A battyáni „öregfiúk” a Szürkebarát dűlőben találkoztak (képgaléria)

A mostani baráti találkozóra Olasz és Dodó szövetkezett. Mármint Tóth László „Olasz” kérésére Mészöly József „Dodó” Emmarózán, a Szürkebarát dűlőben található terciájára invitálta pénteken délutánra a fiúkat. Azzal a felkiáltással, hogy a kálozi Kiss Pál által megálmodott ízletes marhalábszár pörkölt mégsem maradhat a bográcsban, s ugyancsak vétek lenne kihagyni a tüzes pálinkák és a hűvös sörök megkóstolását!

Nem is beszélve a régi futballsztorik felelevenítéséről, a röpködő zrikák, a sorjázó poénok derűs kavalkádjáról.  

Borostyán, Cvitkovics, Csuti, Fodor, Gulyás, Jung, Karsai, Kincses, Klézli, Kovács, Láng, Mészöly, Nemes, Németh, Örsi, Pajor, Papp, Rábai, Süveges, Szabó, Szoboszlai, Tóth, Závodi – a névsorolvasás nem teljes. 

Kivette a részét a szervezésből Papp Zsigmond, s a találkozó sikeréhez Szabó Alex, Szabó János és Zakar János is hozzájárult. 

A nagy generáció – a srácok csak így emlegetik azt a korszakot. És valóban. A Szabadbattyán KSE – a megye III-ból feljutva – 1994–1995-ben megnyerte a másodosztályú bajnokságot, és a következő idényben máris a megyei első osztályban találta magát. S a fiúk aztán három szezonon keresztül ott is vitézkedtek – idézi fel a históriát Szabó János.

Az 1995–1996-os bajnokságban az egykori kiváló fehérvári válogatott futballista, Karsai László volt az edzőjük. Sőt, abban az időben náluk focizott – mintegy levezetésképpen – két korábbi Vidi-legenda, Májer Lajos és Horváth Gábor is.

A faház hátsó falára kitűzött korabeli fotográfiákat, csapatképeket Olasz mutatja Karsai Lászlónak, s az egyesület akkori két fő mecénásának, Fodor Oszkárnak és Csuti Zoltánnak.

– Az élet és a sors szanaszét sodort bennünket – mondja Karsai mester –, de öröm veletek időről időre találkozni. Jó egészséget kívánok mindenkinek, maradjanak meg szép emlékeitek között azok az évek. Szeressétek egymást és a focit, s ne feledjétek, a sportbarátság örök!

A battyáni „öregfiúk” ígérik, megfogadják szeretett edzőjük szavait, a kézfogások, a megható összeölelkezések magukért beszélnek. Az időközben eltávozott társak emlékére gyújtott mécsesek fénye a szemekben tükröződik; Olasz csendesen jegyzi meg: „Szóljon mindenkiért a harang!”.

A fehérasztal mellett jó hangulatú diskurzus zajlik; nagy keletje van (most is) az Éva asszony – Kovács Gábor felesége – által küldött tálnyi virslis-baconös kiflinek. A fotográfiák már nemcsak gyűrött papírlapok, a telefonok galériájából előkerülnek az egykori archív felvételek mellett serlegekről és mezekről készült frissebb képek, de az unokákról el-elkapott fotók is. A hangszóróból „magyarock” szól, a fiúk együtt éneklik a P. Mobil immár klasszikus slágerének refrénjét: „Nálam mindig 2 forint ez a dal!"...