Volt olyan vezetőedző, aki elégedett, de akadt olyan, aki csalódottságát fejezte ki

Minden szakembernek egyöntetűen négy kérdést tettünk fel, és kaptunk ezekre választ:

- Mi volt a célkitűzés, mit sikerült megvalósítani, mi az, amiben hiányérzete van?

- Hogyan tekint vissza erre a szezonra?

- Miben fejlődött, illetve mi az, amiben elmaradt a várakozásoktól a csapata teljesítménye az eltelt idényben?

- Melyik mérkőzésükre emlékszik vissza szívesen, és melyik az a találkozó, amelyet legszívesebben elfelejteni?

7. Ikarus-Maroshegy 28 12 8 8 44-29 44

Borsányi István vezetőedző: – Különösebben nagy célkitűzéseink nem voltak, de jól szerettünk volna szerepelni, és inkább az első felében a tabellának. Eléggé zaklatott év áll mögöttünk, a pandémia kezdete után megnőtt az étvágyunk, volt egy tízmeccses veretlenségi sorozatunk, akkor arra gondoltunk, hogy akár harcban lehetünk a bajnoki címért is. Aztán jött a tavasz, amikor egy kicsit összezuhantunk, és ebben azért van némi hiányérzetem, mert mást mutatott a csapat mint ahova értünk végül. Voltak változások, többen nem szerepelnek a csapatban, volt, aki a pandémia miatt, volt aki más elfoglaltsága miatt nem állt rendelkezésre. Megszűnt az állandóság a csapat körül, ami azt jelentené hogy a tizenegy játékosból tíz ugyanaz minden héten, nálunk pedig négy-öt játékos személye változott hétről-hétre. Ráadásul a fiatalokat is próbáltam beépíteni, ami szintén azzal járt, hogy a félidőben le kellett cserélni, mert a hétvégén már játszott egy mérkőzést. Ezen kívül akár mérkőzésen belül is változott a felállás, akár többször is. Összességében az őszi szereplésünk rendben volt tetszett, a tavasszal pedig hellyel-közel voltak olyan meglepő eredményeink, melyeket nem tudtam hova tenni, leginkább a mutatott játék miatt. Nem lepett meg a Mány és az Enying, de ezeket a csapatokat le kellett volna győznünk, ezeknek a pontoknak az elvesztése a végén fájt és, nem értünk oda ahova esetleg titkon szerettünk volna. A tabella első három helyezettje ellen nagyon jól játszottunk, de most azok a szerencsefaktorok, amelyek szükségesek egy csapat életében nálunk eltűntek. Több százszázalékos ziccert nem tudtunk berúgni, és emiatt vagyok inkább elégedetlen. A tavasszal azt szerettem volna, hogy stabil védekezésből induljunk ki, amelyet ősszel meg is mutatott, hiszen kevés gólt kaptunk. Ebben fejlődtünk, a támadásban a játé00kunk arra épült, hogy kontrákra játsszunk, de bizony többször nem tudtuk hogy mit kell csinálni, annak ellenére hogy van sebesség a csapatban, de mégsem tudtuk eredményesen befejezni azokat a támadásokat, amelyek góllal kecsegtettek. Ebben mindenképpen javulni kell, és gondot jelentett az is, hogy nem vagyunk elég türelmesek a kapu előtt. A Sárosd ellen idehaza nagyon jó meccset játszottunk, még akkor is hogyha Sárosdnál többet volt a labda, ott egy jól eltalált lövésből vezetést szereztünk, és sikerült megtartani az előnyt.. A már említett két hazai mérkőzés, a Mány és az Enying elleni találkozókon mindent kihagytunk, ők pedig ahányszor eljöttek a kapunkig, azokat a 0lehetőségeiket be is rúgták, és elvitték a három pontot Ezt csalódásként éltem meg, és talán ez volt az első figyelmeztető jel, hogy nem minden úgy működik, ahogy szeretnénk.

