A fehérvári hajós jövőre szeretne előrelépni a tókerülő viadalon

-Az első tíz között szerettünk volna zárni az idei Kékszalagon, ami nem is tűnt túlzásnak, korábban kétszer zártunk a tízben. Magamra amolyan jó értelemben vett amatőr vitorlázóra tekintek, aki folyamatosan bizalmat kap nagyon ügyes kormányosoktól. Harminc éves korom után találkoztam a katamaránnal és ezzel együtt a versenyvitorlázással. Persze, ezt is a helyén illik kezelni, a társaimmal sehol nem voltunk a komoly versenyrendszerekben felnőtt aktív versenyzőkhöz képest. Együtt építettük a többtestű vitorlázást itthon és a versenyzési tapasztalatunk is ezzel párhuzamosan fejlődött. A vízzel való első kapcsolatomat a kajakozás jelentette a Velencei-tónál, a vitorlázás igazából a Balatonnál szippantott be. Persze, később igyekeztem visszaadni valamit a kisebb tónak is Fejérben, de azt be kellett látni, hogy nem elég az egybefüggő vízfelület ezeknek a gyorsjáratú hajóknak.

Így maradt a Balaton és a kezdetektől a kishajós pályaversenyzés. Az ilyen viadalokon meghatározott alakú pályát jelöl ki bójákkal a rendező, amiket adott sorrendben kell venni.

- Ebben a rendszerben 2004-ben bonyolítottuk az első - szedett-vedett versenyeket -Balatonfüreden és a mai napig ugyanezt tesszük, csak most éppen Almádiban. Nyilván a színvonal is lényegesen magasabb lett, köszönhetően a versenyzők fejlődésének és a versenyrendezésbe bevont profi embereknek. 2010-től értük el a Magyar Vitorlás Szövetségnél, hogy a nagyobb katamaránok is indulhassanak a Kékszalagon, majd az összes többi nagyhajós versenyen is. Mi a kezdetektől aktívan versenyzünk ezeken az eseményeken is, azzal a hajóval, amit sikerült megvennünk, majd aprólékos munkával összeraknunk. Az utóbbi öt évben egy Ventilo 28-as, nagyobbacska katamarán a versenyhajónk. Ezúttal sokat gondolkodtunk, a különleges szélviszonyok miatt a választásunk a NacraCarbon F20 FCS hajónkra esett, ezzel álltunk oda a rajtvonalra. Ez a vízi jármű a közvetlen riválisokkal szemben kicsinek számít, azonban van egy ügyes extra a hajón, ez a víz alatti vezetőszárny. A működése nagyon hasonló a dunai szárnyasokhoz, nagyobb szélnél ki tudjuk emelni vele a teljes hajót a víz felszíne fölé és amolyan repülő üzemmódban közlekedünk vele. Cserébe kis szélnél sokkal több ellenállást húzunk magunkkal a víz alatt. Ezzel együtt egy ekkora hajónak nincsen esélye a nagyobbakkal egy tempót menni, így mi a saját versenyünket vívtuk, leginkább magunkkal. Diószegi Zoltán a kormányos, akinek sok országos bajnoki címe mellett a legjobb F18-as világbajnokág magyar helyezést is köszönhetjük. Mellette Hunfalvy Csaba, Antal Gábor és én vagyok tagja a legénységnek. A motorcsónakban Preszter Ádám vigyáz ránk, aki szintén ellát kormányosi feladatot, ha odaengedjük. Az idei eseményen a fehérváriak közül Horgos Tamás a 8. helyen végzett a korábbi sokszoros győztes Litkey Farkas legénységének tagjaként, a Marietta fedélzetén. Valamint a szintén koronázóvárosi, rutinos hajós, Varga Lajos, továbbá Dancs Antal és Sipos Péter az Avatar II hajóval 19, helyen zártak összetettben. Mivel ez egytestű hajó, nagyon szép eredmény, kategóriájukban a 6. helyen futottak be.

Azt mondja, immár rendeznek viadalokat a Balatonon, többféle szalag elnevezéssel, a legfontosabb a kék színű.

