Hatalmas elismerést kapott pályafutásáért Szélig Viktor

A Szélig család sportos família volt, de a jégkorong valahogy nem jelent meg, ennek ellenére Szélig Viktort Dunaújvárosban beszippantotta a hoki világa. 

– Érdekes történet, hogy én anno hogyan kerültem a jégpálya közelébe. Sporttagozatos általános iskolába jártam, de semmilyen kötődésünk nem volt a családdal a jégkoronghoz. Sportos famíliából jövök, a szüleim is sportoltak, a húgom is, de a jégkoronghoz nem volt semmilyen közünk, egy meccset nem láttam, amikor elkezdtem ezt az egészet. Korcsolya oktatás után ott ragadtam 30 évig az aktív sport mellett. Mondhatni tulajdonképpen a véletlen műve volt ez – nyilatkozta lapunknak Szélig Viktor.
 

A magyar felnőtt-válogatott mezét 205 alkalommal ölthette magára, de mint mondta, ő inkább a világbajnokságok számát szokta nyilván tartani, amely nem kevesebb, mint 21. Rengeteg élményt gyűjtött ennyi torna és mérkőzés alatt, nyilván a legnagyobb élmény 2008-hoz köthető…

– Szapporo nem csak nekünk, akik átélték, hanem az egész magyar jégkorongnak fontos eredmény és egy hatalmas élmény volt. Annak tükrében meg különösen értékes, hogy amikor elkezdtünk játszani, akkor az volt a legnagyobb kihívás, hogy lesz e vállvédőnk, ki ér gyorsabban a szlovák boltba, hogy vegyen magának egyet. Aki harmadikként ért oda, annak pedig nem jutott. Nagyon messziről indultunk, nyitott pályán kezdtünk, 4-5 hónapos volt a hokiszezon. Az első ifjúsági válogatott megmérettetésre úgy készültünk, hogy öt percet korcsolyáztunk, majd tíz percet toltuk a havat, hogy edzeni tudjunk, és lehetőségünk legyen a legjobbak ellen játszani. Óriási megtiszteltetés, hogy ennyi tornán képviselhettem az országot, anno senki sem gondolkodott a válogatott kapcsán, hogy menjen vagy ne menjen. Talán kicsit sajnálatos az, hogy manapság nem feltétlenül van ezzel mindenki így.

Kevés magyar jégkorongozó mondhatja el magáról, hogy hosszú évekig helytállt légiósként Európában egy jó ligában. Szélig Viktor a francia Briançonba 2006-ba szerződött, onnan vonult vissza 2015-ben. Elmondta, annak a csapatnak volt egy magja, akik gerincét adták a gárdának, valamint a vezetőedző személye sem változott, így nyerhettek bajnokságot is a tehetősebb klubokat megelőzve. A kiváló hátvéd miután szögre akasztotta a koriját, nem szakadt el a sportágtól. 

– Az utolsó aktív éveimben már kértem a kinti vezetőséget, hogy egy-két dologból hadd vegyem ki a részemet, mert érdekel, amikor a Bajnokok Ligájában szerepeltünk, akkor is szerettem volna kivenni a részem a háttérmunkákból is. Miután befejeztem, elkezdtem az alapokat Franciaországban megtanulni, pedig 10-15 évvel ezelőtt még nem gondoltam volna, hogy visszavonulás után a jégkorongnál maradok. Aztán ahogy teltek az évek, egyre szorosabb lett a kötődés a sportággal. Amikor elkezdtem a „szakmát”, akkor volt lehetőségem Göteborgban eltölteni pár napot, az egyik legjobb organizáció Európában. Ott kérdeztem az általános igazgatót, hogy szereti-e munkáját amit csinál, én akkor még naiv kezdőként tettem fel a kérdést. Kicsit elgondolkodott a válaszon, majd azt mondta, hogy ez egy életstílus. Most kezdem ezt megérteni, amit ezelőtt nyolc évvel mondott. Örülök, hogy így alakult, remélem, itt Fehérváron a lehetőségeinkből ki tudjuk majd hozni a legtöbbet.
2016 óta dolgozik a fehérvári klub mellett, a csapat pedig egyre jobban lépked felfelé az ICEHL-ben, tavaly döntős volt a Hydro Fehérvár AV19. Az elmúlt időszakban pedig a csapat javuló teljesítménye mellett még egy nagy ok volt az örömre. Szélig Viktort ugyanis a Nemzetközi Jégkorong Szövetség a Bibi Torriani-díjjal jutalmazta. Ezt az elismerést az IIHF 2015-ben hozta létre azzal a céllal, hogy a nem hagyományos jégkorongos nemzetek kivételes karriert befutott játékosait nemzetközileg is elismerjék. Korábban ezt a díjat megkapta ifj. Ocskay Gábor is. A hírrel maga a szervezet elnöke, Luc Tardif hívta fel Széliget a közelmúlt egyik hazai mérkőzése előtt. 

– Az első gondolatom az volt, hogy ez most komoly? A sport világában nem ritka, hogy megtréfáljuk egymást néha. Aztán nagyon sokat gondolkodtam rajta, hogy miért pont én kapom ezt, amikor más is megérdemelte volna a mi generációnkból, mi válogatottunkból. Utána meg az az érzés fogott el, hogy ez a díj tulajdonképpen a válogatott és a magyar jégkorong elismerése. Nagyon örülök, hogy ezen keresztül is már odafigyelnek a magyar hokiközegre. Lelkemre kötötték, hogy amíg a Nemzetközi Jégkorong Szövetség nem kommunikálja, addig nem mondhatom el senkinek. Addig csak olyan emberek tudták meg, akik közel vannak hozzám, akikről tudtam, hogy nem adják tovább. Kaptam is néhány szemrehányó telefont utána, hogy erről az adott személy miért nem tudott. Nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan nyilvánosságra hozzák, így ilyen szempontból nem volt kihívás ilyen rövid időre titokban tartani.

A beavatási ceremóniára májusban, az A-csoportos világbajnokságon, Tamperében kerül majd sor.