Sukoróról a világbajnoki címig

Pusztaszabolcson nőtt fel, a VVSI-ben sportolt, a Velencei-tavon kajakozott, és Kápolnásnyéken járt iskolába. Nemes Réka ugyan már a Duna fővárosi szakaszán edz, de mindig szívesen tér vissza Sukoróra. A vb után is egyből a Velencei-tóra vezetett az útja.

Most feltöltődsz?

- Mindig jó ide visszajönni kicsit, nézni, ahogy a kicsik edzenek, tanulgatják a kajakozást. Családias telephangulat van itt, ami nagyon jó érzés. 

Szép sikerekkel zártátok a világbajnokságot. Miként élted meg az olaszországi napokat?

- Hétfőn utaztunk ki, szerdán kezdődött a világbajnokság, az én első számom pedig szombaton volt, akkor is a legutolsó futam, a váltó. Nagyon sokat kellett rá várnom. A többiek már mind leversenyeztek, nekem pedig még mindig nem volt futamom, nagyon menni akartam már, megmutatni, hogy mit tudok. Izgatott voltam. Nagyon régen nem vártam már így versenyt. 

Izgulós versenyző vagy?

- Versenytől függ, hogy mennyire izgulok, most inkább izgatottságot éreztem a vb alatt. Persze, futam előtt jött az izgalom is, váltóban a fiú társam kezdett, a lányoknak a parton kellett várni. Én a rajtot sem bírtam nézni, nagyon izgultam. De vasárnap, az egyes verseny előtt is izgultam, hogy minden rendben menjen. Amikor elrajtolunk, ott már elillan a stressz. Onnantól már csak a verseny van.

Mennyire voltak küzdelmesek a futamok?

- Egyik sem volt nagyon nehéz. Igaz, a váltóban másodikként szálltam vízre, utol kellett érnem a dán lányt. De őt is hamar megelőztem. Azt hittem, hogy jobban fogja bírni a végét, de szerencsére nem bírta, így nem volt túl stresszes a verseny. Egyesben pedig volt egy jó futószakaszom, és ott el is dőlt az egész verseny. Csak le kellett eveznem a hátralevő távot, s arra kellett figyelnem, hogy ne boruljak be, ne törjön el a kormány, ne történjen semmi a hajóval, csak érjek be.

Ekkora a különbség a mezőny és közted, vagy épp a verseny adta jó formának volt köszönhető, hogy ekkora előnyt tudtál kovácsolni?

- Ezt a futamot szerintem bármelyik magyar meg tudta volna nyerni. Magyarországon ebben a számban is igen erős a mezőny. A válogatóversenyt sokkal nehezebb volt megnyernem. Sokkal fárasztóbb volt, mint ez a vb. Szerintem Magyarország és a többi nemzet kajakosai között nagy a különbség. 

Mi inspirált, hogy ezt a sportágat válaszd?

- Gyerekkoromban úsztam, amihez nem volt ideális a testalkatom. Apa ajánlotta, hogy próbáljam ki a kajakozást. Pedig korábban senki nem űzte a családból ezt a sportot. Lejöttünk a VVSI-hez és itt ragadtam. Már az elejétől a mezőny elejéhez tartoztam. Mindig volt motivációm, hol több, hol kevesebb. Pedig nem szerettem először kajakozni. Egy hónap után sem rajongtam érte. Nem is tudom mikor szerettem meg... Néha előtör belőlem, hogy minek csinálom, mennyivel jobb lenne olykor mással foglalkozni. Idén is többször megfogalmazódott bennem, hogy abbahagyom, feladom. Azonban most a világbajnokságon, mikor felálltam a dobogó legtetejére, azt mondtam magamban: igen, ezért megérte. Szóval nem minden pillanata öröm ennek a sportágnak.

Mi az, ami szenvedést okoz?

- Az edzések. Nem kellemes mindig, minden egyes csapásba belefeszülni. Mikor tudom, hogy jön még egy két perc "maxos", tudom, hogy rettenetesen fog fájni a végén. Nehéz nekiállni, mert tudom, milyen bitang rossz érzés a vége.  De amikor van eredmény, az jó. Néha úgy van, hogy edzésen arra gondolok, inkább most fájjon, mint versenyen.

