdasági futballakadémiát vezeti a Vidi korábbi legendája

Kecskemétről érkezett 1995 januárjában az akkoriban Parmalat FC-nél szereplő koronázóvárosiakhoz. Az akkoriban NB III-as alföldiektől jött, hogy kicselezze korábbi kenyéradóját, a dél-koreai Posco Atoms együttesét. Ugyanis előzőleg Ázsiában nem érezte jól magát, távozott a csapattól, azonban a játékengedélyét nem adták ki, ezért kellett a köztes megoldás, a kecskeméti amatőr szerződés, pár hónap erejéig, hogy később visszatérhessen a profi futballba. A kiesőjelölt Vidiben 13 meccsen 11 gólt szerzett, kvázi benntartotta a piros-kékeket az élvonalban, majd a Fradiba igazolt, komoly érdemeket szerzett a Bajnokok Ligája-szereplésben. Brüsszelben győztes gólt lőtt az Anderlecht ellen. nem véletlenül jegyzik meg többen mostanság: Kunticsnak sikerült az, ami manapság keveseknek, ő megállította Brüsszelt.

Játszott Cipruson, aztán az ezredfordulón egy szezonra még visszatért Fehérvárra, a Verebes József vezette, később kieső csapatba, pályafutását szülővárosában, Szabadkán fejezte be. Edzősködött a bosnyák élvonalban, az NB I-ben, valamint a második, harmadik és negyedik vonalban is, később az FTC játékosmegfigyelője lett. Tavaly nyáron a Fehérvár FC vezető játékmegfigyelőjének nevezték ki, de Sallói István sportigazgató távozása után az ő szerződése is automatikusan megszűnt, másfél hónap után megköszönték a munkáját. A tavasszal kezdte a munkát Topolyán, a szerb bajnokságban élcsapattal rendelkező Backa Topola SC akadémiáján, nyár óta ő vezeti az intézményt. Szabadkán ültünk le beszélgetni.

-  Áprilisban kerültem az akadémiára, július elsején neveztek ki az intézmény élére. A futballklub tulajdonosát, Zsemberi Jánost ismertem korábbról, pár évvel ezelőtt ültünk le beszélgetni Szabadkán, akkoriban a Fradiban dolgoztam. Elmondta, mit gondol a futballról, ahogy elmondtam én is. Három évet dolgoztam az FTC-nél scoutként, ahol jól éreztem magam. Hajnal Tamás volt a főnököm, jó vezető, látszik, hogy a karrierje jelentős részét Németországban töltötte, precíz, minden részletre odafigyel. Lejárt a szerződésem, hozzám a déli, balkáni rész tartozott, maradhattam volna az Üllői útiaknál, de nem volt előrelépési lehetőségem. Hívott Sallói a Vidihez, a klub legendája, ez minden szempontból jó megoldásnak tűnt, ráadásul, ahogy a Ferencvároshoz, a Fehérvárhoz is nagyon szép emlékek kötöttek. Elkezdtük a munkát tavaly nyáron, úgy tűnt, minden rendben lesz. Aztán nem jöttek az eredmények, ő távozott. Olyan szerződést írtam alá, hogy mivel Salec vitt a klubhoz, ha neki távoznia kell, automatikusan megyek én is. Amikor elolvastam a munkaszerződésemet, gondolkodtam, ezt a pontot kivetetem, végül aláírtam az eredeti megállapodást, úgy gondoltam, így vagyok korrekt Sallóival, aki a klubhoz vitt. Így utólag, hiba volt, soha többet nem szignózok olyasmit, ha a főnökömet menesztik, automatikusan távoznom kell nekem is. Persze, amikor a nyáron megállapodtunk, minden szépnek tűnt, a csapat remek hajrával bejött a negyedik helyre, a nemzetközi kupában, az UEFA Konferencia Ligában a csapat előbb 5-3-as összesítéssel továbbment, a moldáv Petrocub Hinesti ellen 7-1-es eredménnyel, majd a rájátszásban, idegenben nyert az 1. FC Köln ellen, minden rózsaszínnek tűnt, ám a visszavágón a németek magabiztosan nyertek és továbbjutottak. Ez fordulópont volt, kezdődött a mélyrepülés. A magyar munkajog tartalmazza, hogy három hónap próbaidővel szerződnek a munkavállalóval, ez valahol érthető, ezt elfogadja mindenki, aki új helyre kerül, én is így tettem. Külföldön ez nem igazán jellemző, de Magyarországon ez a szabály, nem csak a futballban, az élet minden területén, ami védi a munkaadókat. Én a három hónapot sem töltöttem ki Fehérváron, másfél hónap után távoznom kellett. Sallóitól hétfőn elváltak, én kedden mentem dolgozni, Balogh Attila ügyvezető – aki amúgy végig korrekt, normális volt velem – behívott az irodájába, közölte, ne vegyem már fel a munkát. A futballban az ilyesmi benne van, az edzők élete is hasonló. Ha nem jönnek az eredmények, menesztés következik. Előzőleg voltam Spanyolországban, a távozásom előtt pedig Portugáliában játékosokat nézni. Utóbbi helyen találtam egy nagyon ügyes és gyors, angolai futballistát, de már nem volt időm foglalkozni vele. Később tárgyalt vele a Fradi is, a srác végül egy másik klubhoz szerződött hazájában.

