A Barcával játszottak magyar papok és szerzetesek

– Egy napon azzal hívtak fel telefonon, hogy a magyar papok és szerzetesek csapata mérkőzést szeretne játszani a spanyolországi ferencesekkel – mondta Kű Lajos, a székesfehérvári Aranycsapat Alapítvány elnöke. – Tudták rólam, hogy jó a kapcsolatom a Barcelona Futball Club-al, mert korábban háromszor megrendeztem a Kocsis Sándor Emléktornát és kezdeményezésemre temették újra a budapesti Szent István Bazilikában az Aranycsapat és a katalán klub nagyszerű, világklasszis csatárát. Megkértek, intézzem el, hogy ez a félig egyházi személyekből és félig világiakból álló együttes megmérkőzhessék a Barcelona öregfiúk csapatával.

És ha valamit el kell intézni, Kű Lajos általában nem ismer lehetetlent, így minap eljött az utazás ideje. Nyilván nem az eredmény volt a legfontosabb, mindenesetre nem okozott túl nagy meglepetést, hogy a katalán sztárcsapat öregjei győztek azon a találkozón, abban a csodálatos létesítményben. Az ellenfél játékosai negyven-ötven éves „öregfiúk” voltak, egyikük már a hetvenedik életévét is régen átlépte, de Barcelona mezt nem vehet fel akárki, így nem lehetett kétséges, ki nyer a végén sok góllal. (A találatok pontos számát udvariasságból e helyütt elhallgatjuk.)

Fogadta a magyarok küldöttségét a patinás klub egyik szekciójának elnöke, és meglátogatta a csapatot a minden igényt kielégítő komplexumban Kocsis Sándor fia, aki Barcelonában él, hiszen édesapja disszidálása után a gyönyörű katalán városban futballozott és ott is halt meg. Igaz, a felhőfejeseiről híres „Kocka”, az „Aranyfej” soha nem tudott igazán beilleszkedni a spanyolok közé, fia azonban már töri a magyart. Nagyon hálás az Aranycsapat Alapítvány elnökének azért, ahogyan édesapja emlékét őrzi a fehérvári szervezet élén.

Az olimpiai ezüstérmes Kű Lajos csak a kezdőrúgást vállalta el, ő maga nem állt be, mert időnként még sántikál. Korábban gödörbe lépett és még mindig nincs rendben teljesen a lába.

– Sétálni tudok csak, de játék nélkül is fantasztikus, óriási élmény volt ott lenni Barcelonában, a futball szentélyében, a Johan Cruyff Stadionban, ahol éppen a világ jelenlegi legjobb női labdarúgója, Alexia Putellas edzett a mi mérkőzésünk előtt. Nagy szeretettel fogadtak minket, majd meglátogattuk a város nevezetességeit is, élükön természetesen a Szent Család templommal. Barátként kísért minket ifjabb Kocsis Sándor, aki nem felejtette el a fogadtatást, amikor Székesfehérvárra érkezett megkoszorúzni az olimpiai emlékművet, amelyen arany betűkkel szerepel édesapja neve.

A szerzetes labdarúgók egyike, Rockenbauer Barnabás, az esztergomi ferences gimnázium tanára hazaérkezés után levelet küldött Kű Lajosnak. Mindennél többet elmondanak a szavai.

„Kedves Kű Lajos! Megtiszteltetésnek és végtelenül nagy ajándéknak tartom, hogy személyesen megismerhettem a hét elején együtt töltött barcelonai programnak köszönhetően (…) Bízom benne, hogy tudom követni azt a missziót, amit a dicsőséges magyar sportsikerek méltó tiszteletéért felvállalt, és mint hiteles képviselője minél több emberhez elvisz. Az Aranycsapatunk elkötelezett szurkolója voltam, vagyok, maradok és mindig csodálattal figyeltem, hallgattam azokat az igaz embereket, akiknek része lehetett közvetlen közelről ott és akkor a Csodában! Örömmel fogadom, ha a következő időszakban esedékes programjairól tájékoztat, mert feltett szándékom, hogy a diákok is kapcsolódást, kapcsolatokat építsenek a példaképekkel, akik nemzedékeket neveltek fel tehetségükkel, szorgalmukkal és emberséggel.”