A Velencei-tó mennyire kedves víz számodra?

- Amíg itt edzettünk sokat, nem jelentett különösebben sokat, de amióta már Budapesten vannak az edzések, egyre többször feljön bennem, hogy jó volt itt evezni. A Kolonics György Vízitelepen edzünk, ahol több egyesület, több csapata is evez, sokan vagyunk. A folyó vízén nincs kijelölt pálya, néha hiányzik a tó, a bójasor, hogy legyen egy kis versenyhangulata az edzéseknek is. 

Könnyebb víz a Velencei-tó, mint a Duna?

- A többiek mindig mondják, hogy ez a víz keményebb, vagy puhább, de én ezt sosem érzem. Ezen a vízen csúszik a lapát a kezünkben, ami annyira nem jó. De én szeretem.

Mit ad neked a kajak?

- Most leginkább egy nagyon jó társaságot. Jó csapat alakult ki nálunk Pesten, jóban, rosszban együtt vagyunk. A világbajnokságon hárman voltunk együtt a csapatomból, felemelő volt, hogy együtt élhettük meg egymás sikereit. 

Akkor szinte egy nagy buli volt a világbajnokság, hiszen csak sikereket értetek el.

- Kicsit úgy is fogtam fel. Nagyon élveztem az egész versenyt. Bármennyire fájtak a futamok, végtelenszer újracsinálnám. 

A pályafutásod során voltak céljaid, melyeket bizonyos szakaszokban el akartál érni?

- Az elején nem tudom volt-e... U12-ben lehetett először kölyök-válogatottba bekerülni, akkor az lett a célom. Aztán minden évben azért küzdöttem, hogy ott legyek a válogatottban. Nekem ez minden évben sikerült. Persze, régen álmom volt, hogy olimpiai bajnok legyek, de most már rájöttem, hogy ez nem olyan egyszerű... Nem úgy megy, hogy csak kijelentem, hogy olimpiai bajnok akarok lenni, nagyon sokat kell érte dolgozni.

Most mi az álmod, vagy célod?

- Jövőre jó lenne kicsit előrébb lépni, hogy ne csak kiegészítő számokban jussak ki a vb-re, hanem mondjuk 500 négyesben, vagy 1000 egyesben, vagy valami nagyobb versenyszámban. De akkor sem leszek szomorú, ha ugyanez jön össze. Ha minden igaz, szeptemberben elkezdem az egyetemet, ez is egy célom. Az Óbudai Egyetemet jelöltem meg, Építőmérnöki szakon szeretnék továbbtanulni. Kiderül, hogy tudom-e egyszerre csinálni a kettőt. Most úgy érzem, hogy első lesz a kajak és utána jön a tanulás. 

Mely számok állnak hozzád leginkább közel?

- Tavaly 1000 méter egyesben voltam még világbajnokságon, valamint 500 négyesben. Talán ezek. Azonban az 500-hoz még gyorsulnom kell.

19 évesen mennyire van tőled távol a felnőtt mezőny, a magyar elit? 

- Még messze van.

Azzal tisztában vagy, hogy mennyi melót kell beletenni, hogy utolérd őket?

- Edzeni nem is kell talán többet, és minőségben sem kellene mást csinálnom. Csak szimplán fejlődnöm kell még. Hogy beérjen a munka. Nagyon keményen dolgozunk. Pesten talán kicsit kevesebbet edzünk, mint korábban itt Sukorón, de a minőség nagyobb hangsúlyt kap. Talán még abban más, hogy a csapatunkban mindenki nagyon erős, és húzzuk egymást edzésen. Persze, a VVSI-ben is tudtuk húzni egymást, de nem azon a szinten.

A korábbi csapatból hányan maradtatok meg? Mekkora volt a lemorzsolódás?