Kuntics Szabadkán él, Topolyán utánpótlás-igazgatóként dolgozik, koordinálja a korosztályos együtteseket. U14-től egészen az U20-ig, összesen 11 csapatot működtetnek. Több korosztályban két csapattal rendelkeznek. A Felcsúton élő – amikor nem a Vajdaságban dolgozik -, amúgy Zomborban született Visinka Ede is Topolyán tevékenykedik, az U19-es gárdát dirigálja. Visinka edzőként sikeres két évet töltött az Aqvital Csákvárnál, majd dolgozott Tiszakécskén és Nyíregyházán Kuntic szerint harmonikusan dolgoznak, ahogy a többi edzőkollégával is.

-A tulajdonosnak köszönhetően remek körülmények között dolgozhatunk, ugyanez igaz a felnőtt együttesre, amely tavaly a Partizan előtt ezüstérmes lett a bajnokságban, ezért a BL-selejtezőjében indulhatott, a csoportkörben az angol West Ham Uniteddel, a német Freiburggal és a görög Olympiacos Pireusszal találkozott. A bajnokságban a TSC jelenleg a harmadik, a két, belgrádi nagycsapat, az idei szezonban remeklő Partizan és a Crvena zvezda mögött. Az akadémián jól kitalált a rendszer, a gyerekek kilencven százaléka magyar, az edzők szintén magyarok, a Vajdaságból. Mindenki érti a dolgát, én Szabadkáról, alig több mint 30 km-ről járok, a többiek is a környező településekről. Az edzők magyarul beszélnek, Zsemberi Jánossal is így társalgunk. Kiváló sportvezető, minden feltételt megteremt, de semmit nem visz túlzásba, átgondoltam dönt mindenről. Az összes játékos tisztában van azzal, hogy érkezik, ha ide ír alá. Mindenki tudja a dolgát a klubnál és az öt éve működő akadémián. Engem is elszámoltat, minden hétvégén vár tőlem mailt, amelyben az akadémia vezetőjeként beszámolok a klubnál az előző napokban történtekről, az eredményekről. Én elküldöm, ő pedig azonnal válaszol, írásban megköszöni a munkámat. Jól érzem itt magam, minden feltétel adott az előrelépéshez. Sokat utazom az országon belül, nézem a tehetségeket, találtam is néhányat az utóbbi időszakban. Gyakran előfordul, hogy délelőtt bemegyek a munkahelyemre, aztán telefon jön, hogy van egy tehetséges gyerek valamelyik városban, ahol kora délután korosztályos bajnokit rendeznek, azonnal ülök az autóba és indulok. Legutóbb délre, Nis városába mentem, ilyen céllal.

A magyar nemzeti együttes a nemrég zárult Európa-bajnoki selejtezőkön kétszer is legyőzte a szerbeket Belgrádban és Budapesten is 2-1-re nyert Marco Rossi együttese, elsőként lépett tovább a csoportból a jövő nyári, németországi kontinensviadalra, mögöttünk a déli szomszéd következett.

