A Kohász a NEKA fiúcsapatával is játszott

Villámrajtot vett a DKKA az új idényben, hiszen Bulath Anitáék hazai pályán 26-23-ra verték a Szombathelyt, majd idegenben a Budaörsöt győzték le magabiztosan, 31-19-re. A jó kezdés után két vereség következett. Először a Vác igen könnyedén, 33-23-ra nyert Dunaújvárosban, majd a Kohász Mosonmagyaróváron is vesztesen hagyta el a pályát.

– Felemás érzéseim vannak – nyilatkozta lapunknak Vágó Attila, a DKKA vezetőedzője. – Jól kezdtük a szezont, de azt mindenki láthatja, hogy a Vác és a Mosonmagyaróvár más kaliberű csapat, mint az első két ellenfelünk volt. Szerettük volna ezt a két mérkőzést is sikeresebben teljesíteni, de tisztában kell lennünk a jelenlegi realitással, jelen pillanatban még nem tartunk ezen csapatok szintjén. Ettől függetlenül hazai pályán tíz góllal nem szabad kikapni a Váctól. Jobb erőkből állnak, de idővel mi is szeretnénk eljutni arra a szintre, szépen, türelmesen kell dolgozunk tovább ahhoz, hogy fel tudjuk venni a versenyt ezekkel a klubokkal is. A Mosonmagyaróvár elleni találkozó végeredménye, a nyolcgólos hátrány nem tükrözi a valós képet. A mérkőzés nagy részében csak 2-3 gól volt a két csapat közötti különbség, megpróbáltunk mindent, hogy döntetlent érjünk el, vagy akár megfordítsuk az állást, de ez nem sikerült és az utolsó 6-7 percben kinyílt az olló. Elkeseredésre azonban nincs okunk, nem állunk rosszul.

A statisztikákat böngészve kiderül, hogy a budaörsi találkozót leszámítva sok gólt kap az együttes, illetve az elmúlt évekhez képest bővebb keret ellenére a házi góllövőlistát magasan a két rutinos kézilabdázó, Bulath Anita (27 gól) és Szalai Babett (20 gól) vezeti. A harmadik helyen 13 találattal Borgyos Panna áll.

– Védekezésben biztosan fejlődni kell, kevés volt a faultok száma, könnyen hagytuk, hogy az ellenfél helyzetbe kerüljön, gólokat lőjön. Ezzel az elmúlt napokban sokat foglalkoztunk. Fontos lenne, hogy ne 2-3 emberről szóljon a játékunk, mert ők is elfáradhatnak idővel, főleg az idősebbek. A padról beálló fiatalabbaknak is felelősséget kell vállalniuk, és a terhet nem áttenni másra, hanem megragadni a lehetőségeket. Nem fogjuk elbírni, hogy mindig Bulath Anita és Szalai Babettról szóljon minden, hiszen 60 percet már nem biztos, hogy elől-hátul hosszú távon magas szinten tudnak teljesíteni. Jó játékosaink vannak rajtuk kívül is, biztos, hogy ebből tudunk majd építkezni. A fiatalabbaknak is bátrabbnak kell lenniük. Ügyesek és tehetségek, fel fognak nőni a feladathoz, csak idő és türelem kell hozzájuk. Ami biztató, hogy a két vereség dacára a csapat egyben van és jó közösséget alkotnak a lányok.

Bár a válogatott szünetben nem mindenkire számíthatott Vágó Attila, az elmúlt napokat igyekezte a hibák kiküszöbölésére felhasználni. Elsősorban a védekezésen volt mit csiszolni, ehhez pedig segítségül volt a NEKA ifjúsági fiúcsapata elleni felkészülési mérkőzés.

– Mindenki tudja, hogy egy jól felkészített fiú serdülőcsapat képes akár egy komoly, BL szinten játszó női csapatot is megszorongatni. Mi ifistákkal, tehát még ennél is idősebbekkel mérkőztünk meg. Azt kértem az ellenfél edzőjétől, jó barátomtól, Kopornyik Zsolttól, illetve a játékvezetőktől, hogy ha a NEKA gyors támadásból szerez gólt, akkor újból támadhassanak. Így tudtuk minél jobban gyakorolni a védekezés elemeit. Láttam előrelépést, sok faulttal védekeztünk, sok lábmunkával dolgoztak a lányok.