Az első tízben végzett a Kékszalagon a fehérvári hajós, Székely András

– Vízi ember vagyok, gyermekkoromban a Velencei-tavon kajakoztam, a VVSI-ben Tubel Zoltán szárnyai alatt. Ma is csak jó emlékeim vannak arról az időszakról, pedig nyáron heti 13 edzésünk volt. A vitorlázással akkor még nem találkoztam, még a tágabb családban sem volt senkinek hajója, az egyetlen kivétel a bátyám egyhetes vitorlástábora volt az akkori Videoton telepen. Szórakozásból később szörfözgettem, de az igazi vitorlázást katamaránon kezdtem 2003-ban, akkor mérgezett meg egy barátom, Balatonalmádiban, vele azóta is együtt hajózunk. Az F18 és M3 nyílt katamarán osztályokban vegyesen versenyzünk 2004 óta. Azt, hogy hol indulunk, leginkább az szabályozza, hogy milyen hajónk van éppen, kivel tudunk indulni és melyik osztályban milyen a mezőny. Az M3 osztályban két, az F18 katamaránoknál egy bajnoki címem van. A 2Szalag túraverseny három viadalát megnyertük, valamint a Svert Kupát az eddigi 6 alkalomból négyszer hódítottuk el. Ezeken kívül a nagyhajós versenyeken szoktunk indulni, innen is sorakozik sok kupa és érem a polcon – közli Székely András.

Azt mondja, a legemlékezetesebbek az utóbbi években a Kékszalagon elért 9-10. helyezések, továbbá a Horváth Boldizsár Emlékverseny, amelyen egy 20 lábas hajóval az akkoriban pirosban pompázó Fifty-Fiftyt is megverték.

– Egy rövid túrahajózást leszámítva 2004-től folyamatosan katamaránozunk. Lassan két évtizede, meglehetősen tudatlanként megszerveztük az első kiskatamarános versenyeket, jellemző a körülményekre, hogy az akkori versenyorvos a szezon végén vallotta be, hogy ő állatorvos… Egy évvel később alapítottam a Kenguru Sailing Team-et, a magyar katamarános közeg meghatározó szereplői vagyunk. A Kékszalag versenyeken, az új idők katamarános korszakában ott voltunk az úttörők között. Az első hajónkkal - versenyen kívül - 2009-ben indultunk először a legrangosabb hazai viadalon. A folytatásban mindig páros esztendőben rajtolhattak a katamaránok, később szabad lett az út, ezt a korlátozást feloldották. A szabályozást érintő kérdéseken mi is sokat dolgoztunk. A jelenlegi, Ventilo 28-as katamaránunkkal négyszer teljesítettük az erőpróbát, sorrendben 11., 10., 9., idén ismét 10. helyen zártunk. A csapat négy éve változatlan, Diószegi Zoltán kormányoz, Hunfalvy Csaba, Antal Gábor és én alkotjuk a legénységet. Az ezt megelőző években más összetételben végeztünk 9. helyen, de akkor a mezőny nem volt ennyire erős, illetve vendégként 2018-ban a Red Bull csapatával 6. helyen végeztem, de az nem az én munkám volt. A tavalyi 9. és az idei 10. helyünk a két legértékesebb helyezésünk.