-Ahogy a topolyai akadémia, a felnőtt csapat 4500 férőhelyes stadionja is új, az egyetlen teljesen fedett ilyen létesítmény az országban. Amíg az aréna épült, két évig, a csapat Zentán vívta bajnoki meccseit, a harmadik vonalból lépett a legmagasabb osztályba. Lehet, érdemes lett volna kicsivel nagyobb stadiont építeni, de Topolyán tulajdonképpen elég. Ez nem nagy város, nincs már 25 ezres, korábban többen éltek itt, de főleg a magyarok elköltöztek, Magyarországra, Szegedre, Budapestre. A rendkívül modern két létesítmény Szerbiában van, de ez nem a szerb futball terméke, ez magyar klub, Magyarországon megszokott körülményekkel. Az ország adott világsztárokat, de a szerb futballban az infrastruktúra tekintetében évtizedekkel ezelőtt megállt az idő szörnyűek a körülmények, a stadion állapota, a lelátó, a gyepszőnyeg. Nagyon sok játékos futballozik az európai elitben, a válogatott is erős, de a hazai bajnokikon csak lézengenek, ötszáz-ezer néző van a lelátón, ami nem mutat jól. Mondjuk a két, fővárosi nagycsapat bajnokija több évtizedes múlt, az örökös küzdelem miatt telt házat, elképesztő hangulatot jelent, de a többi meccsen kevés néző van. Az anyaegyesületem, a Spartak Subotica létesítménye is alig változott az utóbbi évtizedekben, de ez igaz a többi stadionra is. A magyar foci ebben a tekintetben is sokkal jobb helyzetben van. A két fővárosi élgárda mögött helyezkedik a Topolya, jó erőkből áll az újvidéki Vojvodina Novi Sad, a Cukaricki Beograd – a Fradi legutóbbi ellenfele a Konferencia Ligában -, a Vozdovac, a Novi Pazar, ezek a gárdák jelentik az élmezőnyt. Nézem a felnőtt bajnokikat is, természetesen leginkább Topolyán, Szabadkán, Újvidéken, de leginkább utánpótlás bajnokikra járok, ez is a munkámhoz tartozik. Van az utánpótlásunkban vezető játékosmegfigyelő, alatta három másik szakember, ők jelzik, ha látnak tehetséget Szerbiában. Én pedig útra kelek. Rendelkezem pro-licenccel Belgrádban szereztem meg, de most nem gondolok az edzősködésre. Nem kizárt, hogy még leülök kispadra, de ez most nem foglalkoztat. Sokan tanultam az edzői kurzuson, olyan előadók tartottak előadást, mint Fabio Capello, Marcello Lippi és Alberto Zaccheroni, Roberto Mancini és a spanyol Javier Clemente.

A korábbi támadó azt mondja, az NB I színvonala javult, bár a Fradi évek óta kiemelkedik, kiegyenlítettebb a küzdelem, mint a déli szomszédnál. Ott két a két sztárgárda utalta a bajnokságot mindig, hozzájuk csatlakozott a közelmúltban a Topolya.

-A szerb bajnokság agresszívabb, több a párharc, az NB I-es bajnokság technikásabb. Mivel több a pénz a magyar fociban, jobb külföldieket szerződtetnek, ami emeli a színvonalat. Szerbiában a Partizan és a Crvena zvezda gazdag csapat, mivel állandó szereplő a nemzetközi porondon, minőségi légiósokat vásárol, úgy gondolom ők játékerő tekintetében hasonlóak, mint a Ferencváros nincs nagy különbség. De a többi, szerbiai klubban a külföldiek pár ezer eurót keresnek havonta. Mondjuk ennek is van előnye, a tehetséges, helyi fiatalok bekerülnek a felnőttek közé, ami kiugrási lehetőséget jelent. Korábban a szerb bajnoknak is kellett selejtezőznie a BL-ben, de azzal, hogy kizárták az orosz klubokat a nemzetközi küzdelmekből, a Zvezda bajnokként azonnal a Bajnokok Ligája csoportküzdelmeiben kezdett, az ezüstérmes TSC pedig selejtezőzött, majd a második számú sorozaton, az Európa-ligában folytatta, ahol ezúttal egyetlen magyar gárda sem volt érdekelt. Itt minden a helyén van, de nincsenek nagy fizetések, szerényebbek, mint Magyarországon, viszont komolyak a lehetőségek, köszönhetően például a nemzetközi kupának. A játékosok többsége természetesen szerb, de vannak itt montenegróiak, macedónok. A tavalyi ezüst hatalmas bravúr volt a bajnokságban.

Érdeklődéssel figyelte a két válogatott Eb-s meccseit a közelmúltban. Azt mondja, ha a neveket, a játékosok összértékét tekintve a szerbek egyértelműen erősebbek, azonban ez eredményben nem mutatkozott meg. „Két, nagyon jó, kimondottan lüktető, izgalmas mérkőzésre került sor, magyar győzelemmel. Marco Rossi csapata megérdemelten nyerte a csoport küzdelmeit, joggal várja önbizalommal a kontinensviadalt.”

A múltba révedünk, komoly karriert futott be, azonban többre is vihette volna, ha 17 évesen nem sérül meg a szabadkaiak Vardar Skopje elleni bajnokiján.

