Csapatként jutottak be a döntőben

Az UVSE és a Dunaújváros párosítása az elmúlt években meghatározta a magyar vízilabdát, hiszen rendre ez a két együttes vívta meg a döntőt. Ezúttal a legjobb négy között, az elődöntőben találkoztak egymással a felek. Az első összecsapás alkalmával a fővárosban 10-10-es rendes játékidőt követően a büntetők a Fejér megyei alakulat javára döntöttek. A találkozó érdekessége, hogy a Dunaújváros egy percig sem vezetett az UVSE otthonában, de hát van erre egy mondás a sport világában...
– Már előttem sokan mondták, hogy akkor kell vezetni, amikor lefújják a meccset – nyilatkozta lapunknak Garda Krisztina, a dunaújvárosiak csapatkapitánya. – Ez nagyon is igaz volt az UVSE elleni első találkozóra. Nem tudom, hogy hányszor jöttünk vissza kétgólos hátrányból, talán még a negyedik negyedben is támadhattak a fővárosiak azért, hogy hárommal vezessenek. Valahogy mégis sikerült kivédekezni és vissza tudtunk jönni. Az ötméteres párbaj rosszul indult, ott sem nekünk állt a zászló, ha Szűcs Gabi belövi, akkor vége is lett volna a mérkőzésnek. Aztán kihagytak kettőt, mi meg belőttünk egyet, visszajöttek a remények. Nagyon kemény találkozó volt, büszke voltam a lányokra, hogy így küzdöttek, csapat volt a csapat, nehéz szavakat találni rá.

A második mérkőzés az elsőnél is talán nagyobb küzdelmet hozott. Bár ezúttal a DFVE vezetett szinte végig, a rengeteg kiállítást hozó derbi szinte az utolsó percig kiélezett volt. A Dunaújváros telt ház előtt behúzta a második, döntőt eredményező sikert.

– Nagyon sokan kipontozódtunk, sok emberhátárnyunk volt, de csak 21/5 lett az UVSE fórjátéka. Ez azt mutatja, hogy jó volt a hátrányos védekezésünk. Kemény mérkőzés volt ez is. Bár a szezon közben Mhi (Mihók Attila) és én is többször elmondtuk, nem az eredmény a fontos, a lányokkal egymás között szóba került a téma. Most arról volt szó a kezdés előtt, ne azzal foglalkozzunk, hogy döntőbe kerülhetünk már, hanem azzal, hogy itthon játszunk, 0-0-ról indulunk és mindent hozzunk ki magunkból, amit tudunk. Akadtak olyan dolgok, amivel kapcsolatban ez jól kijött, de még van pár dolog, amiben fejlődünk kell. Örültem, hogy ez így is elég lett és eljutottunk a döntőben két találkozó alatt.

Ez a két találkozó kivett a Dunaújvárosból mentálisan és fizikálisan is. Mivel a második elődöntő még tart, így van idő regenerálódni a kemény ütközet előtt.

–Az ilyen meccsekért edzünk, nagy erőket mozgósítottunk fizikálisan és mentálisan. A bajnokságból kettő, vagy három találkozó van vissza, itt most már nem szabad tartalékolni semmit sem. Az, hogy az eldöntő mennyit vett ki belőlünk, az majd igazán a fináléban derül majd ki, de biztos vagyok benne, hogy fizikálisan nem lesz problémánk. Volt egy időnk pihenni, de már keddtől edzünk, kondizunk, várjuk az ellenfelünket. A döntőben pedig magunkra kell figyelni, azt kell csinálni, amit tudunk, magunkból kell kihozni a maximumot.