Bobby Robson mellett ült Imre Lajos

Hokis berkekben Luigiként ismerik, a 2021–22-es szezonban az utánpótlás-válogatott mellett az Ifj. Ocskay Gábor Jégkorong Akadémia kötelékében is dolgozik. A hétvégén a Titánok erdélyi túrája során olyan történt vele, ami korábban soha: a fia nem az általa vezetett csapatban, hanem a riválisnál szerepelt, a Gyergyószentmiklós együttesében.

– A hokit mindig is kedveltem, de soha sem űztem komolyan a sportot. A régi, hideg teleken, a felöntött és lefagyott pályákon játszottunk valami hasonlót, korcsolyázótudás nélkül. Tévében sokat néztem a jégkorongot a magyar és a csehszlovák csatornákon. Többször jártam Újpesten, mondhatni, a hőskorban, még a nyitott pályán láttam az ottani rolbát, azaz a dzsipet, amihez egy szőnyeg volt hozzá­erősítve, így javították fel a jeget a harmadok között. Baráti társasággal rendszeresen kilátogattunk a Kisstadionba is, bajnoki meccsekre. Feleségemmel az első külföldi utunk Stockholmba vezetett, egy A-csoportos vb-re, valamint ott voltam az emlékezetes, 1983-as vb-n is a Budapest Sportcsarnokban, amikor a C-csoportból a B-be jutottunk. Viszonylag távolról, de része volt az életemnek a jégkorong. A sportágba végül másik kedvencem, a labdarúgáson keresztül kerültem. Először az MLSZ megbízásából, később egy utazási iroda felkérésére csapatkísérőként tevékenykedtem. Ülhettem például Bobby Robson mellett az angol válogatott kispadján. Ma már alig hihető, de megtörtént, a szigetországiak 1988 tavaszán barátságos meccset vívtak a mieinkkel a Népstadionban, Robson igazi úriember volt. Mivel én voltam a kísérőjük, leültettek maguk közé. Ugyanez az utazási iroda bízott meg a 2002-ben rendezett, végül a mieink ezüstérmével záruló, fehérvári és dunaújvárosi rendezésű, B-csoportos világbajnokság kapcsán az elszállásolási és ellátási feladatokkal. Ekkor kerültem közelebbi kapcsolatba a magyar jégkoronggal.

Hat évvel később, 2008 tavaszán, a Japánban megnyert, immár Divízió I-es névre keresztelt vb után lett a felnőttválogatott technikai vezetője.

– A sapporói csodát követő első mérkőzésen, a Papp László Budapest Sportarénában már én voltam a csapatvezető, idősb Kovács Csaba kért fel a feladatra. A felnőttcsapat mellett egészen 2020-ig, a Nottinghamben rendezett olimpiai selejtezőig tevékenykedtem. Most ugyanezt a szerepkört töltöm be a fiatalabbak mellett. Rengeteg élményt gyűjtöttem, sokat utaztam a csapattal, eljuthattam például Rigába, Szöulba, két elit, azaz A-csoportos vb-n voltam, Zürichben és Szentpéterváron. Örök emlék, amikor 2016-ban, a születésnapomon sikerült legyőznünk Fehér­oroszországot. Ugyanilyen élmény volt a hétköznapokban együtt dolgozni Palla Antallal, a hokis legendával, akinek anno a lelátóról szurkoltam.

Az akadémiára tavaly nyáron szerződött, a nem sokkal korábban, sportigazgatói szerepkörben Fehérvárra kerülő ifjabb Kovács Csaba invitálta.

– Tavaly nyáron keresett meg, több mint 10 éve ismerjük egymást. Tudta, hogy otthagytam a főállású munkahelyem és állást keresek. Egy fővárosi hotelben dolgoztam 37 évig, a válogatott mellett is tevékenykedtem a szállodában, front office menedzserként, a recepció, a porta, a londinerek tartoztak hozzám. Akkoriban dőlt el, hogy az akadémia által működtetett Titánok indul az Erste Ligában, azóta az akadémia technika vezetője vagyok, elsősorban a Titánokkal foglalkozom. Az U18 válogatott mellett is dolgozom mint csapatvezető. Nagyszerű társaság jött itt össze, Svasznek Bence a főedző. A technikai vezető munkájáról elmondható, akkor dolgozik jól, ha észrevétlen marad. Úgy, mint a fociban a játékvezető. A klub- és válogatottmunka összeegyeztethető. Kovács Csaba már a kezdetektől támogatta ezt a „kettős életemet”. A fehérvári utánpótlásműhelyt képviseljük az U18 és az U20 válogatottban is, a fiatalabbaknál általam, az idősebbeknél Arany Máté és Székely Csaba révén. Nagyon remélem, az előrájátszásban ott leszünk a Titánokkal, az alapszakaszt követően a 7–10. helyezettek játszanak a playoffba jutásért.

Imre Lajos eleve nem cseppent idegen közegbe a koronázóvárosban, lévén fia hét éven át szerepelt az akadémián. A magyar és osztrák utánpótlásban mindent megnyertek.

– Az újrainduló Titánok-projektben is részt vett, most a Gyergyóban játszik. Ötször szerepelt a magyar felnőttválogatottban mint védő. Minden bizonnyal a román válogatottban szerepel a folytatásban, most kapta meg az állampolgárságot. Erre azért volt szükség, hogy a gyergyói együttesben ne minősüljön külföldinek. Kettős állampolgár, a magyarról soha nem mondott volna le. Van erdélyi kötődésünk, édesanyám Csíkszentimrén született.