-2020-ban az Ezüstszalagot megnyertük. Kis szél volt, a nálunk sokkal esélyesebb ellenfeleink pedig beragadtak egy szélmentes területre. Talán jobban navigáltunk és szerencsénk is volt azon a versenyen. Többször nem adták meg ezt az ajándékot. A Fehérszalag is egy önálló, mégis felkészülési verseny a kékre, mert a Füred-Kenese-Siófok távig azonos a menet. Itt párszor indultunk és egyszer hajszállal lettünk másodikak, nem sok hiányzott a diadalhoz. Itt mi hibáztunk és ez bele is íródott a memóriánkba. A kékszalagon a legjobb eredményünknek a kétszer elért 9. helyet tekintem, az értékesebb a 2021-es, amit rendkívül sok, nagyobb katamarán között értük el. Általában a miénk az egyik legkisebb hajó a többtestű mezőnyben, ezért elégedettek vagyunk, ha néhány nagyobbat megelőzünk. De már akkor is jó az érzés, ha csak jól megyünk, kevés hibát vétünk.

Közli, minden esztendőben sok időt töltenek a vízen, de jellemzően egy kisebb 5,5-6 méteres hajóval.

-Az idén a Kékszalag előtt nem tudtunk sokat gyakorolni, talán tízszer voltunk előtte vízen, ráadásul a nagy hajónkkal egyáltalán nem tréningeztünk. Mostanra több, nagyobb csapat is elért arra a szintre, hogy stabil edzésprogramjuk van, esetleg hozzáértő edző is segíti a munkájukat. Ők sokkal jobban összecsiszolódtak a felkészülési időszakban egymással és a hajójukkal. A mi erősségünk a kisebb hajó kezelésében van, ilyen katamaránnal vitorlázunk már 6-8 éve. Rendszeres résztvevői vagyunk a hazai kis katamarános versenyeknek, tavaly az összes tagunk indult ezeken az erőpróbákon. Mivel a kormányoson kívül nálunk mindenki 50 év felett van, ezért a versenyzés mellett aktívan dolgozunk a versenyek szervezésében is. Az aktuális sikerünk az ifjúsági olimpia hajóosztályának, a Nacra 15-nek elnyert nemzetközi SuperSeries futam rendezési joga. Balatonalmádiban idén augusztusban, 17-től 20-ig négy napon át csak a katamaránokra figyel a hajós társadalom. A viadalt én szervezem.

Az ezúttal is győztes, elképesztő teljesítményt nyújtó Fifty-Fifty tavaly felállított Kékszalag-rekordja 7 óra 13 perc 21 másodperc volt, amit a korábbi éveknél erősebb, illetve kevesebb megállással tarkított szélben értek el.

-Egy éve mi a nagyobb hajónkkal 10 óra 17 perc 26 másodperc alatt értünk kőrbe, ami saját rekordunk lett. Az idén az egyéni rekorddöntést csak technikai hiba állíthatta volna meg. A remek szélben jól haladtunk mi is, négy óra alatt értünk Keszthelyre és 7 óra 5 perc 31 másodperc volt a teljes kőridőnk, ami jobb, mint a Fifty-Fifty tavalyi rekordja, számunkra 22 km/órás átlagsebességet jelent. A győztes idei rekordja elképesztő, 5 óra 3 perc 56 másodperc. Erős szél volt, néha combos ráfújásokkal, nagyon kellett figyelni és rengeteget dolgozni a vitorlákkal. Továbbá a hajó egyensúlyára is tekintettel kell lenni. Nem örültünk a két órás késleltetett rajtnak, mert ez a verseny mindig 9-kor kezdődik. Ha a kisszeles versenyek kedvezőbbek a nagyobb katamaránoknak, akkor meg kell hagyni az egytestű hajók előnyének a lehetőségét, durvább szélben. Persze ez nem kívánságműsor, a verseny felelős vezetőjének kell meghozni a döntéseket, amiket mi elfogadunk és ennek megfelelően versenyzünk. Azt beszéltük a csapattal, jövőre megpróbálunk kicsit több nagyhajós versenyen elindulni. A Kékszalagot biztosan tervezzük. A saját rekordunk megdöntéséhez erősebb és egyenletesebb szél kell, az idei eredményt nehéz lesz felülírnunk. De megpróbáljuk.