8. TóVill-Kápolnásnyék 28 13 2 13 37-42 41

Höltzl Richárd vezetőedző: – Újoncként középmezőnyt céloztuk meg, ez sikerült is a nyolcadik hely elérésével. Nem vagyok elégedett azonban a lőtt gólok számával, nagyon keveset sikerült szereznünk, de bízom abban, hogy a rutinnal a későbbiekben ez változni fog volt. Több mérkőzésen is megtörtént, hogy amikor nekünk állt a zászló mégsem hagytuk el a játékteret három ponttal, ebben van egy kis hiányérzetem. Mindenesetre nagyon örültünk annak, hogy osztályt léphetünk, és itt szerepelhettünk. Sokkal színvonalasabb mérkőzéseink voltak és fejlődési lehetőséget jelentett, ám a COVID miatt a tavasz folyamán egyszer sem tudtam ugyanabban az összeállításban pályára küldeni a csapatot. A helyzetek kihasználásában kell javulni, fejlődni, mert hiába alakítottuk ki kecsegtető lehetőségeket, de az utolsó passzoknál, vagy a higgadtság hiányában nem sikerült ezeket értékesíteni. Ebben benne van az, hogy rutintalan a társaság, megremegtek a lábak. A legszívesebben a Tordas elleni egy nullára elvesztett kupamérkőzést felejteném el, amire viszont szívesen emlékszem, és szerintem a legjobb mérkőzésünk volt az Ercsi ellen. Idegenben tudtunk nyerni 3-1-re a későbbi bronzérmessel szemben, ezt nagyon nagy fegyverténynek tartom!

9. Kisláng 28 10 8 10 52-53 38

Erdei István vezetőedző: – Konkrétan nem fogalmaztunk meg célkitűzéseket. Én az első megy egyes szezonomban – a fiúkkal együtt – azt szerettem volna, hogy a korábbi évekhez képest lépjünk előre, és ez sikerült is. Teljes mértékben elégedett vagyok, főleg úgy, hogy nálunk egy játékost leszámítva mindenki kislángi helyi kötődésű. Ez nagyon sokat jelent számunkra, ráadásul a tavasz második felére játékban is nagyon sokat fejlődtünk. Ezek számomra pozitívumok a negatívumot talán az jelentené hogy sok döntetlenünk volt. Amennyiben három mérkőzést ezek közül meg tudtunk volna nyerni, akkor még előrébb végezhetünk. A legfájóbb, hogy a Mány ellen kétszer döntetlent játszottunk, valamint a Lajoskomárom elleni 0-4 volt. Örömteli viszont, hogy a Sárosd ellen 4-1-es hátrányból felálltunk 4-3-ra, és még a 92. percben volt egy óriási helyzetünk, amit a sárosdi kaput bravúrral hárított. Sajnos a COVID elég keményen érinthet bennünket. Ilyen szempontból nem volt egyszerű az év, de lehet, hogy ez is közrejátszott abban, hogy még jobban össze tudott kovácsolódni a csapat, és tudtunk egymásra számítani. A játékban sokat fejlődtünk, próbáltam rámutatni arra, hogy futballozzunk, merjünk játszani ne futkározzunk feleslegesen a föl és alá, próbáljuk meg beosztani az erőnket. Ahogy jöttek az eredmények látszott, hogy érkezett vele együtt az önbizalom is, és olyan dolgokat is meg mertünk csinálni, amelyeken én is sokszor meglepődtem. Hiányérzetem nincs, az edzéslátogatottság a határozottan nőtt, a csapat mentálisan erősödött és hozzá nőtt a tudásához. Feltétlenül erősödtünk azzal, hogy visszatért Willerding Zsolt, bár emellett nagy veszteség volt Simon István távozása, aki abbahagyta a játékot a télen családi okok miatt. A Lajoskomárom elleni találkozóra nem emlékszem vissza szívesen, olyan rosszul még egyszer nem tudunk játszani. Legszívesebben az Enying elleni mérkőzésre emlékszem vissza, ez mindig presztízsmeccs, szomszédok rangadója. Ezen kívül a Mór elleni hazai döntetlen, és a sárbogárdi összecsapás volt amit kiemelnék, ott fantasztikusan játszottunk. Arra még nagyon büszke vagyok, hogy az U19-es játékosok közül Erdei Barnabás, Horváth Zoltán, és Kassai Dávid biztos csapattag lett, ők igazán megérdemlik a dicséretet, sokat tettek hozzá.