-Minden korosztályos válogatottnak tagja voltam, nem csak velük játszottam, hanem együtt is emlegettek a későbbi világsztárokkal, Dejan Szavicseviccsel, valamint a mostani szövetségi kapitánnyal, Dragan Sztojkoviccsal. Jugoszlávia nagy ország volt, jó volt itt élni és futballozni. Nagyon fiatalon bemutatkoztam az élvonalban, volt egy jól begyakorolt szabadrúgás variációnk, amit a meccsen is sikerrel alkalmaztunk, gólt lőttem. Azonban a kapus késett, nagy lendülettel, tele talppal eltalálta a térdemet, minden elszakadt, az összes szalag, a porc, úgy tűnt, számomra a futballnak vége. A klubunk orvosa azt mondta irány az iskola, a tanulás, mert ez a láb focira már nem lesz alkalmas. Elkezdtem gondolkodni, mi az, ami érdekel, illetve mihez értek, gyorsan rájöttem, csak a focihoz, máshoz nem. Ahhoz, hogy mérnök legyek, nem vagyok elég kitartó, talán okos sem, arra jutottam, mindent meg kell tennem, hogy visszatérhessek a pályára. A Zvezda orvosa azt mondta, ez neki rutinmunka, megoldja, minden rendben lesz, de nekem túl magabiztosnak tűnt. Sokat gondolkodtam, végül Boszniában Banja Lukán műtöttek, az ottani doki, az akkori Jugoszlávia híres specialistája őszinte volt velem. Azt mondta, megpróbálja, elképzelhető, hogy sikerül visszatérhetek. nekem ez megnyugtatónak tűnt. Később több helyen operáltak, utoljára Zágrábban, három év után térhettem vissza a pályára. Ahhoz képest, hogy másfél lábbal futballoztam a folytatásban, elég messzire jutottam. A Vidi után, mielőtt aláírtam a Fradihoz, próbajátékon voltam a francia élvonalban, az aranylabdás világsztár, Jean-Pierre Papin későbbi klubjánál. Jól ment a játék, azonban az orvosin nem mentem át, az edző akart, de az orvos azt mondta, nem írja alá a papíromat. Így kerültem az FTC-hez, ahol szintén kiszúrták, hogy a térdem nem egészséges, de mondtam, ez tíz éve ilyen, nem jobb, vagy rosszabb, tudok a csapatnak segíteni. Tudtam is. Amikor Ciprusról hazatértem, a második, vidis időszakom előtt a Vasasban játszottam egy évig. Ott is jelezte az orvos, hogy nem jó a térdem, azt mondtam a vezetőknek, ha egészséges vagyok és játszom, fizessenek, ha gond van a térdemmel, nem vagyok futballra alkalmas, azonnal felbontjuk a szerződést és anyagi kötelezettségek nélkül távozom. Így fociztam a folytatásban mindenütt. A gyorsaságom megmaradt, de a pályafutásom végén már minden lépést éreztem, fájdalomcsillapító gyógyszerekkel futballoztam.

Aztán elkalandozunk a futballtól, mivel a határszélen él, szóba kerül a migráció. Naponta szembesül a gondokkal. „Itt élek, naponta találkozom ezzel a problémával, több mint ezren tartózkodnak itt idegenek, a Szabadka melletti erdőben. A helyiek félnek, alig mernek kimenni az utcára. Rendszeresen Kalasnyikovok hangjára ébredtek, egész nap ment a zaj, a bűnbandák tagjai egymást lőtték. A szerb elnök, Alekszandar Vucsics megunta, a közelmúltban ide vezényelte a rendőrséget, olyan érzésem volt, hogy itt van az összes, szerbiai rendfenntartó. Kitakarították az erdőt, mindenkit visszaküldtek Macedóniába, mert a migránsok onnan érkeztek a zöld határon. Most a korábbiakhoz képest nyugalom van, de szerintem nem tart sokáig. Az embercsempészet túl nagy üzlet, ráadásul nem új keletű dolog, korábban is működött, csak nem volt ekkora visszhangja. Nem jó ez a helyzet senkinek, valós a probléma. Hangosak, a maguk szabályai szerint élnek, viszont nem lopnak, a vallásuk tiltja. Egy barátomnak több üzlete van a környéken, a bevándorlók hozzá járnak vásárolni, azt mondja a tulaj, a polcokról soha nem tűnt el semmi, amit megvesznek, azt kifizetik. Ezzel együtt sem jó, hogy itt vannak. A migránsoknak sem és nekünk sem.”