A júliusi holdtöltéhez igazított Kékszalagon jellemzőek a nagyon kicsi szelek, nagyobb szélcsendes területekkel. „Idén délnyugati, közepes erősségű és egészen egyenletes szelet kaptunk, ezúttal nem volt szél nélküli álldogálás. A mi hajónk 6 és 19 csomó közötti sebességgel haladt folyamatosan és a szokásos vendégmarasztaló helyeken is kivételes gyorsasággal suhantunk át. Kenesétől Keszthelyig cirkálnunk kellett, így az ideális pályavonalnál lényegesen többet vitorláztunk, de a nagyobb sebesség miatt nekünk is saját időrekordunk született. A hajók hosszát lábban mérik, a miénk 28-as, azaz körülbelül 8,5 méter hosszú. Csak viszonyításképpen: a győztes Fifty-Fifty 15 méter széles. Ezzel a mérettel a katamaránok között mi nagyon kicsinek számítunk. Előttünk csak lényegesen nagyobb katamarán végzett, 45 lábas, Amerika Kupán induló hajók, a korábbi svájci sorozaton szereplő decision 35-ösök és hasonló méretű társaik. Egy másik versenysorozat lecserélt hajói az Extreme 40-es katamaránok, belőlük kettő is indult és mögöttünk végeztek. Sajnos a siófoki bójától mi magányosan mentünk, nem volt játszótársunk. A nagyobbakból az utolsó is egy órával korábban futott be, az utánunk következő pedig ugyanilyen távolságra volt tőlünk.”

Két éve megnyerték az Ezüst Szalagot, ez éjszakai túraverseny, ami a nyugati medencében készít fel a Kékszalag második felére, elmondása szerint ez olyan, mintha Balatonföldvártól mennénk csak a Kékszalagon.

– A mi hajónk kisebb szelekre való, az éjszakai viadalra ezúttal kifejezetten viharos időt jósoltak, mint a Fehér Szalagra. Ilyenkor nem kockáztatjuk a technikát és sérülést, így nem neveztünk. A kisebb katamaránokkal nagyobb szélben jobban elbírunk, így a kormányosunk Diószegi Zoltán végül Jankovics Gáborral egy 18-as katamaránon teljesítette a távot, második helyen végeztek. Hetente többször edzünk, alkalmanként 2-5 órát vízen vagyunk Balatonalmádiban, a telepünkön, valamint sokat versenyzünk. A kormányosunk az F18-as kategóriában évek óta nyeri a magyar bajnokságot és az osztály világbajnokságain is eredményesen szerepel. Mi a sebességet élvezzük és az extrém közlekedést. Pár éve jelentek meg nagyobb számban a foil katamaránok, melyek szinte repülnek a víz felett, ahogyan a szárnyas hajók is. Mi is egy ilyen hajóval szeretünk leginkább repülve vitorlázni, rendszeresen átlépjük a 25 csomós sebességet is. Kell hozzá ügyesség, akrobatika, gyorsaság és nagyon sok vidámságot okoz nekünk és a környezetünknek is.

Azt mondja, ahhoz, hogy valaki nyerőesélyes hajóval nevezzen a Kékszalagra, nagyon sok dolognak kell teljesülnie.

– Először is kell egy nagyon gyors jármű, erre kell összerakni egy ütőképes és elhivatott csapatot. Ha ez kész, akkor meg kell tanulni a hajót kezelni, minden szélben. Rengeteget kell edzeni, hogy a manőverek, vitorlacserék készség szinten működjenek. A Balatonon nem létezik a 24 órát fújó egyenletes szél, ezért is fontos a taktikus szerepkör a hajón, így a kormányosnak kevesebb a feladata, később fárad el. Persze, mindezek mellett egy nagy adag szerencse is szükséges az időjárás és a saját technika oldaláról. A fentiek egy része nagyon sok pénzen megvehető. Mi az indokoltnál több energiát nem akarunk erre fordítani, számolatlanul pedig pénzünk sem áll rendelkezésre. Az idén pályacsúccsal nyertes Fifty-Fifty méreteiben eleve nagyobb, mint bármelyik másik katamarán itthon. A dupla árbocos kivitele az, amiben gyökeresen eltér minden egyébtől. Hogy ez mennyire állná meg a helyét tengeri körülmények között, nem tudom megítélni. Ami viszont biztos, hogy a csapat nagyon profi és összeszokott, hiszen Wild Joe nevű hajójukkal a nagyhajós világ legnagyobb versenyein is szépen szerepelnek. Az életükben sokkal előrébb szerepel ez a típusú versenyzés, mint a miénkben, mi ezt szeretett hobbiként éljük meg.