- Ketten, Kövesdi Patrik és én. De ez szerintem nem is rossz arány. A VVSI-s csapatban is sokan voltunk korosztályos válogatottak, vidéki egyesülethez képest erős csapatunk volt. Sajnálom, hogy sokan nem folytatták.

Várjátok már, hogy elkészüljön a sportkomplexum itt, a Velencei-tó partján?

- Néha gondolkodom rajta, hogy jó lenne visszajönni, ugyanakkor maradnék is Budapesten. Vegyes érzelmek vannak bennem. 

Mi a következő állomás?

- Másfél hét múlva lesz az utánpótlás Európa-bajnokság, melyen 500 négyesben versenyzem majd. Rá egy hétre utánpótlás országos bajnokságon indulok, ahol igazából csak pontokat gyűjtünk az egyesületnek. Számhalmozós, bulis verseny lesz, hogy minél több számban induljunk, minél több pontért.

Fejérben nőttél fel, 2021 októbere óta Budapesten élsz albérletben. Megszoktad a főváros miliőjét?

- Akkor jöttem rá, hogy Pusztaszabolcs nincs is innen messze. Budapesten sokkal nagyobbak a távolságok. Ha beírom a GPS-be, hogy szeretnék elmenni a Boráros térről a Duna Arénába, kiírja, hogy egy óra a 10 kilométeres út, fogom a fejem. Télen össze-vissza kellett ingáznunk. A Kolonics György Sporttelep bezárt télen. A délutáni kondink Káposztásmegyeren volt, amit tömegközlekedéssel egy óra tíz perc alatt lehetett elérni. A dugók miatt villamossal jártam, s az út alatt tudtam tanulni. De volt, hogy annyira fáradt voltam, mentem inkább kocsival. A tömegközlekedés nagyon leszív. Nekem ez egy stresszhelyzet, nem szoktam hozzá, korábban a szüleim vittek mindenhová. Ebben az évben testvéremmel éltünk közösen az albérletben, de mivel ő Sukorón edző, visszaköltözik. Egyedül maradok. Nem könnyű az önállósodás. Anya főz, a kaját lefagyasztva visszük el. A szennyest pedig hazahozzuk. Takarítani kell, ennyi. Vagyis önállósodás annyira nincs, csupán külön lakom. Jó azért kicsit a pesti életet is megismerni. Az elején nem szerettem, nagyon nyüzsgő volt. Jobb szerettem inkább itthon kifeküdni. Ahogy megérkezünk Budapestről, kinyitjuk a kocsiajtót, s hallgatjuk a csendet. A madárcsicsergés, vagy a fák hangja a szélben, annyira jó.

Ha van egy kis szabadidőd, mivel töltöd?

- Nincs szabadidőm. De legfőképp hazajövök. Meglátogatom a nagyszülőket. Az érettségi miatt mostanában állandóan tanultam. Vagy telefonoztam... Azt hiszem, a telefon előbb került a kezembe, mint valami tankönyv. Szeretek olvasni is. Januártól a könyvet is félretettem. Böszörményi Gyulától az Ambrózy báró eseteit nagyon szeretem, de az utóbbi időben csak tanultam, és kötelező irodalmat olvastam. De most újra elkezdtem olvasni. Olaszország felé az úton, sőt, még a shuttle-buszon is olvastam. Sőt, az Auronzo partjára is kifeküdtem olvasni, mikor várni kellett a buszra.

A tó vízében is lehetett gyönyörködni...

- Kicsit féltem tőle. Nem szeretem, amikor átlátszó a víz, nem merek lenézni az aljára. A térlátásomat megzavarja. De itt azért az alját nem láttam szerencsére. Meg nagyon hideg volt az Auronzo vize. Nagyon kellett figyelni, hogy ne boruljak bele. 

Sokszor borultál már?

- Versenyen még nem borultam. MK-ban kétszer és K1-ben is kétszer az edzéseken. A többiekhez képest nagyon keveset borultam, pedig nem mondanám magam különösebben stabilnak. Nem fürdök sokat. Mármint edzés közben... - nevetett az ifjú világbajnok.