Kitartott a legvégéig Kovács Bálint

A H-Moto Team által menedzselt Kovács Bálint a múlt hét elején tudta meg, hogy indulhat a legendás Le Mans-i 24 órás motorversenyen. Azzal a tudattal utazott ki Franciaországba, hogy a három induló helyért az edzéseken meg kell küzdeni négy csapattársával.

– Az edzéseken szerencsére elég jó tempót tudtam motorozni. A megérkezésem napján találkoztam először a csapat tagjaival, ők sem ismertek engem, kérdezgették tőlem, hogy egyáltalán tudom-e magam az időmérőre kvalifikálni – kezdte élménybeszámolóját a fiatal versenyző. – Kissé távolságtartóak voltak az elején, ami érthető is, hiszen 19 évesen ismeretlenül mentem oda a csapathoz. Az első motorozások után rögtön kiderült, hogy bőven kvalifikációs időn belül tudok teljesíteni, és a csapatban sem én voltam a leglassabb. Az egyik dél-afrikai csapattársam el sem tudott utazni a korlátozások miatt, így hárman maradtunk. Annyira elégedettek voltam a sebességemmel, hogy inkább a lengyel társam, Artur Wielebski helyett próbáltak valakit hozni, hogy minél gyorsabb hármasunk legyen, de végül maradt ő is.

A 24 órás futam drámaian kezdődött a Wojcik Racing Team számára, hiszen a rajtoló versenyzőjük, Sylvian Barrier a 2. kanyarban elesett és súlyosan megsérült.

– Hatalmasat esett, és akkor még hátra volt 23 óra 59 perc, úgy, hogy már csak ketten maradtunk a lengyel versenyzővel. Barriernek olyan súlyosak voltak a sérülései, hogy több napra benntartották a kórházba, két csigolyája, illetve a medencecsontja is eltört, természetesen jobbulást kívántunk neki, amint lehetett. A szabályok szerint azzal a motorral kell befejeznie a csapatnak a versenyt, amivel elkezdte, szerencsénkre az esés után gyorsan helyre lehetett hozni. Mivel még sohasem vettem részt ilyen eseményen, ezért kicsit tanácstalanul álltam a tv előtt, mikor láttam az első körös balesetet. Nem tudtam, mi lesz. A rajt előtt szóltak, hogy enyém lesz a második etap, illetve ha bármi történik, akkor is én jövök, így már beöltözve vártam a fejleményeket. Sajnos az a bármi meg is történt, tényleg nem tudtam, hogy meg tudjuk-e csinálni ketten. Ez a szituáció még egy nagyobb endurance tapasztalattal rendelkező versenyzőnek is nehéz lett volna, hát még nekem, aki még nem annyira jártas ebben.

Kovács és lengyel társa csapatukkal együtt végül hősiesen célba érkeztek és bekerültek a végső értékelésbe, sőt még pontot is szereztek. De ez nagyon nem volt könnyű.

– 31 körös etapokat teljesítettünk, ez nagyjából 40-45 percet ölel fel, de mivel ketten voltunk, így annyi időnk volt pihenni, mint amennyit mentünk előtte. Ez a beosztás az első két bemenés után még teljesen rendben volt, de a harmadiktól kezdve egyre nehezebbé vált. Előfordult az is, hogy a boksz feletti pihenőszobába csak segítséggel tudtam felmenni, annyira fáradt voltam. A fizikoterapeutastáb eszméletlenül nagy munkát végzett, szinte csodát tettek velem, 40 perc alatt helyrehoztak. Nagyon profi körülmények között mozogtam, saját szakácsa volt a csapatnak, illetve velünk volt két fizikoterapeuta is. Nélkülük ez egyáltalán nem sikerülhetett volna, és hasonló szerepe volt Krisztiánnak is, a csapatfőnökömnek, aki fenn maradt velem végig, a ruháimat készítette elő, szárította őket, tartotta bennem a lelket. Gyakran mondják a motorversenyekre, hogy csapatmunka, itt ez sokszorosan bebizonyosodott.

A kimerítő verseny során akadt természetesen mélypont is, ahol a 19 éves versenyző közel volt ahhoz, hogy feladja.

– Az éjszaka folyamán, negyed három körül volt a mélypont. A nyakam bírta a legkevésbé a terhelést, és az egyik kanyarnál annyira begörcsölt a kezemmel és a lábammal együtt, hogy nem tudtam ideálisan bevenni az egyik kanyart. Az etapból volt még hátra néhány kör, de aztán erőt vettem magamon, és nem jöttem ki a bokszba. Örülök, hogy befejeztük a versenyt, amikor a kockás zászlóval leintették a csapattársamat, nagyon nagy élmény volt. Megérte a sok szenvedés, rengeteget tanultam ebből a versenyből.

A hétvége folyamán mind az időmérőn, mind a verseny alatt jó köridőket tudott futni Kovács Bálint, így elképzelhető, hogy a lengyel csapattal lesz közös folytatás is az endurance-­világbajnokságon. A magyar motorosra azonban előbb a hétvégén egy újabb megmérettetés vár, ugyanis folytatódik a „fő” bajnoksága, a spanyol suberbike is.

– Aragónba versenyzek a hétvégén a cseh csapatommal. Majdnem 1500(!) kilométert mentem La Mansban, így bizakodóan várom a hétvégét. Ez is egy ismeretlen pálya lesz számomra, mivel korábban nem tudtunk itt gyakorolni. Azonban az elmúlt két hétben a teszteken és a 24 órás versenyen is sok kört teljesítettem, ami hatalmas segítség lehet a hétvégére nézve.