2023.11.25. 11:30
Sötét időkben fénylő csillagok: 70 éve volt az évszázad mérkőzése
A székesfehérvári Aranycsapat Alapítvány vezetésével küldöttség járt a héten Londonban, a Wembley stadionban, a 6-3-as magyar győzelemmel végződött Anglia-Magyarország labdarúgó mérkőzés 70. évfordulója alkalmából. Az Aranycsapat 1953. november 25-én az évszázad találkozóján, 105 ezer néző előtt győzte le az angol nemzeti tizenegyet. „Sötét időkben fénylő csillagok”, mondta róluk Kű Lajos.
A székesfehérvári Aranycsapat Alapítvány zászlaja a futball templomának is nevezett pályán
Fotó: Tihanyi Tamás
– Fantasztikus fogadtatást kaptunk azok részéről, akik elszenvedői voltak a történteknek egy olyan birodalom fővárosában, ahol egykor soha nem nyugodott le a nap – mondta a FEOL-nak lelkendezve hazaérkezése után Kű Lajos. – Hála Istennek, sikerült elintéznem, hogy fejet hajthassunk a stadionban, és elhelyezhessük a tiszteletadás koszorúját a pálya mellett. A felújított Wembley ma két és félszer nagyobb területen fekszik, mint annak idején elődje 1953-ban, a környék olyan, hogy azt hittük, Las Vegasban vagyunk. A 90 ezres stadionban klubtermek, gyűléstermek, múzeumok, éttermek várják az oda érkezőket.
A nagyszerű arénában egy nagyszerű labdarúgó és közéleti ember, a Fehérvárról indult és oda hazatért Kű Lajos, a Videoton és a Ferencváros, majd a belga Club Brugge egykori válogatott labdarúgója, az Aranycsapat Alapítvány elnöke és Kumin Ferenc, Magyarország londoni nagykövete emlékezett. Elkísérte őket Szöllősi György, Magyar Sportújságírók Szövetségének elnöke – aki sokáig a felcsúti stadionban dolgozott kommunikációs igazgatóként – és Szőczi Árpád kanadai-magyar újságíró is.
A Magyar Távirati Irodának Kumin Ferenc a keddi ceremónián elmondta: Magyarország képviselőinek minden kerek évfordulón el kell látogatniuk a legendássá vált mérkőzés egykori helyszínére. A nagykövet szerint a hetven évvel ezelőtti meccs a kétoldalú kapcsolatoknak is fontos eleme, hiszen jóllehet természetesen Magyarország ünnepli, hogy hatalmas diadalt aratott az addig verhetetlennek hitt angolok ellen, az összecsapás azonban az angol labdarúgásban is óriási változást eredményezett.
– Az angolok is úgy tartják, hogy a mérkőzés nyomán megújult az angol futball, új taktikákat választottak, és az „akkori kényelmükből kizökkenve” új fejezetet kezdhettek – mondta Kumin Ferenc. Hangsúlyozta: – Londonban, sőt az Egyesült Királyságban a legerősebb magyar „márkanév” még mindig Puskás Ferenc neve. Végtelen ereje van ennek az emléknek, az angolok futballszerető nemzet, és ennek megfelelően végtelen tisztelet is övezi azokat a nagy hősöket, akik a futball történetéhez oly sokat adtak hozzá, mint Puskás Ferenc.
– Mi ott voltunk Rómában is, ott vagyunk mindenütt – jelentette ki Kű Lajos. Szavaival arra utalt, hogy 70 évvel ezelőtt, 1953. május 17-én játszották le az Európa Kupa döntőjét Rómában, amikor 3-0-ra legyőztük az olaszokat. Az eseményre egy római úttal emlékeztek az alapítvány tagjai a jubileum napján, és koszorúztak az Olimpiai Stadionban Kovács Ádám Zoltán, hazánk római nagykövete, Kudar Gábor, a Római Magyar Akadémia igazgatója társaságában. De aztán novemberben már egy másik, még nagyobb csodára figyelt a világ. A részleteket este London szívében, a Liszt Intézetben rendkívül jó hangulatban idézték fel az érdeklődő magyarok, közöttük sok Angliában élő honfitársunk előtt. Meghallgatta Kű Lajost és barátait párjával például Villám Attila, a Buckingham Palota vezető séfje is. (Róla korábban riportot írt a FEOL.) Az Aranycsapat Alapítvány elnöke 6:3 felirattal egy hatalmas tortát rendelt az alkalomra és nem felejtett el mindenkit meghívni a székesfehérvári olimpiai emlékműhöz.
– Hat gólt rúgott és csak hármat kapott az Aranycsapat azon a legendás mérkőzésen, amit a máig legismertebb magyar, Puskás Ferenc vezetésével 1953. november 25-én játszottak le hőseink a londoni Wembley Stadionban, a sportág bölcsőjében – jelentette ki aznap már sokadszorra Kű Lajos. – Az angolok európai csapat ellen hazai pályán már kilencven éve veretlenek voltak. Az ötvenhatos forradalom mellett a „hathárom” az az esemény, amelyik egy külföldinek azonnal beugrik, ha magyar emberrel hozza össze a sors. A londoni Wembley stadionban megrendezett angol-magyarról készült egy film is, amelynek főszerepét alapítványunk lelkes támogatója, Eperjes Károly színművész játszotta el felejthetetlenül.
