Lovagol, terepfut, wakeboardozik a pákozdi Viczián-Cseh Lilla

Mátraderecskéről származik, bizony egészen onnan költözött ide férjével, Gáborral a Velencei-tónál található Pákozdra. Életútja és karrierútja sokkal izgalmasabb, mint amennyi e cikkbe belefér, de azért én mégis megpróbálnám megragadni a legfontosabb pillanatokat és mérföldköveket Lilla történetein át.

Elmondása alapján a lovaglással kezdődött minden.

– Amióta az eszemet tudom, imádom ezeket a gyönyörű, robusztus állatokat. 23 éves koromban tudtam megvenni a nagymamám segítségével az első saját lovamat, Lilit, aki azóta is a hű társam. Ekkor már abbahagytam a kézilabdát, amit 17 éven keresztül versenyszerűen, szinte már munkaszerűen vívtam. Ezért a futás is a mindennapjaim részét képezte, még utána is, amikor már abbahagytam a kézilabdát. Pár hónap kihagyás után éreztem a testemen, hogy hiányzik neki a rendszeres mozgás, sportolás. Mind a fizikai erőnlét, mind pedig a mentális kikapcsolódás, stresszlevezetés miatt fontos volt, illetve most is az számomra a futás, így nem volt kérdés, hogy kézilabda ide vagy oda, de folytatom.

Ámulva hallgattam, amikor felelt arra a kérdésemre, hogy mi volt a leghosszabb lefutott táv. Ő pedig egy kis vállrántással, mosolynyi könnyedséggel mondta: – Hát a maraton. Az évek során már kitapasztaltam, hogy nekem a hosszabb távok sokkal inkább mennek, erről árulkodik a teljesítményem is. Hozzáteszem, kimondottan nem szeretek aszfalton futni, csak terepen, a természetben és az erdőkben. Mégiscsak mátraderecskei vagyok, az ottani dimbes-dombos környezetet kedvelem a leginkább. Mai napig szoktam arrafelé futni rendszeresen, amikor hazalátogatok. Többnyire a vizslám, Dennis is velem tart, aki idén töltötte a 10. életévét, de ez nem akadályozza meg abban, hogy lefusson velem egy mátrai távot. Sőt, meg se kottyan neki. Még a várandósságom alatt, majd a szülést követően sem adtam fel a futást. Kocogtam, gyalogoltam, túráztam, sokszor Bodzával a babakocsiban is. Az utóbbi néhány évben elkezdtem spartanversenyekre járni, ami lényegében egy akadályokkal teli terepfutás kúszó-mászó és húzódzkodó gyakorlatokkal. Nemrég indítottak gyermekek számára is egy 800 méteres távon 10 darab akadállyal teli futamot, ahol Bodza indult, alig bírtam tartani vele az iramot, és a végén csak annyit kérdezett tőlem: – Anya, mehetek még egyet? – Nem hittem el, annyira büszke voltam rá. Kezdetben azért indultam a különböző versenyeken, hogy fenntartsam a motivációm, de idővel egy olyan összetartó, egymást segítő és erőt adó társaságba csöppentem, ahova öröm volt tartozni.

No, de mi sodorta Lillát a mátrai tájaktól egészen a Velencei-tóhoz? Egy ok, ami a legtöbb ember legbelső mozgatórugója, a szerelem. Mi másnak lenne ekkora ereje? Hét évvel ezelőtt a férjével Pákozdra költöztek. Nem csak egy új otthont, hanem két új szenvedélyt is kapott, a már meglévő több mellé. Extrém sportot és a kislányukat, Bodzát.

– Minden annyira tökéletesen jött egymás után, még fel se ocsúdtam, de már fél lábban valami másban voltam. Több mint hét éve, amikor leköltöztünk, Gábor miatt kerültem kapcsolatba a wakeboarddal. Ez volt az egyik nagy ok, amiért ideköltöztünk. Mindig jöttem vele a pályára, amikor csúszott, így „kénytelen” voltam megtanulni, meg hát amúgy is egy extrém sport, nem hagyhattam ki. Időközben elkezdtem dolgozni az egyik helyi általános iskolában testnevelő tanárként, és jött Bodza is. Vicces egybeeséses, de a lovammal egyszerre voltunk terhesek, nekik ugyebár hosszabb a kihordási idejük, ennek ellenére kis különbséggel született meg a kislányom és a csikóm. Bodzát féléves korától kezdve viszem a lovardába. Mára már megtanulta, hogy minden nap menni kell hozzájuk, tisztán tartani és etetni őket. Nem egy veszélytelen állatfajról és sportról beszélünk, bízom abban, hogy meg tudom tanítani neki a felelősségtudatot. Persze, nem szeretném erőltetni és akaratosan belésulykolni, hogy lovagoljon. Az ő döntése, hogy kiválassza azt a sportot, vagy mint esetemben sportokat, amit csinálni szeretne. A lényeg, hogy sportoljon valamit, ami boldoggá teszi.

Mennyire igaz, hogy az ember több dolgot is szerethet egyszerre, nem kell mindig választania. Élő példa erre Lilla, aki az év nagy részében azon munkálkodik, hogy a gyerekeket rávegye a mozgásra és annak szeretetére, a maradék idejében pedig feleség, anya, lovas edző, amatőr rider és terepfutó. Lehet-e egy ember minden egyszerre? Ezek szerint igen.