Kicsikarta a Pázmánd

2018–19-ben búcsúzott a Pázmánd SE csapata a megyei II. osztály küzdelmeitől, meglehetősen pocsék mérleggel, hiszen mindössze kétszer tudtak nyerni, 27 vereséget szenvedtek, és 135 gólt kaptak a 30 meccsen.

Újra kellett gondolni sok mindent a jobbára a második és a harmadik vonal között ingázó csapatnál, és első lépésként egy ambiciózus szakembert jelöltek a kispadra. Puhnyák János neve jól csengett korábban is a megyében, a Velence SE és a Főnix FC hálóőreként kergette őrületbe sokszor a csatárokat. Mindenesetre az új seprű jól sepert, mert az utóbbi két idényben kétszer kormányozta a gárdát a megyei III. osztály Északi csoportjának élére. Igaz, a tavaly a pandémia miatt félbeszakadt pontvadászat után még nem voltak meg a feltételek ahhoz, hogy feljebb lépjenek, de idén ez már realizálódik, úgyhogy visszatérhetnek a másodosztályba. A téli szünetre még ugyan a Dinnyés egypontos előnnyel mehetett, köszönhetően a rangadón született egygólos győzelmének, de a tavasz már a pázmándiakról szólt.

Minden kétséget kizáróan nehéz volt ez a szezon számukra, melynek a fordulópontja az MPF-Ráckeresztúr elleni vereség volt, hiszen ez kijózanítóan hatott, utána indult meg a csapat igazán, bár ekkor nem sokan hittek a feljutásban Puh­nyák Jánosékon kívül.

– Rosszul sikerült a tavaszi felkészülésünk, köszönhetően a járványnak, mivel előfordult olyan, hogy csak öten voltunk edzésen az alapozás idején. Majd az ominózus vereség után mindenkivel tisztázni kellett a jövőt. Tudomásul kellett venni, hogy amennyiben elsők akarunk lenni, akkor tenni kell érte. A fiúk a fejükhöz kaptak, és ennek meglett az eredménye – mondta a vezetőedző.

Igazán kiélezett küzdelem után harcolták ki a feljutást a Dinnyés ellenében – amely ugyancsak megérdemelte volna mindezt. Az utolsó fordulóban, mondhatni, döntő összecsapáson aztán a döntetlen is elég volt a Puhnyák-tanítványoknak a végső sikerhez. Bár már a 25. percben két góllal vezettek a vendéglátók, közel hatszáz főnyi nézősereg előtt, ám a 80. percben a Dinnyés Pintér Árpád találatával kiegyenlített. Jöhetett a népünnepély, a felszabadult öröm Pázmánd-szerte.

– Valljuk meg őszintén, a szerencse is mellettünk volt, hiszen nagyon szoros csatát vívtunk a Dinnyéssel. Talán ők is megérdemelték volna a bajnoki címet, de kiemelném az akartunkat, amely végigkísért bennünket. Amikor a pályafutásomat kezdtem, azt vallottam, hogy ha a saját akaratomat, a küzdeni tudást át tudom plántálni a játékosaimba, akkor eredményesek lehetünk. Ez az utolsó négy-öt fordulóban érződött igazán – tette hozzá.

Bár a csapat lőtte a legtöbb és kapta a legkevesebb találatot, a védekezéssel mégsem elégedett a mester, és elsősorban ezen szeretne javítani az előttük álló, immár másodosztályú idényben. Ehhez majd játékosokra lesz szükség a július közepén elkezdődő felkészülésre, és nem véletlenül jegyezte meg Lukács József, a csapat mindenese, hogy várják vissza azokat az utánpótláskorú játékosokat, akik korábban elhagyták a klubot, mivel korosztályos csapatokat is kötelező indítani.