Soha nem szabad elfelejteni azt a napot, mindazt, ami akkor a Wembley-ben történt, jelentette ki az egykori olimpiai ezüstérmes labdarúgó, aki az évfordulókon, születésnapokon mindig megemlékezéseket rendez a felejthetetlen futball legendák örök nyughelyén, Puskás Ferenc, Kocsis Sándor, Grosics Gyula és Buzánszky Jenő márvány táblájánál a budapesti Szent István Bazilikában. A fehérvári Aranycsapat Alapítvány – amely egy éve októberben a székesfehérvári Olimpiai Parkban méltó emlékművet avatott az 1952-es ötkarikás játékok hőseinek, így az Aranycsapat tagjainak is – mindent megtesz azért, hogy ezt a szeretetet és tiszteletet tovább adja az őket követő generációknak.
– Ez már jócskán egy emberöltő. Hetven esztendővel ezelőtt már előre sejteni lehetett, ami később aztán eleven valósággá is vált: az évszázad mérkőzése lett abból az összecsapásból. Az angolokat addig senki sem győzte le, aki nem a szigetországból érkezett oda, a magyar Aranycsapat pedig Puskás Ferenc vezényletével addigra már megnyerte az olimpiát, és hol kimondva, hol kimondatlanul a világ legjobb együttese volt. A legsötétebb időkben a legfényesebben ragyogó csillagok voltak, akik a magyar labdarúgást örök időkre feledhetetlenné tették. A jó Isten áldja meg az emléküket, hiszen ők megtették, amit megkövetelt a haza.
A Wembley stadion, maga a koszorúzás helyszíne egyébként méltán csalhatott könnyeket a fehérvári sportember szemébe, hiszen 45 éve BEK-döntőt játszott azon a pályán a Club Brugge mezében. Egy góllal kikaptak a Liverpool-tól, de akkor Kű Lajos már nem volt a pályán, sérülés miatt le kellett cserélni. Az angol házigazdák megemlítették neki, hogy nemrégiben náluk járt két egykori csapattársa, Julien Cools és Raoul Lambert.
– Igen, emlékszem, azon a bizonyos 1978-as reggelen, a mérkőzés napján Lamberttel kávéztam, mert szobatársak voltunk. Ő később sérülés miatt nem játszott. Nekem második hivatalos mérkőzésem volt belga színekben az a döntő, mindjárt a klubfutball csúcsán. Ami történt, az egy igazi tündérmese beteljesülésének számított. Sok víz lefolyt azóta a Dunán és a Maas-on, de belga csapat a közelébe sem került ilyen eredménynek, egy isteni csoda volt, amit átéltünk. A BEK-döntőt azóta is a belga foci legnagyobb sikerének tartják, ráadásul azt a mérkőzést a labdarúgás csodálatos templomában, a londoni Wembley-ben rendezték. A Magyar Televízió megvásárolta a közvetítési jogot, és így látta az egész ország, hogy hazudott az a magyar újságíró, amelyik azt írta a meccs előtt, hogy börtönbe csuktak Liége-ben egy verekedés után, mert összetűztem a rendőrökkel. Pechjük volt. Úgy konferáltak be, hogy feltételezhetően pályára lép majd a magyar származású Kű Lajos. „Magyar származású”: csak egy éve mentem el. Vitray a közvetítés alatt ki sem ejtette a nevem, én lettem nála a 10-es játékos.
Bobory Zoltán ezt a verset az évszázad mérkőzésének 70. évfordulója tiszteletére, Kű Lajosnak, az Aranycsapat Alapítvány elnökének felkérésére írta.
Bobory Zoltán: Csillag, csillagok
Gondoltál-e arra, hogy mire vágytak az emberek?
Rabként mire volt szüksége a virrasztó nemzetnek?
Mikor Muhi, Mohács, Majtény, Világos fájdalma
földbe cövekelte a repülni vágyó lelkeket.
Gondoltál-e arra, hogy a hamu alatti parázs
tüzét várták a bénaságban szenvedő emberek?
A szabadság angyalát kérve, hogy jöjjön közéjük,
és Árpád fiai végre fölemelkedhessenek…
Ebben a lebegő szélű kis hazában voltak-e,
akik példát mutatva erőt adhattak és hitet,
a bátorsághoz, mellyel kiálthatjuk – hajrá magyarok!
Hogy hihessük, lesz feltámadás, lesz magyar kikelet.
Mikor zsarnokságban hallgatásba ájult az ország,
mikor széjjelszéledtünk – nyáj, ha veszti pásztorát –
elénk emelkedtek újfajta hősök, fegyvertelen,
meggypiros mezben megmutatva milyen a magyarság.
Írók, művészek, tudósok, dolgozók seregében,
amelyik szabadságért indult a büszke küzdelembe,
Wembley-ben a ködös, hűvös november délutánon
Puskásék beírták nevüket a sportemlékkönyvbe.